2020 minden téren egy rendkívül különleges és nehéz évnek számít, hiszen a koronavírus-járvány az élet minden pontjára rányomta a bélyegét. Nem volt kivétel ez alól a veterános túra sem. Amint azt Kerkuska Csabától, a Pázmándi Nosztalgia-Jármű Egyesület elnökétől megtudtuk, a szervezés már év elején megkezdődött, ám március közepétől kérdésessé vált, hogy a pandémia miatt egyáltalán megtartható-e idén a túra. Május közepén aztán jött a hír, szabad az út a július 11-i esemény előtt.

„Apa, beleülhetek abba? És abba?”
A járművek szombat reggel 7 órától kezdtek gyülekezni a Rákóczi utcában, majd Kerkuska Csaba köszöntő beszéde, valamint Kápolnásnyék és Velence plébánosa, Récsei Norbert atya áldása után, 2-3 perces intervallumokkal elrajtolhatott a túrán megjelent közel 60 jármű. Nade milyen járművek! Láthattunk amerikai izomautóktól kezdve, gyermekkorunk sztárjain (mint a Trabant vagy a jó öreg „kispolszki”) keresztül olyan ritkaságokat is, mint egy kifejezetten filmforgatás céljából átalakított rendőr Moszkvics. Finoman szólva is feltűnést keltő mezőny gyűlt tehát össze, melyet mi sem bizonyít jobban, minthogy a rendkívüli meleg idő ellenére szinte nem volt olyan ember (kicsik és nagyok egyaránt), aki ne szeretett volna egy közös fotót valamely szépséggel. Külön kedvencem volt egy tizenéves kerékpáros fiúcska, aki a mellette elhaladó járművek láttán szinte árokba borult a látványtól a várgesztesi állomáshoz vezető úton.

A rajt után ugyanis a sofőrökre egy 94 km-es útszakasz várt, mely során bejárták a Vértes szépségeit, érintve Vértesboglárt, Szárt, Szárligetet, Tatabányát, Vértessomlót, Várgesztest, Környét és Kőhányáspusztát, hogy aztán ismét Csákvárra érkezzenek be a célba. Mindeközben különböző játékos feladatok során, 5 állomáson kellett bebizonyítaniuk, hogy nincs náluk jobb a mezőnyben. Volt itt alkatrészfelismerés, ügyességi feladatok (ahol még azt is megtapasztalhatták a sofőrök, milyen érzés ittas vagy épp kábítószeres állapotban tekinteni a világra), de még a figyelmüket próbára tevő lassító kérdések is.

Akadt olyan résztvevője a napnak, aki mind a 11 alkalommal jelen volt (Laky Sándor), volt olyan, akinek járműve pénteken kapott muzeális minősítést, szombaton pedig már a túrázók közt volt (Jáger Zsolt), de tény, hogy a nap egyik legkülönlegesebb vendége Besenyi Péter műrepülő pilóta volt egy amerikai jármű volánja mögött, ám ő akkor érkezett Csákvárra, mikor a veteránok már az utakat rótták, így végül „kollégák” és idő hiányában távozott.

A túrát a bicskei rendőrkapitányság (akik az egyik állomás fontos szereplői voltak), a pázmándi, valamint a települési polgárőrök biztosították.

Egy Porsche mind felett
A nap végén a fehérvári Rónai János és útitársa, Kovács Szilvia végeztek a mezőny elején a gyönyörű Porsche 356C járművel, 165,5 ponttal. Őket Sipos Csaba 145 ponttal, majd Szabó Péter 144 ponttal követték a dobogón.

Különdíjakat is átadtak, így a fehérvári Molnár Gábor VW T2-es kisbusza, azaz Rozi sem távozott üres kézzel. A nap egyetlen női sofőrje Petrimánné Kaszás Rita volt, a leghűségesebb tulaj díját Kovács Norbert kapta, aki annak idején visszavásárolta nagypapája egykor eladott Pannónia motorját és azóta is őrzi a fellelt állapotában. A legtávolabbról keréken (azaz saját lábán) érkezett sofőr a Békéscsabáról Varga András volt, aki egy 62 éves Skodával vett részt a versenyen. A nap legfiatalabb résztvevője Czakó Péter lett, aki 17 évesen frissen megszerzett jogosítvánnyal, és egy gyönyörűen felújított Fiat Polski 126-tal érkezett.

A legszebb szocialista jármű díját Sipos Miklós zsebelte be egy Wartburg 312 típussal, míg a legkülönlegesebb jármű díját egy amerikai Ford cirkáló tulajdonosa, Egervári Márton vihette haza. Emellett egy hetedik különdíjat is átadtak, habár ez nem annyira örömteli, a nap legpechesebb versenyzőjének címe Csurgó Pétert és csapatát illette meg, akik egy UAZ terepjáróval érkeztek az eseményre, de sajnos már a startnál be kellett őket húznia egy másik UAZ-nak.