Eddig leginkább a prémiumgyártók kínáltak 200 lóerő feletti gázolajos középkategóriásokat, most azonban a Ford is piacra dobott egy izmos, négyhengeres biturbó dízelt, mely teljesítményét tekintve az egy generációval korábbi hathengeresek szintjét közelíti.
A Mondeóban található 2,0 literes, ikerturbós egység 210 lóerőt és 450 Nm-es nyomatékot mozgósít, vagyis a 240 lovas EcoBoost után a modellhez elérhető második legerősebb blokkról van szó. A hangja hidegen kelepelős, de a kettős feltöltés révén nem beszélhetünk turbólyukról, a gázreakciók gyorsak, és 1500-as fordulatról is erőlködés nélkül húz. Ahhoz képest, hogy egy középkategóriás kombiról van szó, meglepő, hogy nedves úton bőven akad munkája a kipörgésgátlónak: a csúcsdízelhez nem rendelhető összkerékhajtás, mint a 150 vagy a 180 lovashoz, ellenben alapáron adják hozzá a PowerShift névre keresztelt, hatgangos, duplakuplungos váltót. A rugalmasság mellett nem lehet panasz a váltó-motor összhangjára sem, jó ritmusban kapcsolgat, és kihasználja, hogy a biturbó feltöltés révén az alsó tartományban sem vérszegény a TDCi. S hogy mennyit fogyaszt a 210 lovas dízel? 7,0-7,5 literből akkor is el lehet járkálni 100 kilométerenként, ha nem tojással a pedál alatt vezetünk.
Őszintén szólva azonban a Mondeo ezzel a motorral inkább a német sztrádákon tudna nagyot domborítani, a 130-as tempó olyan neki, mintha egy profi sprinter lazán kocogna. De nem csak a komoly erőtartalék miatt jó vezetni a Mondeót. A kormányzás egy árnyalatnyival közvetlenebb, mint a konkurenciánál, ami az ST-Line ültetett futóművével együtt a szegmens sportosabb típusai közé sorolja. Az már más kérdés, hogy a feszesebb lengéscsillapítással és a 18 colos felnikkel jobb minőségű úton érzi magát elemében ez a változat. Az ST-Line verzió, amely még a Titaniumnál is drágább, méhsejt mintás hűtőmaszkjáról, látványosabb kötényéről és hátsó szárnyáról könnyen felismerhető, belül azonban már kevésbé markáns a különbség a többi Mondeóhoz képest. Az alupedálok és a sportülések amolyan kötelező elemei egy gyári sportcsomagnak, a fotelekre pedig nem is lehet panasz, hiszen úgy van megfelelő oldaltartásuk, hogy a kényelemre is odafigyeltek. Azonban ha már sportcsomagról van szó, nyugodtan kaphatott volna a Mondeo ST-Line egy jó fogású, vaskos kormányt, szerintem ez a vékonyka karimájú volán nem passzol egy ilyen kaliberű autóhoz. Ahogyan amellett is nehéz szemet hunyni, hogy a beltéren már látszik, hogy nem egy friss modellről van szó – kérdés, hogy a lassan aktuálissá váló modellváltásnál változtatnak-e a középkonzolon, amely meglehetősen olcsó hatást kelt.
Az ST-Line verzió 420 000 Ft-os felára (a Titaniumhoz képest) nem hiszem, hogy sok vásárlójelöltet elriasztana, főleg nem a csúcsdízel esetében. A tesztelt modell 11 505 000 Ft-os alapára csak hajszálnyival több a 240 lovas benzinesénél (11 470 000 Ft), amivel egyértelműen a combos dízel van előnyben. Fontos, hogy a Ford nem csak az izmos motorokhoz kínálja az ST-Line csomagot, a 120 lovas 1,5-ös TDCi és a hibrid változat kivételével az összes erőforráshoz párosítható.
Tetszett
• külső design
• erőtartalék
• futómű, kormányzás
• tágas belső
Nem tetszett
• olcsónak ható belső részletek
• vékony kormánykarima
• LED-es fényszóró
Összegzés
A csúcsdízellel beváltja a hozzá fűzött reményeket a Mondeo, gyors és takarékos utazóautó. Amennyire frissnek hat az autó technikája és külseje, a belsején látszik, hogy eljárt felette az idő.
Ford Mondeo ST-LINE 2.0 TDCi Biturbo PowerShift
Összlökettérfogat: 1997 cm3
Hengerek/szelepek: S4/16 biturbó-dízel
Max. teljesítmény: 154 kW (210 LE) 3750/perc
Max. forgatónyomaték: 450 Nm 2000-2500/perc
Hossz./szél./mag.: 4867/1852/1501 mm
Tengelytáv: 2850 mm
Nyomtáv elöl/hátul: 1599/1595 mm
Fordulókör: 11,6 m
Tömeg/terhelhetoség: 1619/711 kg
Csomagtér: 525/1630 l
Üzemanyagtank: 62,5 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 8,1 s
Max. sebesség: 228 km/h
Város/országút/vegyes: 5,8/4,5/5,0 l/100 km
Tesztfogyasztás: 7,3 l/100 km
CO2-kibocsátás: 129 g/km
A modell alapára: 8 070 000 Ft (5 ajtós, 1.5 EcoBoost Trend, 160 LE)
A tesztelt változat ára: 11 505 000 Ft
