Mihez is hasonlítható egy nagyváros forgalma?
Azt hisszük, ha egy óriási zenekarhoz vagy egy labdarúgó csapathoz hasonlítjuk, akkor nem járunk messze az igazságtól. Éspedig azért, mert a közúti forgalomra is érvényes az aranyszabály: hiába jó a karmester, ha nincs hallásuk a zenészeknek, vagy hiába tehetséges a csapatkapitány, ha rossz a csapat.

Nos, a mi közlekedési „zenekarunkban” a rendőrség vezényli az együttest – és rögtön állapítsuk meg, igen jól. A prímet a gyalogjárók játsszák (… és ez elég nagy baj, mert – tisztelet a kivételnek – „botfülűek” a forgalom harmóniájához). Lényegesen kevesebb baj van az erőteljesebb hangszereken játszó zenészekkel, a gépkocsivezetőkkel. Ma már sokkal kulturáltabban „muzsikálnak”, mint néhány évvel ezelőtt – ámbár elbizakodottságra semmi ok nincsen. Persze, ebben a zenekarban még nagyon sok másfajta hangszer rontja a harmóniát, mint például a lovaskocsik, a triciklik, a különféle húzó és toló kézikocsik, no és a kerékpárok (motorral és anélkül).

Azt, hogy mennyire helyes a fenti hasonlat, rövidesen meglátják. De most tartsunk rendet.
Néhány nappal ezelőtt, pontosan március 6-án, délelőtt portyázásra indultunk hűséges fényképezőgépünkkel. Kabátlehúzó szelek szaladgáltak a Nagymező utcában, amikor „munkához” láttunk. A Petőfi Színház bejárata előtt ott pöfögött egyhangúan a nehezen olvashatóságig elkopott FD-368 rendszámú Csepel teherautó motorja. Talán rakodik? – vetődött fel bennünk a mentő gondolat. Lessük-várjuk, mikor hozzák a zsákai Gépállomásnak szánt rakományt (mert az oldalán ott a tábla: ÁMG-Zsáka). De ha már itt vagyunk, benézünk a vezetőfülkébe. Az ütemesen ringó ülésen édesen alszik egy fufajkás ember. Karóránk szerint 11 óra 40 perc van. – Már elég régen itt áll ez a kocsi – mondja a bódéját tisztogató utcai gyümölcsárus.
Jó, a zsákai „zenész” nem ismerheti kívülről a partitúrát, de ha már így van, akkor vegyen annyi fáradtságot és nézze meg a kottát, azaz a forgalmi táblákat. Ugyanis az előző utcakereszteződésnél ott áll a pirossal áthúzott „P”, azaz a következő sarokig nem szabad e járda mentén várakozni. (Áru le- vagy felrakodásig ott állhat.) Kémeink jelentése szerint a zsákai kocsi 12.20 órakor elhagyta a Nagymező utcát.
Nem is mi, hanem a zsákai sofőr kérdezhetné, és joggal: „Tényleg, most mellé fogtam, de akkor a kottát nálam jobban ismerő fővárosi zenészek, a CA-959-es Topolino és az EE-831-es Pobjeda vezetője miért >>fújnak hamisan<<, hiszen ott álltak mögöttem?” És a zsákai „muzsikusnak” valóban igaza van. Miért állt ez a két személygépkocsi a tilosban?

Nem jutottunk messzire. Innen csak néhány lépés a Mozsár utca, és íme, mit látunk ott? Tűzpiros teherautók valósággal eldugaszolták az egyébként is keskeny utcát. Az úttest közepén állingált az FC-961-es csukott Praga. Azért az út tengelyében, mert a járda mellett a többi kocsi rakodott. Neki már csak itt jutott hely. Az igaz, hogy fontos árut, lenyeret szállítanak ezek a kocsik, de ez még nem jogcím az efajta „utonállásra”.

Hát amint dacolva a komisz széllel tovább ballagtunk, a Nagymező utcában nagy csoportosulást vettünk észre. Odaérve, a pesti szokáshoz híven sokan magyarázták, hogy miként futott össze a trolibusz az SC-565-ös Man-Diesel teherautóval. A két jármű úgy állt egymással szemben, mint két mérges, de megtépázott kakas. A troli felől egy kétkerekű tolókocsi foglalta el az úttestet, a Man pedig egy, a járda melletti rakodó teherkocsi miatt húzódott az út tengelye felé. Hát itt aztán nem fértek el egymás mellett és … na, igen … bum.
Ugye, emlékeznek még, miről is beszéltünk az imént? Igen, a zenekarról. Íme a bizonyság: csak úgy lehet szép melódiát elővarázsolni, ha minden zenész a kottából játszik, és ha az egyik zenész helyet hagy a másiknak, aki nagy hangszerén nem tud szűk helyen tiszta hangot produkálni. Talán nem fogott volna „fals” hangot a troli és a Man vezetője, ha a Gázművek kétkerekű tolókocsija félig a járdán állva fújta volna a pikulát és a két nagy hangszer zenésze pianót és nem fortissimót játszik.
Ez úton is sokkal több figyelmet kér a zenekar tagjaitól a karmester.

Rózsa György