Április 1-i számunkban írtunk utoljára a Csepel Autógyárról. Arról a mindent átfogó lelkesedésről számoltunk be akkor, amellyel elérték, hogy felszabadulásunk nagy ünnepére útjukra bocsájthatták az első három teljesen Magyarországon készült Diesel-teherautót. S azóta mind nagyobb számban jelennek meg az utcán a Csepel teherautók. A legutóbbi hetekben is 50 darab érkezett a TEHERFUVAR Köztelek-utcai garázsába, tizesével kapják a KÖZÉRT telepei és sorra jelentkeznek már a magyar gépkocsikért a mezőgazdasági állomások, termelőszövetkezeti csoportok.
Úgy érezzük: az egész ország építi ezt a gyárat, az első egyikét azok között az üzemek között, amelyek teljesen az új ország arculatát formáló Ötéves Tervünk szülöttei. Állványok ölelik még körül a soronkövetkező építmény „csontvázait” – de néhány nappal ezelőtt, július 1-jén – egy hónappal az eredetileg kitűzött határidő előtt! – átköltözhettek új munkahelyükre a 10. számú üzem: a Járműgyár dolgozói.
Egyetlen órányi kiesést sem jelentett a termelésben ez a költözködés – meséli Kende László, a Járműgyár vezetője. – Miért? Mert olyan dolgozók is voltak köztünk – mint például Nemes Béla hegesztő, Tóth László asztalos, vagy Ónodi, a lakatos – akiket 36 órai szakadatlan munka után sem lehetett akkor hazaküldeni. „Azt még megvárjuk, amíg a mi üzemünk nekiindul” – mentegetőztek.

Vannak még öntudatlanok
Persze, nem minden dolgozó ilyen öntudatos. Gerő elvtárs beszéde óta ebben a gyárban is fokozott éberséggel és eréllyel leplezik le a szocializmus építéséért odaadóan munkálkodók ellenségeit: a bércsalókat. Elsőnek Viola István esetét említik, aki csoportvezetőként a másik munkavállaló által megdolgozott bért saját baráti körének osztotta ki s abból magának jutalékot követelt. Társadalmi bíróság távolította el az árulót a dolgozók soraiból. De nyilvánosságra került Kovács Zsigmond, Balogh István, Karcai Tibor, Kovács Péter ügye is, akik az anyagraktári szállításoknál végzett 115% helyett 500%-ot számítottak fel. György Sándor esztergályos, a Szerszámgyárban megtagadta a munkát, mert kevesellte az arra előirányzott 80 percet, – holott a vizsgálat megállapította, hogy azt a munkát már 50 perc alatt is elvégezték. A Motorgyárban Burkovics és Csentes esztergályosok két átképzős teljesítményét is a maguk részére számoltatták el.

Ezek az osztályárulók azonban egyre kevesebben vannak. Czeizler Istvánnal beszélgetünk erről, akinek villanyszerelő brigádja nyerte el júniusban a Járműgyár vörös zászlaját. Éppen a bérelszámolóból jött: 383.- Ft-ot hozott a borítékban.
– Ideje volt már, hogy megfogadjuk a Párt utasításait a bérezés terén is – mondja. – Nálunk már néhány nappal Gerő elvtárs beszéde után bevezették a darabbérezést. Azóta tisztán, világosan áll előttem, hogy feladatom teljesítéséért mit kell kapnom. És a mostani 383.- forinttal szemben azelőtt legfeljebb 240-280 Ft-ot kerestem. Pedig a normánkat nem a „tapasztalatok” alapján, állapították meg, hanem az üzem terelőirányzatával kapcsolatosan. Mint népnevelő, éppen a mai röpgyűlésen magyaráztam meg a többieknek, hogy az egész gyárban el kell sajátítani ezeket a „tervezett normákat”, mert enélkül nem érhetjük el célunkat: a folyamatos gyártás megvalósítását.

Megindult a benzinmotorok gyártása is
A folyamatos gyártás megszervezése különben a legelsőnek a 9-es üzemben, a Motorgyárban sikerült, április 4-én, nagy nemzeti ünnepünk tiszteletére.
– Azóta már ki is szélesítettük munkánkat. – Ezt Bozóki Jánostól halljuk, a Motorgyár helyettes vezetőjétől. – Nemcsak Diesel-motorokat készítünk, hanem június 4-én megindítottuk a hasonló típusú benzinüzemű motorok szériagyártását is. A munkafolyamatok ilyen kiterjesztése, mint megtudjuk, nem okozott különösebb nehézséget. Hiszen a benzinmotorok alkatrészei – a dugattyu, hengerfej és a benzin-szerelvények kivételével – általában azonosan a Dieselek alkatrészeivel. Ez a típus sem fogyaszt sok üzemanyagot, viszont teljesítménye 5 Le-vel nagyobb, mint a nyersolajmotoroké.

