Igen, merthogy az X2-es valóban kilóg a sorból. A bajor márka tudatos kockázatvállalással döntött a radikálisan eltérő arculat mellett – megmondom őszintén, kellett már egy ilyen vagány kis modell nekik az uniformizált palettára!
Nos, az X4-es és az X6-os kompakt fivére mindazon túl, hogy kategóriájának prémium csücskében az első szabadidő-kupé, büszke lehet sajátosságaira. Legfőbb optikai ismérve a feje tetejére állított hűtővesék által rajzolt front, a trapéz-szerű levegőnyílások, illetve a C-oszlopon díszelgő márkalogó, idézve a legendás kupék, a 2000 CS és a 3.0 CSL megoldását. Sportos kiállása nem véletlen, hiszen a testvérének tekinthető X1-esnél több mint 7 centivel alacsonyabb és rövidebb is, miközben tengelytávolságuk megegyezik. Az arányváltozások 35 literrel kisebb csomagteret hoztak magukkal, de ez aligha lesz mérlegelési szempont a piaci vadászterületen megnevezett „fiatal szívű” vásárlórétegnek.
Az utastérben az X1-esből már ismerős belső köszön vissza, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a középső kezelőpanel itt határozottabban fordul a vezető felé, illetve, hogy a csúszókulisszás helyett immár billenőfejes váltókar mélyebben ül a kulisszában. Az anyagok, a minőség és a funkcionalitás abszolút rendben van, manapság már nincs is más járható út, ha egy gyártónak valóban komoly tervei vannak. Márpedig a BMW igenis odatette magát az X2-es kapcsán, hiszen egy eddig sosemvolt modellt vezet be a piacra, az újdonságokra, a trendi fejlesztésekre oly fogékony célközönségnek pedig nem lehet akármit és akárhogy lenyomni a torkán…
A BMW-nél ügyelnek a részletekre. A lisszaboni reptérről a szállodába fuvarozó 520d limuzin hátsó ülésén helyet foglalva rögtön egy videóval szembesültem az előttem trónoló hatalmas tableten. A kb. 5-6 perces anyagban a müncheniekhez nemrég elcsábuló Jozef Kaban dizájner osztotta meg gondolatait az X2-esről, a Bugatti és a Škoda korábbi főtervezője pedig olyan pontokban világított rá a nóvum tulajdonságaira, hogy azon nyomban kedvem lett volna az X2-es volánjához pattanni. Ezt persze csak másnap tehettem meg, előtte romkocsma hangulatú, tényleg fiatalosan laza esti sajtóbulin csigázták tovább az érdeklődést – autentikusan kifejezésre juttatva az F39-es típuskóddal illetett modell fontosságát.
Vezetésre a 20d verzióval volt lehetőség, a 190 lóerős, összkerékhajtású dízelt ráadásul a legattraktívabb, M Sport X köntösbe csomagolták. Vita nélkül ez lesz a kínálat favoritja, a 20d motor szerintem harmonikusabb, mint a nála 41 lóerővel izmosabb 25d, ahogyan a galvánsárga, a Misanokék és a Sunset-narancs fényezés között is szubjektív érzések dönthetnek. A vezetői üléspozíció alacsony, sokkal inkább juttatja eszünkbe az 1-est, mintsem az X1-est. Az általános helykínálat jó, elöl és hátul is kompromisszumok nélkül elfér az ember, s az sem zavaró, hogy a hátsó ülés itt nem tologatható, mint mondjuk az X1-esnél. Ami meglepett, hogy a kívülről szűknek, laposnak tetsző ablakvonal ellenére mennyire nincs bezártságérzet, hátul helyet foglalva sem érzi magát bunkerben az utas. Bár a körkilátás a kupés sziluettből adódóan igencsak korlátozott, a tolatókamera segítségével gond nélkül parkolhatnak majd a manővertől verítékezve idegenkedők is.
Menet közben meglepetések nélküli érzések kerekednek felül, jó minőségű aszfalton gyorsan értelmet nyer a feszes hangolású, közvetlen irányíthatóságot garantáló futómű, a már több fronton is jeles bizonyítványt szerző 20d motor pedig itt sem okoz csalódást. A keresztmotoros építéshez társított 8 fokozatú Aisin sebességváltó remek társ a hajtásláncban, a japán szerkezet vajpuhán kapcsol, de ha kell (sportos beállítás), katonásabbra is képes venni a figurát. Óceánparti szerpentinből és hegyes-völgyes autópályás szakaszokból is kijutott, ezeken a direkt kormányzás és a hatásos fék is ugyanúgy piros pontot érdemelt, mint az utastér zajszigetelése. Az autó olyan impulzusokat ad, hogy kedvünk támad azonnal fickósabbra venni a tempót, abszolút átjön az agilis BMW „fertőzés”. Senki ne gondoljon azonban nemtörődöm száguldásra, csupán a menetpróba idő- (kb. 2,5-3 óra) és távkorlátja (kb. 150 km) sarkalja az embert, hogy minden pillanatot kihasználjon.
Kíváncsi leszek majd az itthoni tesztre, hogy a hazai útviszonyok mellett miként teljesít majd az X2-es, s akkor azt is megnézhetjük, hogy a 25d verzió milyen párost alkot az X-család hatodik tagjával. A paletta egyébiránt a fronthajtású sDrive20i-vel indul, momentán ez az egyetlen benzines, majd jön a 20d és a 25d, mindkettő xDrive hajtáslánccal.
