A hatvanas években már a kínálat felfelé bővítésén dolgozott a Volkswagen, de a Carrozzeria Pininfarina által megrajzolt, 1968 októberében bemutatott 411-es megmaradt a léghűtéses farmotor mellett. A folyadékhűtésű motort és az elsőkerékhajtást gyakorlatilag készen kapta a Volkswagen, amikor 1969-ben felvásárolták az NSU Motorenwerke céget, akik 1969. márciusára már készen voltak a konstrukcióval. A Genfi Autószalon prospektusaiban és az Automobil Revue katalógusban is szerepelt az NSU K70-es, amelynek a prototípusait is elvitték a svájci városba, azonban a hírek szerint a VW nem engedte azokat kiállítani; 1969 áprilisában írták alá a szerződést az NSU eladásáról.
Végül 1970. október 20-án, Salzgitter városában megtartott rendezvényen debütált az immár Volkswagen márkanév alatt szereplő K70-es limuzin, abban a gyárban, amelyet kifejezetten ennek a típusnak a gyártására építettek; a tervezett háromajtós kombit nem valósították meg. Az 1605 köbcentis motor annak a blokknak a továbbfejlesztése, ami az NSU 1200-as hátuljában dolgozott. Közvetlenül a differenciálmű fölé, jobbra döntve építették be a négyhengerest, amelyből később 1,8 literes befecskendezős változatot is kínáltak.
A biztonság is fontos szerepet játszott a fejlesztésnél, gyűrődőzónákat is kapott a karosszéria, a benzintankot is védett helyre helyezték a karosszérián belül; némileg csökkenti ezeknek az intézkedéseknek a hatását, hogy a biztonsági övek feláras extrák voltak, szériában csak öv-előkészítést kapott. A megjelenést Claus Luthe készítette, akit az NSU-val együtt átvett a Volkswagen, később a Golf és Polo megjelenésén is dolgozott a szakember.