Nehezebb volt szerelői hibát véteni autójavítás közben mondjuk a 80-as évek elején, amikor alig több mint egy tucat márka nem sokkal több típusa futott az utakon. Manapság márkánként más-más konstrukciós elv és gyakorlati megoldások teszik nehézzé az autószerelők dolgát, lényegében specializálódás nélkül csak gyorsszervizes feladatok vállalhatók, de már az sem megy minimális típusismeret nélkül. Ha az ismerethiány mellé még becsúszik egy kapkodós, bal lábbal kelős nap a szerelőnek, szinte már csak a szerencsén múlik, hogy ne legyen az autó rosszabb, amikor elhagyja a műhelyt. A szerelői hibákkal nemcsak az a gond, hogy bajt okoznak, hanem nehezen is bizonyíthatók: ez alól csak a nagyon látványos dolgok kivételek. Az adott típust és szerelési eljárásokat jól ismerő szakértő tudja csak igazán feltárni egy hiba rejtett okát. De még ha vélelmezhető is a szerelői melléfogás, akkor is nehezen érvényesíthető a kártérítési igény. Csak igazán nagy értékű autók esetén van értelme továbblépni és peres útra terelni az ügyek folyását. A többi esetben már az is valami, ha elhangzik ez a két szó: „Ne haragudj!”.

A gyerekkorom óta autós, szerelős környezetben felnőve rengeteg példát tudnék felsorolni, a saját autók közül az egyik legutóbbit pedig mintha a szerelői bakikra nézte volna ki a sors. Másfél év alatt annyi mindent rontottak el rajta, hogy messze felülmúlta az azt megelőző 30 év autófenntartásának összes esetszámát. A történet főhőse egy Volkswagen Passat B5.5, 1,6-os benzines autó. Ebből újként is igen sokat értékesítettek idehaza, de kedvelt téma a használtautó-importban is. Joggal feltételezhetjük, hogy nem egy egzotikus és ismeretlen technika a szervizek számára, mivel már több, mint 20 éves konstrukció, nincsenek furmányos megoldásai. Az első melléfogás az első szervizelés alkalmával történt. Gondos, új tulajdonosként ellenőrzés, olaj és szűrők cseréje, valamint néhány apró hiba javíttatását kértem. Minden rendben lévőnek tűnt, majd pár napi városi autózás után irány az autópálya, ahol kb. 100 km/órás tempónál leszakadt a haspajzs. Szerencsére az ijedségen kívül más nem történt, félreálltam, bemásztam a kocsi alá és lebontottam a haspajzs maradékát. Az ok egyszerű mellényúlás volt: hiába a gyári rögzítés, a pajzs első élét nem a lökhárító kötény mögé csúsztatták, így belekaphatott a menetszél és letépte azt.

Pár hónap múlva a következő javításokat már másik szerviz végezte. Két szervizlátogatás elégedettséggel és sikerrel járt. Aztán beütött egy hengerfej-felújítás, amit a szerelő kelletlenül vállalt, mondván, más márka szakértője. A javítást gyorsan összedobták, ami hazaérve látszott a gyors szemrevételezéskor: szabadon lógó stekkerek, rosszul visszadobált burkolatok (ezeket a helyére tettem). Rövid használat után újabb és újabb hibák jelentkeztek, irány egy harmadik szerelő, minthogy a második nem vállalta már az utójavításokat. A kocsi kipufogójavítás miatt emelőre került, a szervizvezető alánézett, majd megkérdezte a szerelőt, miért kötötte le a motortartó bakot: mindenki pislogott, hiszen nem kötötte le. Az előző szerelő nem kötötte vissza, amikor végzett – szerencsére ebből nem lett baj. Viszont a hengerfejet újra le kellett szedni, mert nem volt értékre húzva és jött-ment a víz, az olaj, amerre neki tetszett, jobban, mint a javítás előtt. Az autó az újabb hengerfejezés után jól működött, egy meg nem húzott benzinhíd-csatlakozás volt csak felróható hibaként, de a szivárgás ténye eltörpült a működés öröme mellett (egy 12-es kulccsal megoldódott a gond általam).

Szűk egy év után következett a vezérlés- és a kuplungcsere ugyanannál a szerelőnél, aki ugyan egyes jelzett hibára csak legyintett, hogy nem kell vele foglalkozni, de talán a típusismeret, talán a tapasztalat hiányzott a megoldáshoz. Új kuplung, új vezérlés, új lengéscsillapítók, a kocsi szépen szedte a lábát még fél évig, amikor is a motorból szörnyű hangok jöttek, majd indíthatatlanná vált. Motorhibásként annak megfelelő töredékáron eladtam, de kértem a vásárlót, tájékoztasson, hogy mi volt a hiba, és annak a hibának mi lehetett az oka: szerelő vásárolta meg az autót. Egy héten belül hívott: a vezérlés ment szét, elrepedt a feszítőgörgő, félig ledarálódott a vezérműszíj fogazása és széttört az alsó szíjkerék. És az ok? Egy gazdátlan 8-as csavaranya volt a vezérműházban, olyan, ami rögzíti a szíjfeszítőt, de nem hiányzott sehonnan, valahogy szereléskor benne maradhatott. A vezérléscserétől számítva jó 6000 kilométert ment az autó, addig ott lapult a bűnös anya. A lényeg, hogy az autó értékéhez képest izmos anyagi bukta lett a végeredmény.
És mi a konklúzió? Nehéz ezekből tanulságot levonni, nem lehet az ember pszichológus, hogy tudja, milyen kedve van a szerelőnek, és egy felületes ellenőrzésen túl a kocsi állapota mélységében nem mérhető fel a szerelés után. De visszanézve talán az, hogy akkor ment legjobban az autóim karbantartása, üzemeltetése, amikor több bevethető szerelő is volt a látókörömben, és a hiba jellege szerint mindig ahhoz ment az adott autó, amelyik annak a témának vagy típusnak a szakértője volt. Sajnos mintha megbízható, jó szervizekből és szerelőkből is hiány lenne.