Pár perc múlva 22 óra. „Üdvözöljük vendégeinket az autómoziban”, olvashatjuk a hatalmas vetítővásznon fénylő felírást. A Hamburg melletti Billbrook autómozijában hamarosan kezdődik az előadás. Egyelőre azonban még nagy a mozgalmasság a nézőtéren, az autók ajtaja tárva-nyitva, fiatalemberek ülnek a sárhányón, majszolják a szalmakrumplit, szürcsölik a kólát. De nemcsak fiatalokat látunk itt, sok kocsiban idősebbek is ülnek, itt-ott gyerekeikkel. Ma ugyanis „családi nap” van, és ezen, ellentétben más napokkal, nem személyenként, hanem autónként kell csak „beugrót” fizetni. Ily módon egy háromgyermekes család például igen olcsón jut a mozi örömeihez. Családi napon hiába is keresnénk itt olyan kocsit, amelyben csak a vezető ül. Szünetben, amikor kinyílnak az ajtók, meglepően sok különböző korú ember száll ki a kocsikból, elgémberedett tagjaikat nyújtogatva igyekeznek a vendéglő felé. A fesztelen hangulat, amely az autómoziban uralkodik, nyilván ebből a mozgási szabadságból ered, amelyet itt mindenki láthatólag élvez. Beszélgetni is nyugodtan lehet előadás közben, hiszen minden autónak megvan a maga saját hangszórója, amelyből a film hangját a bennülők hallgatják. Mindenki a maga tetszése szerint állítja be a hangerőt.
Elsősorban mégis a fiatalok látogatják az autómozit. A felső korhatár átlagosan 28 év, noha családi napokon, egy héten egyszer, sokan még nagyszüleiket is elhozzák. Ennek megfelelő a mozi műsora is: mindenekelőtt játék- és kalandfilmeket vetítenek. Az autómozik közönsége elsősorban szórakozni akar és nem „műélvezni”.
Különösképp tetszik az autómozi közönségének a piknikszerű jelleg, amely itt uralkodik. Vendéglője minden autómozinak van, s rósejbnit, hamburgert, hot dogot, coca-colát és sört lehet itt fogyasztani. Előadás előtt a fiatalok hosszú sórokban állnak a kiszolgálópult előtt, hogy a szünetig kellőképp elláthassák magukat elemózsiával. S ha az mégsem bizonyulna elegendőnek, előadás közben is megvan a lehetőség az utánpótlásra. Minden autóhely mellett áll egy méternyi magas oszlop, ezen kell csak megnyomni egy gombot, amitől egy lámpa pislákolni kezd rajta, és hívja az autók közt sétáló eladót. Ennek tolókocsijában forró virslitől süteményig és italokig minden akad.

Kerek húsz évvel ezelőtt, amikor Frankfurtban létrehozták az első autómozit, sok szakértő nem jósolt nagy jövőt az új vendéglátóipari intézménynek. Nem utolsósorban aggályaik voltak, vajon kifizetődő-e egy ilyen vállalkozás. Itt van mindjárt az időjárás kérdése. A mi földrajzi szélességünkön hó, köd, eső, sajnos nagy szerepet játszik. A hideg ellen aránylag könnyű védekezni: kis fűtőventillátort minden kocsiba lehet szerelni. Inkább a szükséges beruházások miatt látszott kockázatosnak egy ilyen vállalkozás. Épületre nincs ugyan szükség, viszont jó nagy telek kell hozzá. A telek azonban igencsak drága. További előfeltétel, hogy jól kiépített út legyen a közelben.
Mindezek ellenére 24 autómozi van az NSZK-ban, noha, meglepő módon, még jóval melegebb éghajlatú európai országokban is sokkal kevésbé elterjedt az efféle mozi. Jelenleg például Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban csak egy-egy autómozi akad, Ausztriában kettő. Nyilván a nyugatnémetek közmondásos autóimádata magyarázza, hogy itt ennyi autómozi létezhet – írja a Profil című nyugatnémet folyóirat.
Persze igaz, hogy kellemesebb nyitott ablakú autóból nézni egy filmet, mint egy rosszul szellőztetett moziban. Ezért is van ebben a szakmában nyáron konjunktúra, ellentétben a „négy fal” közt játszó mozikkal, amelyeknek éppenséggel a hideg évszakokban nagy a forgalmuk.
Még a benzin árának nagyarányú emelése sem rontott az autómozik üzletén. 1980-ban 4 848 759 nézője volt az autómoziknak.
A gazdaságos üzemelésnek persze előfeltétele, hogy a mozi ne legyen 15 km-nél messzebbre a városközponttól, hogy a mozinézés ne legyen se túl távol, se túl drága. Az autómozik reklámszólama: „Tegye meg a leghosszabb autóutat a legcsekélyebb benzinfogyasztással!”