Ettore Bugatti az akkor Németországhoz tartozó Molsheimben alapította meg 1909-ben az autógyárát, amely az ötvenes években ment csődbe, a Hispano-Suiza a repülőgépmotorok miatt vásárolta meg a céget. Romano Artioli olasz üzletember a nyolcvanas évek végén élesztette újra Olaszországban a márkát, az EB110-est a márkaalapító 110. születésnapján, 1991. szeptember 15-én leplezték le. 1995-ig működött ez a cég, amikor Artioli megpróbálta megszerezni a Lotus gyárat, ami nem sikerült neki. Ezt követően került a Volkswagen konszern érdekeltségébe a Bugatti, akik aztán visszavitték az időközben Franciaországhoz tartozó Molsheimbe a céget.

Az EB110-esre emlékeznek a Centodieci, azaz száztíz nevű limitált szériával, Achim Anscheidt, a Bugatti vezető formatervezője számára az jelentette a kihívást, hogy a korábbi formát kellett a mai technikához igazítania. A Chiron technikájának különösen nagy a hűtésigénye, ezt kellett összehozni a kilencvenes évek elején készített autóra utaló részletekkel.

Laposabb lett az orr, de megtartották a légbeömlők felületét, elbúcsúztak a légbeömlőt is rejtő nagy oldalsó ívtől. A hátsónál már nem bírtak magukkal a mai formatervezők, és igazán látványos befejezést készítettek. Több hónapig tartott, amíg sikerült a megjelenést és a hűtésigényt közös nevezőre hozni.

A Chironhoz képest 20 kg-mal csökkent a saját tömeg a Centodieci esetén többek között a karbon ablaktörlő és stabilizátorok miatt, a W16-os négyturbós erőforrás teljesítményt 1600 lóerőre (7000/percnél) növelték; extra olajhűtés gondoskodik a megbízható működésről. A 100 km/órás sebességet 2,4 másodperc, a 200 km/órát 6,1 másodperc, míg a 300 km/órát 13,1 másodperc alatt képes elérni az új Bugatti, a végsebessége elektronikusan korlátozott 380 km/óra. Mindössze 10 példányt készítenek nettó 8 millió eurós áron, az autókat már a bemutató előtt értékesítették.