A gyerek batyut kap a hátára, amikor „világgá megy”. A felnőtt bonyolultabb lélek, inkább beül egy Maverickbe, s míg a dugóban áll, nagy, vagány elvándorlónak érzi magát. Ne nevessük ki érte, nem vicces, inkább tragikus figura ő, hiszen nem sok alternatívát kínál neki az a világrend, amely odáig vitte fel a dolgát, hogy nyolcmillió forintos kocsiban elégedetlenkedhet a sorsával. Igaz persze, hogy azért olyan nagyon sajnálnunk sem kell, hiszen egész jó kocsi ez az elvágyódó életszemléletét jelezni kívánó, amerikaias stílusú jármű. Visszahoz valamit az ökrös szekéren utazó pionírok romantikájából. Magyarországon egy időben eladtak néhányat a típusból, aztán hosszú szünet következett, és most, a felfrissített kiadással kezdődik az igazi offenzíva. A szabadidő-terepjárók piacát célozzák meg, azokét az autókét, amelyek aszfalton élik le az életüket, de többé-kevésbé beválnak földúton, nehéz körülmények között is. Hadd bocsássam mindjárt előre, hogy a Maverick kimondottan jól teljesített ebben a szerepkörben.
Fiatalítás
A szabadidő-terepjárók jellegzetes arányait és vonásait mutató Maverick új kiadása a módosított első és hátsó lökhárítóról, az átrajzolt hűtőmaszkról és designjának egyszerűségéről ismerhető fel. A látványt átlátszó üvegű fényszórók, kerek ködlámpák és 16 colos, ötküllős könnyűfém kerekek emelik. Alaposan megváltoztatta az új Maverick utasterét a végigmenő középkonzol, amelyben az új tárolórekesz mellett mélyebb italtartókat és 12 voltos csatlakozót alakítottak ki. A kényelmesebb párnázású üléseket az enteriőr egészéhez illő színű szövettel, vagy – opcióként – perforált Imola bőrrel vonják be. A pótkereket áthelyezték a csomagtartó padlója alá, ezért nagyobb lett a rakodótér. Az összhatás a sok fekete műanyag miatt mégsem lett igazán üde – kóborolni vidáman nótázva kellene!
Erőpozíció
Az átdolgozott, 3.0 literes V6 Duratec motor a sajtóközlemény szerint könnyebben vezethető kis sebességnél, és a közepes tartományban is jobban reagál a gázra. 203 lóerejével kiemelkedik a kategóriából, nyomatéka 262 newtonméter. A motorelektronika átprogramozása az egész fordulatszámsávban növelte a húzóerőt. Ezt a gépet nem vallathattuk a menetpróbán, mivel mindegyik járműben az új, 2,3 literes, négyhengeres, 150 lóerős Duratec szerepelt. Jellegzetessége, hogy már alacsony és közepes tartományban is nagyon jól húz, de a pörgetés ellen hangos szóval tiltakozik. 140-nél még csak 4000-et forog, csúcssebességnél is messze van a fordulatszámhatártól, ami kellemes utazókocsivá és alkalomadtán erős utánfutó-vontatóvá teszi, de alacsonyabb fokozatokban nem volt szívem 5500 fölé hajtani, noha kiegyensúlyozó tengely simítja a járását. A kisebb motorhoz ötfokozatú, egzakt pontossággal kapcsolható manuális sebességváltó tartozik, a V6-oshoz pedig négyfokozatú automata jár.
Automatikus összkerék-hajtás
Az új Maverick teljesen önműködő, elektronikus felügyeletű összkerék-hajtása zökkenőmentes kapcsolásaival megkönnyíti a vezetést, sima haladást tesz lehetővé és még a fogyasztást is csökkenti. Az autós észre sem veszi, hogy működik, csak azt, hogy kocsija könnyedén átjut a síkos útszakaszokon. Az elektromágneses tengelykapcsolót az impulzusidők változtatásával szabályozza a folyamatirányító számítógép, nagyon érzékenyen és célirányosan. Ez feleslegessé teszi a differenciálzár-kapcsolót. A gyakorlati kipróbálásra egy palás-agyagos talajú, nagyon komoly, nemzetközi versenyek színhelyéül szolgáló motokrosszpályán került sor, eső után. Meglepő volt, hogy mennyire észrevehetetlenül, bármi kattanás, rángatás nélkül lép be, illetve kapcsol ki a hátsókerék-hajtás. Még meglepőbbnek találtam, hogy milyen meredek emelkedőket és trükkös helyeket lehetett leküzdeni a Maverick alapfelszerelését képező, aszfaltos gumiabroncsokkal. A víztől fényes meredek sáncokat és a mély, sáros gödröket ugyanolyan magabiztosan abszolválta az autó, mint a laza kövekkel borított részeket. Sokkal többre képes, mint amit vásárlóinak túlnyomó többsége valaha is követelne tőle, illetve kinézne belőle!
Borulásvédelem
Az árkon-bokron műfaj gyakorlása közben jól esik a tudat, hogy a Ford személyvédelmi rendszere eléggé magasra emelte a mércét. Ebbe tartozik az exkluzív, borulásvédő függönylégzsák, valamint az a szenzor, amely a vezető távolságát méri a kormánykeréktől, illetve az utas súlyát érzékelő jobb első ülés. A blokkolásgátló alapfelszerelés, s négy tárcsafék váltotta fel az eddigi tárcsa-dob kombinációt. Fékasszisztens ismeri fel a vészfékezési helyzetet, és segít ilyenkor azonnal ráadni a maximális fékerőt. Javult a Maverick rugózási kényelme, kormánypontossága és kezelhetősége is. A komfortot nagyobb átmérőjű rugóstagokkal és módosított alsó lengőkarokkal fokozták, az áttervezett stabilizátor pedig a kormányzási érzésre és a kocsi viselkedésére volt előnyös hatással. Egy Mondeo útfekvését persze ne várjuk tőle, hiszen magas súlypontú, masszív kocsiról van szó, amelynek kanyarban meglehetősen érezhető a tömeghatása, de ha ezt figyelembe veszi az ember, eléggé húzós tempóban autózhat változatos hegyi utakon is. Ha pedig gondfelejtő kóborlásról van szó, kimondottan jó társra találunk benne.
