A második világháború utáni időszak a motorizáció fejlődéséről, a határok feszegetéséről és a sebesség iránti szenvedélyről szólt. Az elhivatott szakemberek és a született zsenik együtt küzdöttek a tervezőasztalnál és a kormány mögött, hogy a versenypályán az ő autójuk lássa meg először a kockás zászlót. A győzelem legalább ilyen fontos volt az autógyártóknak és a szponzoroknak is, akik a piaci siker kedvéért finanszírozták a versenyzést, és a nevük szinte összeforrt a pályákon elért sikerekkel. Hans Mezger örökre elkötelezte magát a Porschénak.
A lokálpatrióta mérnök 1929-ben, a Stuttgart melletti Ottmarsheimben született, a szülei egy fogadót üzemeltettek, ő azonban gyerekként a repülés iránt érdeklődött. A vitorlázórepülővel szerzett élmények után magával ragadta az autóversenyzés világa, amikor 1946-ban ott volt Hockenheimben az egyik első, háború utáni futamon, és fényképezőgépével olyan pilótákról készített felvételeket, mint Hans Stuck. Hamarosan jelentkezett a Műszaki Egyetemre (a mai Stuttgarti Egyetem), ahol gépészmérnöknek tanult. Nagy hatással volt rá az 1948-as 356-os, az volt az álma, hogy az iskola elvégzése után a Porschénál dolgozhasson.
Szerencséje volt az álláskeresésnél, mert az NSZK gazdasági fellendülése nyomán a fiatal mérnököket szinte elárasztották ajánlatokkal. Annak ellenére, hogy a Porsche nem kereste meg, nem adta fel a reményt, és személyesen jelentkezett a stuttgarti cégnél, végül ajánlottak neki egy pozíciót a dízelmotorok fejlesztésével foglalkozó részlegen. Ez nagyon meglepte, mert egyrészt nem is sejtette, hogy ilyesmin dolgoznak, másrészt arra számított, hogy sportautók közelében lehet. Ismét szerencséje volt, csalódottságát látva lehetőséget adtak neki a számítási osztályon, és 1960-ban már részt is vehetett az első Formula–1-es projektjében. Az akkor már nős Mezger abban az évben cserélte le első és utolsó kétkerekű járművét, egy NSU Lambretta robogót a rajongását megalapozó – használt – Porsche 356-osra.
A márkánál eltöltött kezdeti évek alatt rengeteg tapasztalatot szerzett és sok lehetőséget kapott a kibontakozásra. Ferry Porsche volt a példaképe, egész pályafutása során az ő filozófiáját követte. Miután dolgozott a Porsche 804-es versenyautó nyolchengeres boxermotorján, lehetőséget kapott, hogy megtervezze az 1963-ban bemutatott, első generációs 911-es hathengeres boxer farmotorját. Az egyszerűen csak Mezger-motorként emlegetett blokkal elért siker önmagában is legendává tette volna, karrierje azonban csak ezután indult be! 1965-ben kinevezték a versenyautókra szakosodott részleg vezetőjének, melyet Ferdinand Piëch hozott létre, hogy új lendületet adjon a cégnek a motorsportban.
Az 1966-ra elkészült Porsche 910-es hat- és nyolchengeres boxermotorral, csővázra épített üvegszálas karosszériával és központi anyás felnikkel állt rajthoz különböző versenyeken. Ez a konstrukció mintaként szolgált az újgenerációs versenyautókhoz, például a 917-eshez, melynek tervezését Piëch teljes egészében Mezgerre bízta. 12 hengeres boxermotorjával az 1970-es és 1971-es Le Mans-i 24 órás győztese a korszak ikonjává vált. A 850, 1000 vagy 1100 lóerős, turbófeltöltős változattal szerzett tapasztalatokat az 1974-ben bemutatott Porsche 911 Turbo fejlesztésekor kamatoztatták.
1981-ben Mezgert új kihívás elé állították, amikor Ron Dennis, a McLaren igazgatója és Mansour Ojjeh, a Techniques d’Avant Garde (TAG) elnöke egy új Formula–1-es motor fejlesztésével bízta meg a céget. A 80 fokos hengerszögű V6-os TAG-Turbo egyik előnye a kis tömege volt, két feltöltővel és hűtővel sem lépte túl a 150 kg-os limitet, ráadásul merevítés nélkül lehetett hordozóelemként beépíteni. Az 1,5 literes, több mint 1000 lóerős motort mindkét pilóta, Niki Lauda és Alain Prost számára a saját stratégiájukhoz hangolták. A 25 első helyezés, Lauda 1984-es és Prost 1985-ös, illetve 1986-os világbajnoki címe, valamint a McLaren 1984-es és 1985-ös konstruktőri világbajnoki címe önmagáért beszél.
A híres mérnök 1994-es nyugdíjazása után is egyetlen munkahelyét erősítette, gyakran vett részt különböző rendezvényeken, szívesen beszélgetett újságírókkal és rajongókkal. 90. születésnapján a Porsche Museum nagyszabású ünnepséget szervezett a legenda tiszteletére.
