David Dicker szoftvercéggel csinálta meg a szerencséjét, így megengedhette magának, hogy saját autógyártó műhelyt alapít. Még 1999-ben vett egy ingatlant, majd 2002-ben egy Lola GT1-es versenyautót, hogy megvizsgálják azt. Mivel megítélése szerint a kétüléses szuperautók piaca telített, egy monoposto gépet kezdtek konstruálni FZero néven. Ehhez 4,0 literes V10-es blokkot fejlesztenek, ami szívómotorként 700, biturbóként 1000 lóerős lesz, a váltó nyolcfokozatú szekvenciális. Verseny- és utcai autó változatban is megépítik a gépet, ami hosszú távú utazásra is alkalmas lesz.

Amíg az FZero első prototípusa még épül, addig az FZED nevű versenyautóból már ötöt értékesítettek. Ez nem teljesen saját fejlesztés, hanem a Lotus által még 2010-ben kifejlesztett T125-ös versenyautó leszármazottja. A britek Danny Bahar vezetésével fejlesztették ki a kocsit, de nem sikerült elég vásárlót gyűjteniük, David Dicker az egész projektet megvásárolta 2016-ban.

A klasszikus F-1-es versenyautókat idéző karosszériába egy 3,8 literes, 675 lóerős cosworth V8-ast építenek, ami 5 másodperces 0-160 km/óra sprintet és 300 km/órás csúcssebességet tesz lehetővé. Az aerodinamikai csomagot extrém leszorító-erőre kalibrálták. A Rodin FZED különlegessége a tartósság, amíg egy versenyautónak 400 km-enként van szüksége nagyjavításra, addig ennek csak 5000 km-enként, és versenybenzin helyett egyszerű, 98 oktánossal üzemel. A klasszikus versenyzés élményét nyújtja problémamentes környezetben azoknak, akik megengedhetik maguknak.