Nem kell mindig megváltani a világot, egy jól bevált koncepció sokszor jövedelmezőbb, mint egy korát megelőző technológia. A Viper ötlete Bob Lutztól, a Chrysler elnökétől származott, aki a klasszikus Shelby Cobra modern megfelelőjére vágyott. Elképzelését megvitatta a cég vezető formatervezőjével, Tom Gale-lel, aki a csapatával néhány hónapon belül megépítette az első agyagmodellt, majd a Metalcrafters cégnél már fémből készült prototípust kiállították az 1989-es Detroiti Autószalonon. Akkora szenzációt keltett, hogy Roy Sjoberg főmérnök ki is jelölte a fejlesztésért felelős csapatot.
A tervek készen álltak, már csak a vezérigazgatót, a Chryslert a csőd széléről megmentő Lee Iacoccát kellett meggyőzni a sorozatgyártásról, aki úgy vélte, túlságosan kockázatos komoly összeget elkölteni egy kétes kimenetelű projektre. A legenda szerint Carroll Shelby is javasolta neki, hogy vágjon bele, végül egy prototípussal megtett félórás próbakör után bólintott rá a gyártásra. Amikor kiszállt, csupán csak egy kérdése volt: „Mire vártok még?”
A rekordidő alatt elkészült Viper végül nem került sokba, 80 millió dollárt költöttek a fejlesztésre, ami a 80-as évek végén már szűkösnek számított. Lutz is abból indult ki, hogy a meglévő alkatrészekkel alacsonyan lehet tartani a költségeket, ezért többek között a Dakota pick-up futómű-alkatrészeit és a haszonjárművekben már bevált LA-motort használták, melynek V10-es változata már fejlesztés alatt állt. Biztosra akartak menni, ezért a cégcsoporthoz tartozó Lamborghini mérnökeit bízták meg a finomhangolással. Az olaszok a vasblokkot alumíniumra cserélték, hogy a súlyát több mint 72 kilóval csökkentsék, és még számos kisebb-nagyobb módosítást végeztek el rajta. Így már csak az érdekesség kedvéért lehetett teherautó-motornak nevezni, igaz, kevés sportautó mondhatja el magáról, hogy 406 lóerős teljesítményét 4600-as, 630 Nm nyomatékát pedig 3600-as fordulaton adja le!
Őszinte autó volt, minden csavarját a nyers erőnek és a brutális teljesítménynek rendelték alá. Csővázas karosszériáját üvegszálas kompozit elemekkel burkolták. Nem kapott külső kilincset, sőt, az első, nyitott változat még oldalablakot sem. Az időjárástól vászontető és PVC-ablakok óvták a bent ülőket, akiknek be kellett érniük a kézi mozgatású ülésekkel, az AM/FM rádióval és a padlószőnyeggel, légkondicionálót felár ellenében sem kínáltak hozzá. Hiányoztak belőle az akkoriban elérhető biztonsági eszközök, a légzsákok, a blokkolásgátló vagy a kipörgésgátló. A kézi váltós, 0-ról 96 km/órára 4,6 másodperc alatt felgyorsuló, 266 km/órás végsebességű, rázós szörnyeteg nem a yuppie-k kedvence volt, csak rátermett sofőrök tudták uralni, ebben kívánt kompromisszumot ez a kompromisszumok nélküli konstrukció.
Az 1992-es modellévű Viper az 1991-es Indianapolis 500 felvezetőautójaként az élő legendával, Carroll Shelbyvel a kormánya mögött debütált. Az USA-ban Dodge, a legtöbb exportpiacon Chrysler néven árult különlegességre az amerikai autóipar fellángolásaként tekintettek. Időtlen szépsége, brutális teljesítménye és macsósága miatt autórajongók millióinak kedvencévé vált. Iacoccának sem okozott fejfájást, hiszen pénzben nem kifejezhető népszerűséget hozott a márkának. Kivívta a szakújságírók elismerését is, akik minden hibája ellenére ellenállhatatlannak tartották.
Egy kis finomításra persze minden típusnak szüksége van. Az 1996-ban debütált második széria egyik legfontosabb újítása a merevebb csőváz mellett a Cobrához hasonlóan az ajtó mellett elvezetett kipufogók áthelyezése volt. A klasszikus megoldás miatt úgy felforrósodott a Viper küszöbe, hogy kiszállásnál gyakran égési sérüléseket okozott. A komfort kedvéért terveztek hozzá egy üvegszálas keménytetőt, végül a zárt GTS karosszériát is elkészítették. Ehhez az elektromos ablakemelők és a központi zár mellett már alapáron járt a légzsák és a légkondicionáló.
A folyamatos finomításokkal végül egyre modernebbé és korszerűbbé vált, ami lehetővé tette, hogy öt generációt megérjen, és egészen 2017-ig kapható legyen. A versenypályákra szánt kivitelek mellett sokféle limitált széria is piacra került, ezenkívül több egzotikus sportautó, például az Alfa Romeo Zagato TZ3 Stradale, a Bristol Fighter, a Devon GTX és a VLF Force 1 V10 is hasznosította kipróbált műszaki alapjait.
Sztárnak született
Gyakori, hogy egy új autót egy mozifilmben vagy egy tévésorozatban népszerűsítenek. Ilyenkor a gyár szponzorálja a produkciót, a Dodge Viper kedvéért azonban készítettek egy saját sorozatot! Az eredeti címén egyszerűen csak Viper (Magyarországon Száguldó vipera) koncepcióját a Knight Rider ihlette, a közeli jövőben játszódó sci-fi sztárja egy alakváltásra képes Viper volt. A speciális képességű alteregót, a Defendert is a Chrysler szakemberei álmodták meg, és az epizódokban látható legtöbb négykerekű is a cégcsoport gyártmánya volt. Az NBC-n egy évad futott belőle 1994-ben, majd a televíziós piac számára 1996 és 1999 között további három évadot készítettek.
