1983-ban kezdték vizsgálni a Bosch mérnökei, hogy milyen eszközökkel lehetne megakadályozni az autók megcsúszását. Az 1978-ban általuk piacra dobott blokkolásgátló működési elvét vették alapul, amikor hivatalosan 1984. július elsején elkezdődött a fejlesztőmunka. A Daimler a beszállítóval párhuzamosan a nyolcvanas évek második felében kezdett dolgozni hasonló rendszeren, és a két partner 1992-ben egyesítette kutatásait azzal a céllal, hogy 36 hónapon belül piacra dobják az ESP nevű rendszert. Pontosan az ütemtervben megfogalmazott időben, 1995 májusában dobták piacra az első menetstabilizálóval szerelt autót, az S-osztályos kupéban, annak is a 6,0 literes V12-essel szerelt csúcsváltozatában.

Hasznos volt a rendszer, de bonyolult és nagyon drága, a tömeges elterjedését is a Mercedes-Benznek köszönhetjük. Az első A-osztály 1997-es piacra dobásakor a svéd Teknikens Värld újságírója a jávorszarvas-kikerülési teszten felborította a kisautót, amire a gyár a forgalmazás elhalasztásával, a menetstabilizáló alapfelszereléssé tételével és a már legyártott autók utólagos ESP-vel való felszerelésével válaszolt. A német márka volt az első, amely 1999-ben minden autójánál alapfelszerelésként kínálta a rendszert.

Az évek során egyre olcsóbb lett a menetstabilizáló, eleinte különösen az érzékelők terén végzett fejlesztések csökkentették a költségeket. A fejlett és a legtöbb fejlődő országban a 2010-es évek körül kezdték előírni ennek a biztonsági rendszernek a kötelező meglétét az új autókban, a ma eladott új autók 82%-ban van menetstabilizáló.