Első Velorexemet 1992 tavaszán vettem hirdetés útján. Mivel még nem sokat értettem hozzá, megörültem, hogy olyan Velorexhez jutottam, amely nagyrészt darabokban volt ugyan, de tulajdonosa – egy „régi velorexes” (név szerint Kaczur János) – felajánlotta, hogy biztosít hozzá minden alkatrészt, és ami a legfontosabb, segít a felújításban. Gyári műbőr burkolatot nem sikerült hozzá szereznem, ezért a használt, szakadozott burkolatról levettem a szabásmintát, és otthon varrtam rá újat. Azalatt az egy év alatt, amíg a tulajdonunkban volt, nagyon sok örömet szerzett. Sajnos azonban anyagi okok miatt el kellett adnom. Bíztam benne, hogy egyszer még lesz Velorexem.
Idén tavasszal elkezdtem megint hirdetéseket feladni. Közben ismerősöm szólt, hogy neki is kell egy. Mivel kifogástalan állapotú Velorexet találni nehéz, úgy dönt9öttünk, neki veszek egy aránylag egyben levőt, magamnak pedig összeállítok egyet apránként. Így is lett. Találtam egyet egészben, egyet pedig szétszedve, hiányosan. A képen látható példányt tulajdonosa két éve örökölte, nem foglalkozott vele, egy garázsban állt használaton kívül. Ez egy 1970-es évjáratú 350-es, folyadékkuplungos típus. Minden alkatrésze megvolt. Sőt! Különböző dobozokban volt hozzá még egy jó adag használt, de még jó pótalkatrész is. A burkolati elemek viszont szakadozottak, repedezettek voltak. Kivéve a tetőt, amit már korábban kicseréltek a gyári vászonból készült helyett barna műbőrre. Jelenleg is ez látható rajta. A benzintank lyukas volt, ezért alatta a padló gumiszőnyegén olajos-sáros kosz állt. A benzincső el volt dugulva. Akkumulátor nem volt benne. Hogy megvétel előtt ki tudjam próbálni a motorját, beleraktam egy akkumulátort, és a hengerekre egy kis benzint öntöttem. Az első pöccintésre beindult.
A fék jó volt rajta, sajnos a kormánymű és a futómű nem, mint ahogy ez vontatásnál kiderült. A kormányszerkezet fogasléce kopott volt, az első kerekeknek nem volt összetartása, így a jármű vontatáskor jobbra-balra kisodródott. A vontató kocsi vezetője csak néha látta felbukkanni a visszapillantóban egy-egy pillanatra.
A jármű helyreállítását a burkolatok eltávolításával kezdtem. Leszedtem a burkolatokat rögzítő sérült patentokat és gombolásokat is. A váz jó állapotban volt, nem volt rozsdás, csak a festék volt néhol lekopva. Ezt és a sárvédőket átfestettem. A gumiszőnyegeket kiszedtem. Alatta a fapadló kifogástalan állapotban volt. Időközben máshonnan is vásároltam alkatrészeket, így ki tudtam cserélni a kormányszerkezet fogaslécét. Kitisztítottam a kerékcsapágyakat és a fékdobokat. Beállítottam a fékeket. Mivel a motor jó állapotban volt, nem szedtem szét. A hidraulikus kuplung munkahengerét megpucoltam, majd feltöltöttem folyadékkal és beállítottam. A váltóművet kiöblítettem. A hiányzó burkolati elemeket részben sikerült beszereznem, részben és varrtam Singer varrógépen hasonló színű műbőrből. Ez jól látható a fotókon. A patentokat a Röltexben vásároltam, a turniketgombolás beszerzése nehezebb volt. Végül egy cipőkellékboltban bukkantam rá. Sajnos nem pont olyan, mint az eredeti csehszlovák. A magyar gomb közepén nincs lyuk. Legújabb értesülésem szerint már ezt sem gyártják.
A két oldalsó plexiablak repedezett volt, kiszedtem és újat varrtam be. Az ülés teljesen jó állapotban volt, csak alaposan meg kellett tisztítani. Elölről sajnos hiányzik a Velorex-embléma, ezt nem sikerült beszerezni. A fotó még vizsga előtt készült, a régi rendszámmal, azóta újat kapott.
A Velorex a felújítás után ismerősöm tulajdonába került, aki Sopronban lakik, de Frankfurtban tanul, és ezzel a járművel hidalja át a távolságot a két város között. Jelenleg egy barátommal egy 250-es Velorex Oskart újítunk fel a lehető legigényesebben. Ehhez keresünk olyan márkatársakat, akik rendelkeznek ezzel a típussal, vagy tudnának némi szaktanácsot adni, mert ezt a típust nem ismérjük még annyira. Várjuk továbbá minden olyan velorexes márkatárs jelentkezését is, aki szívesen részt venne egy majdani alkatrészbörzén és találkozón.
Dobóczi Zsolt
