Hruscsov elvtárs látogatása külön aláhúzta a Lipcsei Vásár jelentőségét, amit egyébként is aligha szükséges hangsúlyozni. Talán éppen ezért illő, hogy ezúttal ne csak autós szemmel nézzük a vásárt, és megkíséreljük, hogy képet adjunk méreteiről és – szputnyikjairól.
Itt most nemcsak a három „igazi” szputnyikra gondolunk, amelyeket a tömeg úgy közbefogott a szovjet pavillon előcsarnokában, hogy csak türelmes várakozással lehetett megközelíteni. Ezúttal a vásár nyugat-európai látogatóinak arra a szokására célzunk, hogy „szputnyik”-nak minősítenek mindent, amiben a szocialista világrendszer műszaki-gazdasági haladásának egyik kiugró példáját fedezik fel. Egy-egy ilyen „felfedezés” hatása olykor valóban aligha marad el az első szputnyiké mögött.
Idézzük elsősorban Kína „nagy előreugrását”, amit a lipcsei kiállítás ugyancsak tükrözött. Vásárról-vásárra gyorsan növekedik a cikkek száma, amit Kína már gyárt, bár most – autós szemmel – csupán egy nagy autóbuszt említek újdonságként.

Az NDK „szputnyikjai”: az újonnan felépített komplett iparágak, amelyek korábban Németország nyugati részében voltak honosak. Autóiparáról lapunk már korábban beszámolt. Az újabb „szputnyik” a szerszámgyártás gyors ütemű fejlődése az automatizálás területén, és a repülőgépgyártás, amelyet a négy-sugárturbinás, 72 személyes utasszállító géptípus képvisel.
A „szputnyikok” között sorolhatnók fel országunk lipcsei kiállítását is – ha nem kell volna alkalma a világnak már tavaly Brüsszelben tapasztalni, hogy kis államok is képesek nagy teljesítményekre.
Lipcsében arra is alkalom adódott, hogy más kis országok teljesítményeivel összemérve megállapítsák: imperialista hatalmak függvényeként még természeti kincsekben gazdagabb országok sem fejlődnek olyan ütemben, amilyenre hazánké nem is egyetlen példa a „keleti” államok sorában. A válság gondjaival küzdő tőkés világból Lipcsébe jött vásárlátogatókra szputnyikként hatott a szocialista államok kölcsönös gazdasági segítségének alkotó ereje, és nem kisebb meglepetésként, hogy milyen sok „nyugati” ország és vállalat – élükön nyugat-német, angol és skandináviai világcégekkel – keres kereskedelmi kapcsolatokat a „kelettel”.

Itt beszámolónk olyan pontjához értünk, ahol már fel kell tennünk autós szemüvegünket, és egy pillantást vetnünk az autók szakadatlan sorára, amely a belvárosból a Műszaki Vásár felé áramlik. Helyesbíteni kell azt a korábbi megállapítást, hogy a Lipcsei Vásár nem autószalon. Igaz: maga a vásár ma sem az, bár a legjobb úton halad, hogy a szocialista világ nemzetközi autókiállításává fejlődjön. De maga a város, a parkoló helyek tömegével, egyetlen hatalmas nemzetközi autókiállítás, amelyen a legújabb típusokat is megtalálhatjuk. A típusokból és a kocsik rendszámából azután megállapíthatjuk, hogy nemcsak abból a 49 államból jöttek ide üzletemberek és érdeklődők, amelyek kiállítottak vagy hivatalosan képviseltették magukat. Erre olyan képekről következtethetünk, mint a tucatnyi parkolóhelyek egyike, ahol szúrópróbaként egy alkalommal vagy ezer gépkocsit számoltunk meg, már a kora délelőtti órákban. A címképünkön látható terület később még jobban megtelt kocsikkal, és már csak távolabbi helyeken lehetett parkolni. És miközben 10-15-perces sétánkat róttuk a Műszaki Vásár (vagy inkább Vásárváros) bejáratához, el-elgondolkoztunk: nem gyorsabb-e ilyen helyen más közlekedési eszköz…

