Más országokban – például Dániában – azonban még előszeretettel használnak eszközhordozó traktort, a mai univerzális erőgépekhez viszonyított csekélyebb súlya és az ebből fakadó kisebb talajnyomás miatt. Évtizedekkel korábban Magyarországon is használták a szovjet T16M és az annak a mintájára konstruált NDK-s RS-09-es eszközhordozót, melyeknek az elejükre, a hátuljára és a hasuk alá is lehetett többféle munkagépet szerelni. A veterántraktoros Bánfai Zsolt, a Bánfai Gépgyűjtemény és Műhely tulajdonosa most a T16M egy példányát mentette meg az utókornak, illetve az eszköz csesztregi tulajdonosának, Pajor Lászlónak.
– A traktort az erdőn használták, borultak vele, így a kabin több ponton deformálódott, ezeket a részeket vissza kellett húzatni egyenesbe – bocsátotta előre Bánfai Zsolt.
– Természetesen, a traktort az utolsó négyzetcentiméterig át kellett pucolni, mert új fényezést kapott. A gép 1969-ben készült, és édestestvére, a kis MTZ-ként is emlegetett Vlagyimirec, a T25-ös traktor 25 lóerős, kéthengeres, léghűtéses dízelmotorja és váltója került bele, csak épp a speciális konstrukció miatt elforgatva. Gyakorlatilag erre építették rá a kabint. Ahol a klasszikus traktorok esetében a motor helyezkedik el, oda ezen egy billenthető plató került. Ez egy úgynevezett eszközhordozó tartóelemen nyugszik, amire más munkagépek, például fűkasza, sorközművelő, eke is felfogathatók. De lehet vele szántani, gréderezni, vetni is, akárcsak egy „nagy” géppel. Sőt a platóra nagy méretű permetezőtartály rakható, tehát a növényvédelemben is társ volt valamikor. A hasnál, illetve a traktor orránál és hátsó részénél vannak motorlehajtások, így az erőátvitel biztosított. S természetesen, a hidraulika ugyancsak jelen van a traktor összes fontos pontján, tehát fura kinézete ellenére a T16M egy nagyon sokoldalú, könnyen használható gép volt a maga idejében. Azt szokták mondani, hogy kicsi a bors, de erős: a törékenynek látszó gép csaknem 4000 kilogramm fékezett teher vontatására képes – magyarázta.
Az erőgép legnagyobb sebessége 15 kilométer óránként, azaz nem kell tartanunk tőle, hogy megfúj minket a menetszél, ha mondjuk, a kabin nélküli változaton dolgozunk… Ám, ugye, ezen van kabin, amibe a szokatlan elhelyezkedésű motor miatt az átlagosnál szűkebb fellépőn lehet bejutni. De ha már beküzdöttük magunkat, a jutalmunk nem marad el: odabent spártai egyszerűség fogadja a traktoristát.
– Háromszázötven-négyszáz munkaórát töltöttem a felújításával, tavaly december elején került be a műhelyembe és most végeztem vele – magyarázta a férfi. – Nagyon büszke vagyok rá, úgy érzem, kompromisszumokkal ugyan, de méltó módon sikerült megőriznünk az utókornak – mondta végezetül.
