Extrém Afrikai kalandtúra – Három csetényi csapat vett részt a Bamako túrán

Közel kilencezer kilométert tettek meg homok- és kősivatagban, embert próbáló, úttalan utakon, az óceán partján, az Atlasz hegység kanyargós útjain, többek között sárból készült viskók, berberek lakta falvak, tevék, majomcsapatok, varacskos disznók mellett elhaladva (Az út nagyobb részén velük tartott az egyik magyar kereskedelmi televíziócsatorna riportere, mert a stábjuk kocsija használhatatlanná vált.) A cél az ebolajárványból és a polgárháborúból ébredező Sierra Leone volt. 2002-ben ért véget itt a polgárháború, amelynek során tízéves gyermekeket is besoroztak.

A csetényiek elmondása szerint az útjukon a legextrémebb az a több mint kétszáz kilométeres szakasz volt, melyet tizennégy óra alatt tettek meg. Éjszakánként a sivatagban verték fel sátraikat, nomád körülmények között. Üdítő élmény volt, amikor egy autómosóban végre „fürödhettek”. Ez a futam volt a legveszélyesebb és a legkeményebb a Bamako sivatagi rali eddigi történetében. Megtapasztalták Afrika szépségét, egzotikus kultúráját, csodáit, ugyanakkor nyomorát is. A futam mindig jótékonysági célú, ezúttal mintegy egymillió euró gyűlt össze. Amellett, hogy a csapatok ajándékokat vittek magukkal, az idén Szenegál egy eldugott falvában, Dindefeoban vezetékes ivóvízrendszer kiépítését támogatták a szervezők, Sierra Leonében pedig több mint négyezer facsemetét ültettek el.
Míg két éve negyvenkét ország közel négyszázötven állampolgára indult, idén nyolcvan náció hétszáz résztvevővel képviseltette magát. Azon túl, hogy itthon megkapták a szükséges oltásokat, a maláriaveszély miatt gyógyszereket kellett szedniük az indulóknak az út folyamán. A bakonyiak reggelire házi szalonnát és kolbászt vittek magukkal, főétkezésként csülkös vagy csilis babot ettek, illetve babgulyást. Amikor ezeket megunták, a babhoz székelykáposztát kevertek. Naponta egy darab friss tojásuk is volt, ugyanis Marokkóban vásároltak egy tyúkot.

Névadót is rendeztek a tiszteletére, és Tyúk Icának nevezték el a baromfit. A tojást mindennap más ehette meg. Sierra Leonéban viszont egy kakas elcsábította „tyukicát”, így búcsút vettek tőle. Egy alkalommal tevehúst is vásároltak. Az árus egy hűtőnek mondott helyről kínálta a húst, kétes tisztaságú szatyorba téve azt. Ezt egész nap vittek magukkal, napközben 40 Celsius-fok feletti hőség uralkodott az autóban. Egy társuk állította, hogy a tevehúst nem köpi be a légy, nem romlik meg, így este pörköltet készítettek belőle. Abból állapították meg, hogy jól sikerült az étel, hogy egyik útitársuk legalább a felét azon nyomban megette a még tűzforró pörköltnek, mondván, ennyire finomat még sosem evett.
Összebarátkoztak Oszvald Marika Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznővel, akit megszánkóztattak a sivatagban. A csetényi szánkó két éve is nagy sikert aratott a sivatagi homokban, akkor egy sámánt húztak be a célba vele. Izgalomban is bőven volt részük. Mivel Guineában polgárháborús lázadás tört ki, a szervezők új útvonalat jelöltek ki, melyen – beleértve az éjszakai támaszpontokat is – a biztonságukra több száz fegyveres katona vigyázott. Az országhatárokon beléptetéskor ellenőrizték a résztvevők testhőmérsékletét a koronavírus-járvány miatt.

Az úton ismeretlenek segítették egymást, barátságok köttettek. A rossz útviszonyok miatt gyakoriak voltak a tengelytörések, a defektek, tönkrementek a járművek hátsó rugói. A csetényiek szavai szerint rendkívül megható érzés volt, amikor a célba beérve fergeteges fogadtatásban és ünneplésben részesítették a versenyzőket. A fővárosba, Freetownba vezető autópályát lezárták, konvojban haladtak, a nyolcvan kilométeres útszakaszon az emberek integettek, üdvözölték a résztvevőket. A nemzeti stadionban Ernest Bai Koroma elnök köszöntötte a begördülő járműveket.
A csetényiek kiemelték, egy ilyen út fizikailag és mentálisan is nagyon fárasztó. Tanúi voltak, hogy az összezártság miatt előfordult, hogy valaki otthagyta a futamot és hazarepült, sőt, megesett az is, hogy húszéves barátságok szakadtak meg. Ők viszont – György Barnabás, Kovács Gábor, Nagy Attila, Bakonyi István, Borbély Balázs, Varga Zsolt, Rakovics Mátyás – büszkék a teljesítményükre, életük felejthetetlen afrikai napjaira.
Úgy hallottam, sehol nem olyan gyönyörű a csillagos ég, mint Afrikában, és aki egyszer járt ott, azt a szíve visszahúzza. A bakonyi kalandoroknak a következő Bamako sivatagi raliig két évük van eldönteni, visszatérnek-e.