Nem véletlen, hogy az Autobianchi név mára szinte teljesen kikopott a köztudatból, hiszen a Fiat 1955-ben alapított almárkája mindig is mellékszerepet töltött be a cégcsoporton belül. A kisautókra szakosodott Autobianchi 1995-ben meg is szűnt, ipartörténeti jelentősége viszont vitathatatlan. A Fiat 128-as jubileuma kapcsán már megemlítettük, hogy a Fiat a kisebb piaci jelentőségű gyártónál kísérletezett ki olyan fontos újításokat, melyek a korszak meghatározó márkájává tették. Így fordulhatott elő, hogy Európa első modern kisautója nem Fiat, hanem Autobianchi néven került piacra.
Az 1969-ben debütált A112-es évekkel a rivális márkák előtt kínált keresztmotoros, elsőkerék-hajtású felépítést. A hasonló hajtásképletű Fiat 128-assal együtt az 1970-es Év autója díjra is jelölték, végül a második helyen végzett, majd 1971-től testvérmodellje, a Fiat 127-es vitte sikerre a koncepciót. A feljebb pozicionált, tehát drágább Autobianchi ettől függetlenül szintén sikeresnek számított, azonban főként az olasz piacon volt rá kereslet. Első szériája a Fiat 850-es 0,9 literes, 42 lóerős, felülszelepelt (OHV) motorját örökölte. 1971-ben megjelent az A112 E kivitel kontrasztos színre fényezett tetővel, kényelmesebb ülésekkel, magasabb felszereltséggel. Bevezették a Normale alapmodellt, és az Abarth sportváltozatot többek között 903-ról 982 cm3-esre növelt lökettérfogatú, 58 lóerős motorral, dupla karburátorral és sport-kipufogórendszerrel.
Az 1973-ban megjelent második szériával együtt a Giovani tanulmányautó is debütált. 1975-ben már a harmadik szériát kínálták új hátsó lámpával és négy- helyett ötszemélyes utastérrel. 1050 cm3-esre növelték az Abarth lökettérfogatát, 70 lóerőre a teljesítményét, és a kis hot hatchet felárért akár ötfokozatú váltóval is lehetett rendelni. Ahogy teltek az évek, úgy jelentek meg a piaci vetélytársak, a Renault 5-ös, a Peugeot 104-es, a Volkswagen Polo és a Ford Fiesta. Továbbra is kitartóan modernizálták az A112-est, 1977-ben magasabb tetővel mutatott újat a negyedik, 1979-ben nagy műanyag lökhárítókkal, kerékjárati ívekkel és oldalvédő betétekkel az ötödik széria.
1982-ben az apró külső és a jelentős belső módosítások mellett bevezették az LX csúcsváltozatot metálfényezéssel, színezett üvegekkel és elektromos ablakemelőkkel. A hatodik szériát Svájcban és Svédországban Lancia márkanéven árulták, majd az 1984-es hetediktől kezdve Olaszország, Franciaország és Izrael kivételével már a többi exportpiacon is identitást váltott. Utódja, az 1985-ös Y10-es szintén Lanciaként hagyta el hazáját, csak az olasz, a francia és a japán vásárlók ismerték Autobianchi néven. A kifutó A112-es 1 254 178. példánya 1986-ban, az Y10-essel párhuzamosan hagyta el a milánói gyárat.
