Komoly népszerűségnek örvend a Mercedes-Benz C-osztály harmadik nemzedéke (a 190-est is beleértve), 2000. májusi bemutatkozása óta ugyanis világszerte 1,26 milliónál is többen választották ezt a csillagost – négyéves periódus alatt eddig egyetlen „Merciből” sem fogyott ilyen sok. Hogy továbbra is fenntartsák a vásárlói kedvet, nemrég fiatalító kúrának vetették alá a középkategóriás típust.
Csak finoman!
Kívülről mindenekelőtt a leheletfinoman átformált lökhárító és hűtőmaszk jelzi az új C-osztályt, továbbá ezentúl mindegyik kivitel fényszórói mintázat nélküli burát kapnak, Classic és Elegance specifikáció esetén pedig sportosabb a küszöb és a hátsó kötény formája. Talán emlékeznek még az előző C-osztály kissé nehezen leolvasható műszereire, melyekből igazából csak a mutatók hegye látszott. Nos, ezek a múlt homályába vesztek, helyüket kevésbé látványos, de legalább jobban áttekinthető hagyományos órák vették át. A stílus szempontjából
ugyanakkor előnyére változott az E-osztályéhoz hasonlatos középkonzol, melynek hasznos velejárója a lényegesen logikusabb felépítésű, egyszerűbben szabályozható légkondicionáló berendezés. Ahogyan a műszerek, úgy az elegancia jegyében egyes kapcsolók is diszkrét krómkeretet kaptak. Újdonságnak számít a Classic változat fabetétje is. Amennyiben az első utasok úgy akarják, egészen sportos helyzetben, szinte a padlóra ülve foglalhatnak helyet az újraformázott ülésekben. Az ülések nemcsak kényelmesek, hanem az ideális vezetési pozíció kialakítását is remekül szolgálják: a magasság és az ülőlap dőlésszöge egyaránt személyre szabható, a multifunkciós kormányt pedig függőlegesen és tengelyirányban is lehet szabályozni. A többi voltaképp jellegzetesen Mercedes-Benz: jó anyagválasztás és példás összeszerelési minőség, a túlzsúfolt bal oldali bajuszkapcsoló és a középkonzol temérdek gombja miatt kicsit hibás ergonómia, már „alaphangon” gazdag kényelmi és biztonsági felszereltség, illetve a hátsó üléssoron is megfelelő helykínálat.
Hang zavar
Beugratós ám a 200 CDI jelzés, mivel a C-osztály legkisebb dízelmotorja ugyanúgy 2,2 literes, mint a 220 CDI változaté. Különbség a potenciáljukat tekintve mutatkozik, hiszen amíg utóbbi 150 lóerős, addig tesztautónk 28 paripával kevesebbet mozgósít, forgatónyomatéka pedig 70 Nm-rel szerényebb. Egyébiránt mindkét motorhoz részecskeszűrőt illesztettek a ráncfelvarráskor, így teljesítik az Euro 4-es károsanyag-kibocsátási normát. Mindent összevetve egyetlen dolog róható fel a 16 szelepes egység hibájaként. Mégpedig az, hogy a Mercedes-Benz névhez méltatlanul hangosan teszi a dolgát – a príma zajcsillapítás ellenére a dízeles kopogásból valamennyi beszűrődik az utastérbe. Ugyanakkor rezgésmentesen jár, visszafogottan fogyaszt, s megfelelően mozgatja a másfél tonnás autót.
Megjelenéséhez méltó módon, kényelmesen gyorsul és egyenletesen jól húz a limuzin. Rugalmasságához sem férhet kétség, hiszen 270 Nm-es forgatónyomatéka kellően alacsony fordulaton, 1600-tól egészen 2700-ig rendelkezésre áll. Közben az ötfokozatú automata lágyan cseréli az áttételeket, a tanulékony elektronika pedig rendszerint sikerrel igazítja a kapcsolási pontokat a vezető aktuális stílusához. Kanyarban és rossz minőségű úton egyaránt magabiztosabban viselkedik az új C-osztály, ami a szélesebb nyomtávnak (1493-ról 1505 mm-re nőtt), az alapfelszerelésként biztosított 16 colos kerekeknek és az átdolgozott futóműnek tudható be. Ha már itt tartunk, fordulékonyabb is lett a középkategóriás Merci, mivel a kormány áttételezését közvetlenebbre vették – persze, a reakciók továbbra sem sportautósan direktek.
Van vagy nincs?
A dízelt követően megvizsgáltuk a modell egy másik változatát is, kombi karosszériával (ennek jele T betű a Mercedesnél) és közvetlen befecskendezéses benzinmotorral. Az iméntiek után bizonyára nem meglepő, hogy ez a megjelölés is megtévesztő egy picit, hiszen a C 200 CGI lökettérfogata csupán 1,8 liter. Komfort- és biztonsági felszereléssel megpakolt, kereken 600 kiló teherbírású kocsiba nem tűnik valami nagynak, de a gyakorlat ezúttal is rácáfol a papírízű elméletre. A 170 lóerős, 250 newtonméteres gép ugyanis már meglepően alacsony, 1500 körüli fordulatszámtól derekasan húz, hogy olajozottan pörögjön fel bőven
ötezer fölé. Minden helyzetben azonnal, készségesen reagál a gázadásra, spontán gyorsításokra képes, mégpedig öt személlyel és poggyásszal a fedélzeten, emelkedőkön is. A hatfokozatú, kissé ugyan hosszú mozdulatokkal, de precízen kapcsolható sebességváltó áttételei nagyon jól illenek a motor karakterisztikájához, ha maximális menetteljesítményeket akarunk elérni, ugyanakkor mindig van annyi tartalék a gépben, hogy lusta stílusban vezetve is jól boldoguljunk. Ezek után már csak az különös, hogy miért nem szerepel ez a variáns a magyar Mercedes-importőr árjegyzékében – miért rejtegetik ezt a kincset? A válasz az, hogy oktánszámigénye (99) miatt csupán néhány kiválasztott európai ország kínálatában szerepelteti a gyártó a típust, de mivel EU-előírások miatt a többi piacot sem korlátozhatja, azokon (így hazánkban is) hivatalosan nem kínált, de egyedileg megrendelhető a C 200 CGI. Azt hiszem, az ilyesmire mondják, hogy az eszme diadala a józan ész felett…
