Vénasszonyok nyara, vagy a Mustang származási országának kifejezésével indián nyár finom melege, derűsen kék égboltja csábít útnak indulni. A pandémia „maradj otthon” jelszavának megfelelően hazai tájat járunk be, az elkezdődő szüret apropóján Tokaj környékét. Tökéletesen megfelelne a feladathoz egy Ford Fiesta vagy Puma is, a legkisebb teljesítményű motorral, de ezúttal nem valamilyen népautó adja a lóerőt, hanem az amerikai életérzést hitelesen közvetítve egy musztáng, azaz Mustang 5.0 V8. Tavaly volt 55 éves a típus, tehát bő fél évszázada az amerikai álom megtestesítője. Jól emlékszem, mekkora királynak számított cimboráim között, egyikük 1964-ben színes prospektust kapott odakinn élő rokonaitól, és arra is, hogy körtelefon ment, ha valaki látott egy ilyen kocsit, például a Gellért szálló előtt állni – már kaptunk is villamosra, hogy megnézzük! A mai Mustang testesebb, tekintélyesebb, de megőrizte GT-autó jellegét. GT, tehát grand turismo, magyarul nagystílű túrakocsi. Menjünk hát túrára!

A csomagtartó nem valami nagy, de két személy poggyásza simán belefér – méretét 13,5 köblábban adja meg a gyári adattábla. Igen, ez is Amerika: lökettérfogat köbhüvelykben, motor olajmennyisége pintben, benzintank űrtartalma gallonban – tessék átszámolgatni! Ami a jó minőségi hatású, szépen kidolgozott utasteret illeti, elmondható róla, hogy a második üléssor is nagyon kényelmes, tágas, de csak tacskó kutyának vagy törpe uszkárnak… Kényszerhelyzetben el lehet vinni valakit hazáig, de gyerekekhez sem igen ajánlanám, mert a kisebbeket nehéz lenne bekötni a gyermekülésbe, a nagyobbak meg már beszorítva éreznék magukat. Ez a verda páros utazásra való! Elöl viszont szálas termetű ember is megtalálja a tökéletes elhelyezkedést.

Aki csinn-bumm cirkuszt várt motorindításkor, meglepődhet, hogy szinte semmit sem hall. Simán, egyszerűen autókázunk az autópályán, vigyorogva, hogy mi az ördögnek kell a kamionok mellett egy útépítésnél döcögve 450 lóerős motor a gépháztető alá. Megmondom, mire kell: ugyanolyan lassan megyünk, mint a többiek, de Mustanggal mekkora hecc! A látványos kocsit megnézik a többiek, menet közben és a pihenőben is.

Megérkeztünk a célterületre, a tokaji borvidékre. De szép ez a szőlő, meg is kóstolunk pár szemet. Vetünk egy pillantást Mád szépen kitatarozott zsinagógájára, felkaptatunk Bodrogkeresztúr kilátójához, amelyet sokat cikiztek a sajtóban, hogy mi került több tízmillióba egy 40 centi magas építményen? Persze nem maga a kőkör volt drága, hanem környezetének rendezése, jó helyre került a pénz, mert nagyon szép átpillantani a Bodrogra, a Zempléni-hegységre és Tokaj hegyére, rajta a tévétoronnyal. Felugrunk Tarcalnál a Szent Teréz kápolnához, amely szintén felújítva és pazar panorámával várja látogatóit. Aszfaltút vezet a parkolóig, de mi az egyenest választjuk a szőlőtáblák között, száraz földúton. Szépen, ügyesen megmássza a Mustang, nem volt veszélyben a kötényszegély. Autónk kellemes útitárs, jól működik benne a klíma, noha persze alacsony építése miatt nem olyan könnyű be- és kiszállni, mint mondjuk egy Ford Tourneo Connectbe – valamit valamiért! Feltűnik a motoróriás egy jellegzetessége: majdnem mindegy, melyik fokozatban megyünk a hat közül. Akkora a nyomaték, hogy szinte alapjáraton elviszi a szép nagy autót, 1500-as fordulatszám felett már fickósan gyorsít, feljebb pedig elfogyni nem akaró húzóerő a válasz a gázadásra. Tetszés szerint lehet lustán vagy hiperaktívan vezetni. Étvágya nem vészes, noha hőtermelésével a V8-as motor (elenyésző mértékben) hozzájárul a globális felmelegedéshez, jóval 10,0 liter alatt marad a fogyasztás, de mivel nem túl nagy a tank, hamar fel kell majd tölteni.

Mindeddig csak poroszkált a Mustang. Hát, akkor sarkantyúzzuk meg! A szokásos kormánykerékgombok alatt van még egy, rajta musztáng piktogram. Ennek megnyomására előjön a menü, amelyben menetmódot, sőt kipufogóhangot is lehet választani. Válasszuk a Racing, azaz versenypozíciót, erős hanggal! Hűha, ez már egy egészen más autó! Némi recsegő tónussal nem is nyerít, hanem felbőg a motor, nagy gázra és erélyes kuplungfelengedésre széles fekete csíkot festenek az aszfaltra a széles gumiabroncsok, és kékes füstfelhőt hagyunk magunk mögött. Közben úgy gyorsul a kocsi, hogy beleszorul az ember az ülésbe. Dübörgő hangaláfestéssel robbanunk egyik kanyarból a másikba, a sportosan feszes futómű remekül veszi a lapot, miközben az alapbeállításhoz képest jócskán csökken a szervokormány rásegítése, férfiasabban kell fogni a volánt. Pikk-pakk katonásan jár a kurta váltókar – igazi sportautózás ez! Nem kell sok idő, hogy „illatozzanak” a fékek, és megállásoknál pattogva hűljön a katalizátor. Igen, ez az élmény teszi a különbséget a normál családi batárokhoz képest, ezért róhat le valaki nagyjából 15 millió forintot. Ami nem is sok ahhoz képest, ahogy autózni lehet a táltossal, európai márkák kétszer, többször ennyit is elkérnek hasonló dinamikáért.

Van bizony előnye az amerikai tömeggyártásra épülő, nagy motorra alapozó, de alapjában véve nem túlbonyolított technikának. Ráadásul kap a vevő egy élő hagyományt, hiszen ritka az olyan autótípus, amely ily hosszú időn keresztül megőrizte nemcsak nevét, hanem jellegét, karakterét is, miközben óriási mértékben átalakult az egész világ, benne az autóiparral, a közlekedéssel és az autózással szemben támasztott elvárásokkal, előírásokkal. Ez még mindig Mustang, amerikai vadló, amely képes megtréfálni európai telivéreket. Nem is akar beleilleni a vérbő autózást elítélő korszellembe, inkább átmentette egy régebbi, kevésbé gátlásokkal teli korszak stílusát a mába, az Újvilágból az Óvilágba, és mi örülhetünk, hogy nemcsak archív filmeken láthatunk amerikai izomautót, hanem újonnan is meg lehet vásárolni. Igen, ez benzint iszik, tüzet okád, gumit füstöl, és nagyon jól teszi!