Szeverényi Pál 1972-ben szerezte a jogosítványát még a Magyar Honvédelmi Szövetségnél (MHSZ) szinte minden kategóriára. Szóval 47 éve vezet, és lekopogja, saját hibás balesete nem volt. Először teherautót vezetett anyagbeszerzőként, majd buszra váltott. Farossal hordta a munkásokat a megye számos településéről Békéscsabára. Épült a Lencsési lakótelep, Gyulán a törökzugi vagy éppen a csabai gabonatároló a Berényi úton.
– A helyi járat jobban fizetett, ezért a 8-as járatra ültem át – meséli. – Az idősek közül még ma is sokan megállítanak, és jólesik, amikor elmondják, hogy kellemesen emlékeznek rám. A buszozás azonban sokat kivett belőlem, már egyhangúnak éreztem, ezért kezdtem a taxizásba. Persze, az is szerepet játszott, hogy 25 éve jobban lehetett vele keresni.
Sokan vágtak bele akkoriban a bérkocsizásba, mára azonban életkorban az összetétel változott, elidősödött a gárda. Főállásban már csak öten-hatan végzik a taxizást, a többiek másodállásban vagy nyugdíj mellett dolgoznak.
– Az is szerepet játszik a fiatalok elmaradásánál, a kisebb kereseti lehetőség mellett, hogy sokba kerül a kezdés – ecseteli Szeverényi Pál. – A megfelelő autó, a taxira vizsgáztatás, a tanfolyamok, a taxióra, az online pénztárgép egyaránt kiadást jelentenek. A régebbiek törzsutasokkal rendelkeznek, ezek jelentik a bevételnél a biztonságot. Az újaknak ezt a munkájukkal évek során kell megteremteni.
És hogy miért csappant meg az utaslétszám? Szeverényi Pál nemes egyszerűséggel mondja, kevesebb pénzük van erre az embereknek, bár úgy érzékelik, az elmúlt egy-másfél évben valamelyest javult a helyzet. Sok család két autót használ, nincs szükségük taxira. Régen jóval több nagy cég működött Csabán, és oda reggel hatra vitték a melósokat. Több volt az éttermi, kocsmai, diszkós kuncsaft is. Lakodalmakba is hívták őket, nem egyszer négy-öt lagzit is tartottak egy szombaton Csabán.
– Ma a legtöbb a kórházi, vasútállomási fuvar – emeli ki a taxis. – A vidéki utak száma lecsökkent, holott néhány éve bevezettük, hogy a korábbiakkal ellentétben a visszautat már nem kell kifizetni. A városi fuvaroknál ez mindig is így volt.
Szeverényi Pál eloszlatta azt a téveszmét, hogy a droszton elöl álló autót kell lefoglalni. Szabad választása van az utasnak márkára, színre, sofőrre vonatkozóan is. Van, ahol a sorrend betartását tartják, Csabán is volt ilyen elképzelés. Az utasokat megkérdezték a taxisok, és a többség azt mondta: „ha bevezetitek, nem ülök többet taxiba.” A sofőr kifejti, igazuk is van, nem lehet senkit olyanra rákényszeríteni, amit nem akar, és fizet érte. Nagyon sok a személyes kapcsolat, és ezeket sem szabad egy tollvonással felrúgni.
A taxis elmondja, az üzemanyagár-változásokat nem követik, évekig tartanak egy tarifát. Ez jó az utasnak, hiszen kiszámíthatóbb az ár, másrészt a taxisoknak is drága lenne a rendszeres tarifabeállítás, a tarifatábla-csere.
– Ami fájó pont, az az online pénztárgép kötelező használata – emelte ki. – Volt egy 120 ezer forintos vételi ár, havi kétezer forintot fizetünk az online kapcsolatért a szolgáltatónak, év végén 20 ezer forintos kötelező szervizelés van. Nálunk ez a kiadás értelmetlen, hiszen a taxióra nyugtáján minden adat szerepel, több, mint az online pénztárgépben, ami védi az utast és a taxist is.
Békéscsabán hat drosztjuk, vagyis kijelölt állomáshelyük van a taxisoknak. Az Univerzál előttit Csaba megállónak hívják, mert régen a közelben a Csaba étterem – ma Fiume Hotel – előtt volt a legtöbb autót befogadó droszt. Emellett állomáshelyük található a vasútnál, a Lencsésin, Jaminában, az „U alakúnál” és a Csaba Centernél.
Litauszki György 36 éve taxizik. Helikopterezett, a mezőgazdaságban végzett légi vegyszerezést.
– Ez főleg a nyári időszakban csúcsosodott ki, a telet nem akartam semittevéssel tölteni, ezét belevágtam a taxizásba – mondja. – Egyébként is télen sokkal több a fuvar. Aztán a rendszerváltás után a helikopteres vállalat megszűnt, így főállásban vittem az utasokat. Egészen 1997-ig, amikor egy kft.-nél helyezkedtem el, és újra légi vegyszerezést végeztem. Ma már nyugdíjas vagyok, emellett taxizom. Szeretek emberek között lenni, beszélgetni velük, igaz ez az utasokra és csapatunkra is. Jó a gárda, kisegítjük egymást, a várakozási idő alatt jókat beszélgetünk az olvasás, a rádióhallgatás vagy az internetezés mellett. Aki a taxizásba egyszer belecsöppent, nehezen tudja abbahagyni. Akkor is, ha kevesebb a fuvar. Ez egy sajátos világ, aminek megtaláljuk a szépségét, másként nem csinálnánk évtizedeken át.
Ha esik a hó, több az utasuk
Meliska Miklós már a harmincadik évét tapossa ebben a szakmában. Autószerelőként végzett, de nem sokáig dolgozott a szakmájában.
– Az egyik haverom taxizott, ő mesélt sokat róla, megtetszett, váltottam – meséli. – Szeretek vezetni, jönni-menni, emberekkel bánni. Először az éjszakában taxiztam, de az első fiam születése után már a nappali időszakot választottam. Ezt a döntést csak a kolbászfesztivál idején és szilveszterkor rúgom fel.
Meliska Miklós is a legtöbb utast a kórházba, a vasútállomásra viszi, onnan hozza, ezt a piac és a nagyobb áruházi vásárlások követik. Ha nagyon hideg van, sok hó esik, akkor többen nem állnak ki az autójukkal, hanem a taxit választják.
