Nem volt egyszerű a Škoda Favorit kifejlesztése, a megrendelő Csehszlovák állam az olasz Bertone stúdiót bízta meg a fejlesztéssel még 1982-ben, a tényleges munka csak egy évvel később indult, és az első bemutatható eredményre egészen 1985-ig kellett várni, a nagyközönség számára 1987 júliusában, a Brnói Vásáron mutatták meg az ötajtós változatot, majd nem sokkal később a sorozatgyártás is megindult.
Az olaszok és a csehszlovák állam közötti párbeszéd nehézsége miatt húzódott a fejlesztés, a megrendelők különösen a lépcsős hátú karosszériaváltozattal nem voltak kibékülve – az már nem maradt fenn az utókor számára, hogy mi nem tetszett a politikusoknak a nagy csomagterű változaton. Talán az, hogy ez a befejezés nem volt népszerű a megcélzott nyugat-európai exportpiacokon.
Az 1986-ban épített két prototípus a 68 lóerős motort kapta, ami 135 km/órás csúcssebességig repítette. A hátsó túlnyúlás megegyezett a kombiéval, tehát 345 mm-rel lett hosszabb a karosszéria, a tömeg azonban 200 kg-mal volt magasabb az ötajtósénál. Az MTX műhely egyébként a kombi alapján kínált lépcsős hátú átépítést, Pick-Up D.C. néven.
Épp csak megismerhette a nagyközönség a Škoda első fronthajtásos modelljét, amikor a színfalak mögött épp elkészítették a kupé-prototípust. Ezen már látszik a Bertone-stúdió hatása, hiszen némi játékosságot vittek a vonalakba, a megtört övvonalat nem sokkal később az XM kombiváltozatán lehetett megcsodálni. A könnyűfém felnik pedig attól eltekintve, hogy nem hármas, hanem négyes osztást kaptak, szinte megegyeznek a Bertone X1/9-es keréktárcsáival. Csak egy Favorit Coupé prototípus épült, 68 lóerős motorral, ami 135 km/órás csúcssebességet biztosított – a piacon nem lett volna esélye a sokkal erősebb vetélytársak ellenében.
A Tremp elnevezésű változat amolyan gyakorlás volt a későbbi pickuphoz, a cseh fejlesztők újfajta haszonjárművet akartak készíteni. Az ötajtós karosszériának levágták a hátsó tetejét, a vázszerkezet merevségét csövekből készített segédváz biztosította. Megtartották ugyan a megcsonkolt oldalajtókat, de a padló már teljesen sík. Egy prototípus építése után felhagytak a tervvel. Érdekes módon ennél az autónál a 62 lóerős motor már 150 km/órás sebességre elég – sokkal sportosabb a szintén halva született kupénál.
A Sanita egy mentőautó-alapnak indult. A pickup változat karosszériáját nyújtották meg 4715 mm-re, a tengelytávolság 3100 mm-re bővült, a nagy belső teret biztosító felépítmény miatt a magasság 2175 mm-re növekedett. Minden bizonnyal azért kaszálták el, mert az 1991-es bemutatásakor már kezdtek felgyorsulni a klasszikus kisteherautók is, nem volt már szükség személyautókból épített, gyors mentőautókra. A Favorit Sanita esetén az 54 lóerős motor 130 km/órás csúcssebességet biztosított – de ne feledjük, a prototípusból hiányoztak a mentőautó felszerelései.
A Škoda Favorit Fun a pickup változatból épített, terepjárós elemekkel, 14 colos könnyűfém felnikkel és feltűnő színösszeállítással megvadított autó, amely ebben a formában nem valósult meg. Azonban a modellfrissítést követően Felicia néven futó pickupból megvalósították a Fun kivitel, a lehajtható hátsó ülésekkel rendelkező pickup manapság már gyűjtők féltve őrzött kincse.