Napokra ütemezett szállítás
A Motorgyár már júniusban 100%-ig teljesítette a benzinmotorok gyártási tervét is! És ebben nem kis része van a kardánalkatrészeket készítő, V. számú műhelynek, amely a legmintaszerűbben valósította meg a „finomadagolás” rendszerét. Ez azt jelenti, hogy – havonta 25 munkanapot számolva – minden nap a havi tervelőírás 4%-át kell legyártani. Így biztosítható azután a testvérműhelyek ütemszerű munkája.
Zelenka Mátyás műhelyvezető azt mondja erről:
– Azért tudunk eleget tenni ennek az előírásnak, mert nemrégen megérkeztek a Szovjetunióból a nagyszerű, új revolver-esztergapadok. De nemcsak ezen a téren éreztük a hatalmas felszabadító ország segítő kezét, hanem abban is, hogy alkalmazhattuk a szocialista termelés szovjet módszereit. A szovjet példa nyomán több mint egy hónapig dolgozott gyárunkban, Muszka Imrével az élen, néhány magyar sztahanovista, hogy átadják munkamódszereiket üzemünk kevésebbé tapasztalt dolgozóinak. Azóta legalább 30%-kal emelkedett az egész gyárban a forgácsoló előmunkálatok teljesítménye – s ezt megérezzük a kardánműhelyben is. A hornyos perem megmunkálását például eddig nem tudtuk 68% felett teljesíteni. Farádi Szabó Ferenc, a Csepel Motorkerékpárgyár sztahanovistája és Kuna László a Lampart-gyárból megmagyarázták, hogyan kell ezt a munkát revolverpadon elvégezni. Ma már átlagosan 170%-os eredményt érünk el ezen a vonalon.
Muszka Imre és társainak látogatása óta az Autógyárban is számosan kaptán meg a sztahánovista oklevelet. Így az ifjú Mészáros Zoltán is, a Motorgyár DISz-alapszervezetének titkára, aki 3 hónapon át 329% átlagos teljesítményt ért el 0.1% selejttel. Híre eljutott a magyar falvakba is. Néhány nappal ezelőtt például a következő levelet kapta:
„ Kedves Mészáros elvtárs! Mi, a felsőadábi állami gazdaság munkásai hallottunk rólad, aki előljársz a termelésben abban a gyárban, amely meg fogja nekünk könnyíteni a behordás munkáját. Parasztságunk sokat köszönhet az ipari munkásságnak, mert ők hozták létre mindazon termelőeszközöket, amellyel eredményesebb és jobb munkát tudunk végezni a mezőgazdaságban. Mészáros elvtárs, a verseny szervezése terén járatosabb vagy nálunk és ezért szeretnénk, mi mezőgazdasági ifjúmunkások, ha eljönnél hozzánk Felsőabádra és a versenyben szerzett tapasztalataidat átadnád nekünk.
Futai Pál
felsőabádi DISz titkár.”
És Mészáros Zoltán sztahánovista így válaszolt:
„Mi autógyári dolgozók, nagyobb teljesítményünkkel és többtermelésünkkel, a mezőgazdaság segítése által is építjük a szocializmust. Igyekszünk minél több autót gyártani, hogy elősegítsük a mezőgazdasági termények szállítását. És igyekszünk minél több motort is gyártani, amely az arató-cséplőgépekbe szerelve, fogja munkátokat megkönnyíteni. Örülök, ha segíthetünk munkátok javításában. Örömmel fogadom meghívásotokat és július 9-én nálatok, Felsőabádon találkozunk.”

Mire e sorok megjelennek, Mészáros elvtárs már átadta tapasztalatait Felsőabádon. S az ottani parasztfiatalok bizonyára kipirult arccal, fénylő szemekkel hallgatták a történeteket a hősi küzdelemről, amelyet az Ötéves Terv első új, nagy gyárának dolgozói – munkások és mérnökök – napról-napra folytatnak a kezdeti nehézségek elhárításáért: a nyersanyagellátás helyes megszervezéséért éppúgy, mint a befurakodott ellenség leleplezéséért. Elmondotta a hibákat is, amelyek kiküszöbölésére a Párt tanított és joggal dicsekedhetett a nagyszerű teljesítményekkel is, amelyek eredményeként napról-napra több teherautót kap Csepelről város és falu egyaránt.

Reményi-Gyenes István