Nem a gyár tehet róla, hogy nem egy McLaren Senna alapján készült el a brazil pilóta első, harminc évvel ezelőtt elhódított F1 Világbajnoki címére emlékező autó, a magát megnevezni nem kívánó megrendelő a saját P1 GTR-ét adta be a McLaren Special Operations műhelybe, hogy azt az MP4/4 versenyautó megjelenésével ruházzák fel.

Nem siették el a munkát, hiszen három évig tartott, mire elkészült a Beco – Ayrton Senna beceneve – névre keresztelt alkotás, tehát gyakorlatilag az új autóját adta be a megrendelő, majd harminchat hónapon át tartott az újrafényezés és a minimális műszaki módosítás. Utóbbiban a leglátványosabb elem a versenypályára optimalizált, nagy leszorító-erőt generáló aerodinamikai csomag a hatalmas méretű hátsó légterelővel (600 helyett 800 kg leszorító-erő), a motortérben 24 karátos aranyból készítették el a hővédő pajzsot. Az utastérben a karbon kagylóülések egyenesen a McLaren Sennából érkeznek, ezen kívül még a karbon utascella küszöbére felírt idézet jelent változást az eredeti P1 GTR-hez képest.

A fényezésnél az egykori – mintegy két évtizeden keresztül főszponzornak számító – dohánygyár színeit vették alapul, annyi az eltérés az F1-torpedóhoz képest, hogy márkanév helyett vonalak kerültek az ajtókra, és megjelenik ott a brazil zászló is. A McLaren egyébként azt is mondja, hogy az 1000 lóerős rendszerteljesítményű hibrid hajtásba is belenyúltak a McLaren P1 GTR Beco esetén, de azt nem árulják el, hogy mekkora teljesítménynövekedést értek el.