Tényleg a legjobbkor kezdte Bodo Buschmann az autótuningot: a 70-es években, amikor kevesebb korlátozás, magyarán több lehetőség állt az autóőrültek előtt, és hatalmas, lényegében szűz piac, ahol nagyon sokan vevők voltak az autónemesítő megoldásokra. Az autóhoz való kötődés alap volt, hiszen a szülei Mercedes-kereskedést vezettek, ami meg is adta az irányt a márkát illetően.
A jogot és marketinget végzett fiatalember 22 évesen, 1977-ben alapította barátjával, Klaus Brackmannel a Brabust, amely a neveik kezdőbetűiből alkotott mozaikszó. Műhelye és üzlete a szülői szalonhoz közel települt, innen kerültek ki első, már kereskedelmi célra szánt autói – a barátok maguknak korábban is több autót tuningoltak. Már ekkor lehetett látni, hogy valami szokatlan irány választott a Brabus. Eleve a nagyobb teljesítményű modelleket szelektálták a tuningra, és igyekeztek minden teljesítményértéket nagyságrendekkel javítani. Taktikája bevált, előbb a környéken, majd országosan aztán pedig a határokon túl is elhíresült. Az új idők jeleként, hogy honnan érkezik majd az elkövetkező évtizedek legtöbb tőkeerős vásárlója, 1979-ben adták el az első autójukat egy közel-keleti kuncsaftnak. A vállalkozás attól kezdve az autóipar fejlődésével párhuzamosan nőtt.
Buschmann és Brackman cége mindig figyelte a piaci trendeket, és jól ráérzett a várható igényekre. A kor színvonalán 1982-ben mutatták be az első, multimédiával felszerelt Mercedes W126-ost, amelyben a hátsó ülések elé beszerelt képernyőn tévézhettek és videózhattak az utasok. Tehát a komfortextrákat párhuzamosan fejlesztették a teljesítménynövelő megoldásokkal. Persze figyeltek az áramvonalasságra is, amit bizonyít, hogy 1985-ben a szélcsatornában tesztelt, általuk átdolgozott Mercedes W124-es 0,26-os légellenállási együtthatójával akkor világrekordot ért el!
A rekordok sora később folytatódott. 1996-ban a Brabus által felkészített E-osztály lett a világ leggyorsabb szedánja (329,8 km/h), majd egy évre rá követte egy pápaszemes T-modell, amely 320 km/órás sebességet ért el, mint a leggyorsabb kombi. 1998-ban meglett a világ leggyorsabb SUV-ja is, egy Brabus ML-osztály, V12-es motorral, 260 km/órás végsebességgel. 2005-ben a szintén V12-es E-osztály ismét a leggyorsabb szedán (350,2 km/h), majd 2006-ban a Mercedes CLS-re épülő Brabus Rocket 365,7 km/órára javította a rekordot!
De nagyon előreszaladtunk, mert mindeközben Buschmann folyamatosan fejlesztette a céget is: mint ismerősei mondták, ő a heti 40 óra munkaidőt már szerdára ledolgozta. 1987-ben alapító tagja volt a Német Tuning Szövetségnek (VDAT: Verband Deutscher Automobil Tuner), majd egy évre rá már elnöki titulussal büszkélkedett. Németország és Európa prémium tuningpiaca a lábainál hevert.
Ideje volt messzebb nézni, 1998-ban vitték át a Brabust Amerikába, ezzel vette kezdetét a tuningcég tengerentúli és távol-keleti expanziója. Persze volt is miből meríteni, hiszen a felsorolt rekorderek mellett tucatnyi Mercedes modellt tuningoltak. A stuttgarti csillagos márka mellé 1994-ben felvették a Bugattit a listára, majd 1999-ben jó üzleti érzékkel a Smartot is. A Mercedes–Chrysler házasság során ugyancsak ‘99-ben megalapították a Startech leányvállalatot, amely kezdetben az amerikai modellekre szakosodott, de ma már Roverekkel és egyéb nemesebb járművekkel is foglalkozik.
A cég bátorságát és tabudöntögető hozzáállását jól jelzik a munkái, gondoljunk csak a legendás, 2013-ban bemutatott háromtengelyes G-osztályra, majd a Brabus 2015-ben a Tesla Model S-sel is szerencsét próbált. Vélhetően ez a hozzáállás az alapító halálával sem merül feledésbe, hiszen Bodo fia, Constantin vette át a cég vezetését. Ő pedig követni fogja édesapja filozófiáját, aki sohasem a pénzért, hanem szenvedélyből dolgozott!
