Remélhetőleg csak lázálom marad a képzelgés: Önnek szüksége van egy új nadrágra, bemegy hát a Nadrágelosztó Központba, kifizeti egy nadrág vételárának a felét, majd várakozik. Rövidebb-hosszabb várakozás után kap egy értesítést: jöhet a nadrágért. A nadrág időközben megváltozott, a szabása nem a régi, az anyaga sem, csak a márkája. Na és persze időközben módosult az ára is. A vevő csak reménykedhet abban, hogy a kívánt színű nadrágot kapja. Az átvételkor még egy meglepetés éri: itt-ott szakadozott a varrás, lötyögnek a gombok. Ön azonban boldog, mert új nadrághoz jutott.

Divatjamúlt
Még mielőtt végképp elvetnénk a nadrág-képet, hogy az autóhelyzet képével szórakoztassuk a sorszámot böngésző járművárományosokat, térjünk még vissza lázálmunkhoz. Könnyű belátni, hogy ha csak hosszas várakozással, szerény választékból, előre megjósolhatatlan minőségben és árban szerezhető meg a nadrág, akkor megnövekszik a használt nadrágok becsülete. Lesz aki addig hordja, míg teljesen el nem kopik, és nem törődik azzal sem, hogy közben teljesen kimegy a divatból, sőt még arra is fütyül, hogy pecsétes, gyűrött, foltos nadrágja már szinte kihívás azokkal szemben, akik féltik a városképet.
Na és természetesen azonnal megjelennek a nadrághiénák, a kopott ülep vámszedői, azok, akik élősdi módra busás haszonra tesznek szert új és új nadrágjuk gyakori értékesítéséből. Az állam nem habozik fellépni: rendeletileg korlátozza a használt nadrágok adás-vételét, jövedelemadóval fenyegeti a túlzottan drágán értékesített, divatos szabású ruhadarabok árusítóit, és előleggel, alacsony kamattal igyekszik úgy irányítani, hogy csak azok jelentkezzenek új nadrágért, akik azt valóban fel akarják húzni magukra.
Hogy a fércektől lassan elszakadjunk, már csak egy kérdést kell tisztán látnunk: milyen lehet a megítélése annak a vállalatnak, amely a nadrágmonopólium letéteményeseként forgalomba hozza az új ruhadarabokat? Bizonyára azt tartanánk róla, hogy helyzete miatt semmi sem ösztönzi jobb munkára, arra, hogy eladói kedvesek legyenek, esetleg egy-egy divatos övet, zoknit is kínáljanak a nadrág mellé, egyesen hajtanak a borravalóra és bizonyos kedvezmények adásával némi csúszópénzre. Talán belátnánk a Nadrágelosztó Központ érveit is: kevesen vannak, a nadrágok minőségéről nem tehetnek, az ő dolguk legfeljebb egy-egy apróbb varrás eldolgozása, és különben is több elosztóközpont egy fél nadrággal sem jelentene többet a Tisztelt Fogyasztó számára.
Esetleg politikai szempontokra is hivatkoznának; örüljünk, hogy nálunk ilyen kevésbé fontos cikkből van némi hiányszerűség, mert vannak országok, ahol például kenyérből nem jut elég, nálunk viszont – mint azt gyakran a szemünkre is vetik – úgy tobzódunk, hogy hétfőnként tonnaszámra szedik össze a megszáradt, kidobott kenyeret.

