Az autóstopról erősen megoszlanak a vélemények. Vannak, akik elítélik, vannak, akik esküdnek rá. Megkérdeztem autósokat, beszéltem rendőrtiszttel, ügyvéddel és a Biztosító képviselőjével is, hogy mi a véleményük erről a mozgalomról, amely a fiatalok kedvelt, és divatos sportja lett. Magam is tapasztalatokat kívántam szerezni, és tavaly nyáron toppal indultam Jugoszláviába. Ott sok magyar és külföldi fiatallal találkoztam, akik szintén így rótták a kilométereket. Egyesek még versenyeztek is, hogy melyikük ér előbb az adott városba, kempingbe, stb. Magyarországon nincs olyan rendelet, amely szabályozná az autóstop; tilalmak csak az autópályákra és autóutakra vonatkoznak, amelyeken gyalogos nem tartózkodhat. Akik ezt nem tartják be, 500 forintig terjedő pénzbírsággal büntethetők.

Néhány gyakorlati tanács:
Nem tanácsos stoppolni kanyarodó autót. Igaz, hogy ilyenkor az autó lassít, de nem áll meg, mert ezzel balesetet okozhat. Ugyancsak balesetveszélyes a stoppolás egyik agresszív módja is, amikor a stoppos az autó elé állva kényszeríti azt, hogy álljon meg Nem sok reményre jogosít a stoppolás hegytetőn, közvetlenül város előtt, útkereszteződésnél, valamint éjszaka és kis forgalmú utakon. Nagyobb az esély lámpa alatt vagy buszmegállóban, benzinkútnál, parkolóhelyen, esetleg városból kivezető utakon.

Útban Mali Losinjba – ahová igen veszélyes szerpentin vezet – fölvett egy olasz autós. Barátunk beszélgetés közben – valószínűleg az útitársnőm jelenléte miatt – produkálta magát, bekapcsolta magnetofonját, és a zene ritmusára „táncoltatni” kezdte Alfa Romeóját. Az első falunál megköszöntük szívességét…

Ki fizet, ha baleset történik? Magyarországon az autós biztosítása vonatkozik a stopposra is, éppúgy, mint minden utasra.

„Az autóstoppos utazás rejtelmei” címmel készített riportot a Paris Match két munkatársa. Érdekes kimutatást közöltek arról, hogy milyen külsővel hány százalék esélye van a stopposnak, hogy fölvegyék. Íme: skótszoknyásnak 99% – papnak 60% – katonának 41% – civilnek (rendesen öltözve) 11-15% rendetlenül öltözve (szakáll nélkül) 6% szakállal 2%. eszerint aki gyorsan akar stoppal utazni, annak mindenekelőtt skótszoknyát vagy reverendát kell beszereznie…
Az országút vándora tehát öltözzék sportosan és tisztán. A „második nem” helyesen teszi, ha nadrágot visel, nem szoknyát. Így megelőzhető, hogy a férfivezető esetleg elhanyagolja a kormány és a sebességváltó kezelését. Két lánynak vagy férfi-nő párosnak a legkedvezőbbek az esélyei. Magányos férfit nehezebben vesznek föl. Jugoszláviában sok autós integetett a kocsijából, hogy engem nem, de útitársnőmet elviszi.

Mikor érdemes stoppolni? Ki gondolná, hogy ez az érkezéssel is összefügg? A tapasztalat az, hogy a reggeli, a kora délutáni és a sötétedés előtti órák a legkedvezőbbek. Vagyis a fő érkezések utáni időszakok. Sokan állítják, hogy esőben, viharban, rossz látási viszonyok között és télen nem vesznek föl stoppost. Szerintem az ellenkezője igaz, hiszen ilyenkor még azok is, akik szoktak idegent fölvenni, segítőkészek – néha kérés nélkül is megállnak, és fölajánlják segítségüket.

Tudjuk: az autóstop elsősorban a fiatalság körében népszerű. Sokszor azonban baleset vagy motorhiba miatt stoppolnak, esetleg szülő nőt kell sürgősen orvoshoz vinni. Persze, akadhat a stopposok között munkakerülő huligán is. Nem egy esetben a gyanútlan autós körözött személyt, veszélyes bűnözőt szállított, és így akaratlanul is segítséget nyújtott annak meneküléséhez. A nyári szezonban a kétes foglalkozású hölgyek egy része is „végigstoppolta” az M7-est. A meggondolatlan ismerkedések után nem egy autós kénytelen volt orvoshoz vagy rendőrséghez fordulni.

Különbséget kell tennünk a fiatalok kedvelt ország- és világjáró mozgalma és a 20 forinttal a Balatonra igyekvő – a közbiztonságot veszélyeztető – személyek között. Bár stoppost fölvenni nem kötelező – ez magánügy –, de nem követendő annak az autósnak a viselkedése sem, aki engedelmeskedve a stoppos kérésének lassított, majd amikor az odaszaladt, nyomdafestéket nem tűrő szidalmak kíséretében ezt kiáltotta:” Nem azért ettem öt évig zsíros kenyeret, hogy sétaautózni vigyelek!” Persze, a betoncsíkok széléről integetők sem mind bárányok. Dubrovnikban láttam, hogy egy stoppos, miután nem vette föl az autós, utánaintegetett, jelezve, hogy forduljon fel az első kilométerkőnél.

A fiatalok többsége nem azért stoppol, mert nincs pénze, hanem azért, mert kedveli az utazásnak ezt a módját. Néha a stoppos „leszurkolja” azt az összeget, amit a buszon, vonaton fizetett volna. Opatijában fültanúja voltam egy házaspár beszélgetésének: „Fölveszünk két sovány stoppost, és meglesz a kávépénzünk.”
Ez a modern népvándorlás nemcsak az élménygyűjtésre, hanem az ismerkedésre is jó alkalom. Lengyelországban – ahol tudvalevően intézményesítették a stoppolást – szokás, hogy a stoppos felírja úticélját egy táblára, és ezt mutatja fel, vagy zászlóval integet. Így az autós tudja, hogy mi a stoppos szándéka, illetve milyen nemzetiségű. Közös úticél esetén ilyenkor sokan azért állnak meg, hogy kellemesen elbeszélgessenek.

Hogy mi a véleményünk az autóstopról, azt befolyásolják mindenekelőtt azok az élmények, amelyeket szereztünk. Akinek nagyon sietős dolga van, az természetesen ne stoppoljon, inkább menjen vonattal, busszal. Ideges, izgága utazóknak sem ajánlatos stoppolni. A stopposnak megértőnek kell maradnia még akkor is, ha nem állnak meg neki. De nincs jobb érzés annál, amikor az autó „engedelmeskedik”, lassítani kezd, és a vezet megkérdezi: hová akar menni?

Menyhárt László