A belvárosban, ahol a közszükségleti cikkek áruminta-vásárát vagy 15, a Corvin-áruháznál jóval nagyobb „Messehaus”-ban rendezik meg, jobb nem is kísérletezni parkolóhely-kereséssel. De hiszen nem is az az 1 km gyalogút a legtöbb, amit meg kell tenni, miután a kocsit ott hagytuk. Hivatalos statisztika szerint 40 km a kiállítás között elvezető „utcák” hossza a vásárházban. Itt legfeljebb kis villamos rollerral lehetne közlekedni, ha a tömegtől lehetne. Egy ilyen kis jármű bizony jól elkelne különösen a Műszaki Vásár területén. Itt, 22 nagy csarnokban szakmai-iparági csoportosításban tanulmányozhatjuk a gépek kiállítását, vagy egy-egy ország teljesítményét. Nem egy csarnok vagy 10 000 m2 alapterületű, a csarnokok között a szabad területen építőipari gépek, daruk, autók szinte áttekinthetetlen tömege. Univerzális vásár ez, a világ legnagyobb ilyen jellegű kereskedelmi műszaki kiállításai közé tartozik, és nemcsak idő, hanem jó lábak is kellenek, hogy megközelítően mindent megnézzünk, ami az automobilizmus barátját érdekli. Bizony, be kell vallani, ez csak részben sikerült, annak ellenére, hogy érdeklődési körünket nem terjesztettük ki az útépítés gépesítésére, a speciális autóipari szerszámgépekre, gépszerszámokra és javító-karbantartó felszerelésre, de még a camping-felszerelésre sem. Ha mindezt mégis felsoroltuk, azért tettük, hogy olvasóink némi fogalmat alkothassanak a vásár méreteiről és sokoldalúságáról.
Autósnak persze autóról-motorról is kell valamit nyújtani. Az A u t ó – M o t o r jól és gyorsan tájékoztatja olvasóit, így nem könnyű újat mondani. Ezt többek között azért sem tehetjük, mert például a tőkés államok, Anglia, Franciaország, Nyugat-Németország és a többiek – ha az „Étoile Filant” gázturbinás kísérleti versenyautótól eltekintünk – nem a műszaki fejlődés csúcsteljesítményével reprezentálták autóiparukat, hanem, hogy úgy mondjuk, „kereskedelmi cikkekkel”, és ezek között is többségében a speciális, hasznos gépjárművek szerepeltek.

A szocialista államok kiforrott sorozatgyártásuk keresztmetszetét adták az újabb változatokról – talán a lengyel Nysa N 58 kivételével, amely 800 kg teherbírású csukott szállítókocsi, mentőautó és kisbusz kivitelben volt látható – mégis érdekes így együtt látni az Elbától a Csendes-Óceánig terjedő hatalmas terület meglehetősen fiatal, és nehéz körülmények között mégis gyorsan fejlődött autóiparának felvonulását. Csak azt sajnáljuk, hogy egyelőre szétszórtan, az egyes államok pavilonjaiban álltak a gépkocsik. Még egy lépés, hogy mindezt egy közös csarnokban mutassák be – és Lipcse a szocialista államok nemzetközi autószalonjává is válhat. Erre már csak a jobb áttekinthetőség érdekében is szükség volna, de előmozdítaná a nemzetközi munkamegosztást és együttműködést is. Még sok a párhuzamos törekvés, bár mindenki belátja, hogy gyorsabb a fejlődés, ha a kisebb országok erejüket kevesebb feladatra összpontosítják. A Lipcsei Vásár erre is jó példával szolgált.

Csehszlovákia ezúttal már nem állított ki – mint múlt évben – kis és közepes teherautót, csak a Škoda 706 típusú, nehéz teherautó három változatát, négyszemélyes vezetőfülkével. Az NDK ugyanakkor beszüntette a Werdau-ban készült H6 és G5 hasonló méretű nehéz teherjárművek gyártását és Zwickauból Werdauba telepítette át a 4 tonnás Sachsenring S 4000-1 szerelését. Így a Zwickau-i kombinát minden termelőkapacitását a Trabant nagy sorozatgyártására fordíthatja, miután a P-70 szériája kifutott. Az eredmény szemmel látható: a Trabanttal lépten-nyomon találkozhatunk, nemcsak a vásárvárosban, hanem a Lipcsébe vivő országúton is.

*

Eddig tart Fürt Lajos beszámolója, amely éppen ott maradt abba, ahol a magyar olvasóközönséget különösen érdeklő Trabant kocsiról tesz említést. Kiegészítjük hát a tájékoztatást, és egyben sok hozzánk érkező levélre is e cikk keretében igyekszünk válaszolni.
Elsősorban megerősítjük azt a már korábban közzétett híradást, amely szerint ez évben nálunk is forgalomba kerülnek a Trabant kocsik, bár még közel sem olyan mennyiségben, mint azt a jelek szerint igénylik.
Hogy mikor érkeznek és mennyibe fognak kerülni, ezt még nem tudjuk pontosan, így azoknak az olvasóinknak, akik ilyen kérdéssel fordultak hozzánk, további türelmét kérjük.
Azok viszont, akik a Trabant motorjának szerkezeti rajzát kívánták látni, illetve azt kérték, hogy minél több képet és rajzot közöljünk erről a kocsiról – a következő oldalakon találnak „böngészni” valót.