A kezdetek
„Emlékszem, amikor sétáltunk a szüleimmel a belvárosban, mindig a Révai utca felé szerettem volna venni az irányt, mivel ott álltak a helyi buszok. Kismegyeren laktunk, amikor végeztem a tanulással, délutánonként sokszor tekertem bringával az 5-ös busz végállomására. Annyit láttak a sofőrök, hogy megkedveltek, a pihenőidejükben beszélgettek velem, megmutatták a buszukat. Most, hogy napi két órában buszvezetőként is dolgozom Győrben, akad olyan kolléga, aki a mai napig `bringás gyerekként´ hív kávézni” – kezdte a tápszentmiklósi fiatalember.
Két munka, sok találkozás
Ádám a Veres-iskolában élelmiszer-minősítőnek tanult, ám a középiskola után nem tett le álmáról, hogy egyszer buszsofőr legyen. „Szerencsém volt, mert amikor elkezdtem különböző járművekre jogosítványokat szerezni, akkor vitték le az életkort a teherautóknál és a buszoknál is. Így 23 évesen készen álltam arra, hogy buszt vezessek” – hallottuk.
Laibl Ádámmal a helyi járatokon találkozhatnak az utasok a kisalföldi megyeszékhelyen. Akárcsak azok a sofőrök, akik a példaképei voltak, ő is igyekszik udvariasan viselkedni az utasokkal. Ádámmal a Győr környéki falvakban is sokan találkoznak: másik munkájában egy pékség mozgóboltjával házhoz viszi a kenyeret.
Videóchaten segít a mester
„Hogyan lesz valakinek saját Ikarus 280-as csuklós busza 25 évesen? Nem olyan bonyolult ügy ez” – mondta kérdésünkre mosolyogva Ádám. „A használt autókat kínáló portálokon nem tucatszámra, de találni öreg buszokat. Az egyik oldalon láttam meg a 280-ast, amely egészen 2002-ig az Ikarus tulajdonában állt. Ezzel a busszal szállították a móri ülésgyártó üzem munkatársait egykoron. Fémhulladék áron vettem a buszt, 600 ezer forintba került. Nekem ennél mégis sokkal többet ér, hisz mindig saját buszt szerettem volna.
A barátaimmal ezt-azt meg tudunk javítani a járgányon, ebben sokat segít egy polgári Ikarus felújító, Béke Antal. Volt, hogy éjszakába nyúlóan adott tanácsokat, miközben videóchaten beszéltünk, a telefon kamerájával pedig mutattam neki a problémát” – mesélte az ifjú buszsofőr. Az 1989-es gyártmányú Ikarus tengelyein jól látszanak a Rába emblémái, s ha már múltidézés, a sofőrfülkében Videoton magnó is helyet kapott. A 280-ast a cseh piacra szánták, ezért az ajtóknál nincs leszállást jelző gomb. Anno Csehszlovákiában ugyanis a sofőr minden megállónál kinyitotta az összes ajtót.
Jön a kistesó
„Éves szinten nem használom sokat a buszt, Ikarus-találkozókra járok vele. A párommal egy éve költöztünk Bőnyről Tápszentmiklósra. Nem kellett sokat tanakodni, hogy hova pakoljuk a cuccainkat. Minden befért a 280-asba. Amikor megérkeztünk, a szomszédok nem hittek a szemüknek. Mondták, hogy buszos költözködést még nem láttak. Azt tervezem, hogy hamarosan beszerzem a csuklós kistesóját, egy Ikarus 260-ast is. Ezzel a szólóbusszal szervezek majd nosztalgiajáratokat, kirándulásokat” – búcsúzott Ádám.
Ha a tápszentmiklósi pajta mellé befut az Ikarus 260-as, ígérjük, újra meglátogatjuk a fiatal sofőrt.