Minden a régi
A hosszúra sikerült bevezető csupán egyetlen célt szolgált: bemutatni, milyen kivételesen rossz helyzetben van az az autóra vágyó, akinek képviseletében a Merkur Személygépkocsi Értékesítő Vállalatnál érdeklődtünk az idei autóbehozatalról. A felvilágosítást Dr. Formanek Ferenctől, a vállalat kereskedelmi főosztályvezetőjétől kaptuk meg.
– Az elmúlt évben hosszú idő után a legtöbb, közel 140 ezer személyautót sikerült behoznunk. Idén csökkenés várható, körülbelül 130 ezer kocsira számíthatunk. Ebből ma még csak 83 ezerre kötötték meg a szerződést, de további 47 ezerre nagy valószínűséggel szintén sor kerül.
A kocsiknak körülbelül 20%-a érkezik a Szovjetunióból; 10 ezer Lada Szamara, 6500 Lada 1300S, 6000 Lada 1500L, 2000 Niva, továbbá 500 Moszkvics és 1000 Volga.
– A felsoroltak közt nem szerepel az új Zaporozsec.
– Sajnos ez sem, de a többi ígért újdonság, a Moszkvics, az Oka, vagy a Škoda Favorit sem. A négyütemű motoros Wartburg nem lesz az idei év autója, de még az ötajtós Szamara is várat magára.
– Mit lehet tudni róluk?
– Többnyire csak mendemondákat. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a szocialista országok erre az évre nem tervezik új típusok bevezetését. Valószínű, hogy 1989-ben mutatkozik be a vízhűtéses motorral szerelt kis Polski és az új Wartburg. Nem számíthatunk 1990 előtt a Škoda Favoritra, arra az évre képzelhető el a négyütemű motoros Trabant. Feltehetően jövőre bővíti típusválasztékát a Dacia.
– Az idei kínálat tehát továbbra is többnyire korszerűtlen, 15-20 éves konstrukciójú autókból tevődik össze. Az áruk „korszerűsödik”-e?
– Az autó maximált áras, felemelése természetesen nem a Merkur döntésétől függ.
– Milyen autók várhatók még erre az évre?
– Az NDK-ból 34 ezer kocsi érkezik, egyelőre még nem tisztázott, hogy ebből hány lesz a Trabant és hány a Wartburg.
– Bármelyik is, mindenképpen kétütemű. Ezek pedig a járműnyáj fekete bárányai. Szükség van rájuk?
– Hogyne lenne szükség 34 ezer autóra, az egész évi import egynegyedére.
– Mással nem is pótolható?
– Még ha pótolni is lehetne, más, hasonló áron kínált típussal – de sajnos nem –, akkor sem pótlásra, hanem a kínálat bővítésére fordítanánk ezt a mennyiséget. Biztos vagyok abban, hogy az autóra vágyók is így kívánják, és nem szívesen mondanak le arról, hogy van olyan típus, még ha kétütemű is, amely viszonylag gyorsan megszerezhető.

Forintért kapható
Nemcsak az autóra vágyók mondanak le a járműkínálat negyedéről, de nyilatkozata szerint az ipari miniszter is kevesli az importot.
– Ahhoz, hogy autóparkunk végre a kívánt mértékűre fiatalodhasson, legalább 200 ezer új személykocsit kell már az idén forgalomba állítani – jelentette ki Berecz Frigyes egy nyilatkozatában. – Egyelőre azonban csak 130 ezer új jármű beszerzésére van garancia, döntő részben a szocialista országok ismert márkáira és típusaira. Nincs realitása annak – nyilatkozta a miniszter –, hogy ezt a keretet tovább számottevő szocialista importtal bővíthessük, a konvertibilis beszerzésekre pedig nincs elegendő pénz.
Lássuk, milyen érkezik még a Merkurhoz?
– Lengyelországból 4400 Polski 126-ost várunk – mondja Formanek Ferenc –, Csehszlovákiából várhatóan a múlt évi mennyiséggel azonos, körülbelül 10 ezer Škoda ígérkezik, Romániával még folynak a tárgyalások. A terveink szerint 21-22 ezer Dacia érkezne az idén, illetve ebből ötezer előszállításként már meg is érkezett a múlt év végén.
– Számíthatunk-e még más autók behozatalára?
– A Zastavához, Marutihoz hasonlóan van egy keretszerződés az Opel és a Volkswagen céggel is, amelynek tartalma a magyar ipari termékek exportjától függ. Ha jól alakulnak a szállítások, akkor csak néhány száz nyugatnémet autóról lehet szó.
– Ezeket forintért árusítják?
– Természetesen forintért. Pontos áruk még nincs, az előzetes hírek szerint bizonyos, hogy az „igényesebb” vásárlórétek keresletét elégítenék ki.
– Bár az előzetes tervben nem szerepelt, tavaly mégis 2000 régi formájú 1500-as Lada, pontos nevűn 1500S érkezett Magyarországra. Idén is hoznak be?
– Egyszeri alkalom volt, főképpen a közületek igényeinek kielégítésére szolgált. Ha nyílna lehetőség a megismétlésre, nem zárkóznánk el előle.
– Olyan hírek terjedtek el, hogy ezek az autók Franciaországból származnak, ott töltöttek el két évet anélkül, hogy vevőre találtak volna.
– Ez nem igaz, valamennyi a Szovjetunióból, a gyártószalagról érkezett.
Jó érzés, hogy a pletyka megcáfoltatott, és az új autó valóban új autó. Ebben az évben 130 ezer. Hogy kik kapnak belőle, és milyen hosszú várakozás után – erről a következő számunkban olvashatnak.

Földvári András