Ha körülnézünk az autók világában, érdekes felfedezésre juthatunk. Azt tapasztaljuk, hogy a szerelőszalagokról ma lekerülő, igazán korszerű autók már nélkülözik a külső és belső öncélú díszítéseket. A karosszéria vonalvezetése is kisimultabbá, mértéktartóbbá vált. Mindez persze távolról sem az iparágon belüli általános „elszegényedés” jele, hanem a józan megfontolásé. A szélcsatornákban leegyszerűsített, az örvényáramoktól mentesített simább oldalelemek révén kisebb a légellenállás, s ezzel összefüggésben eredendően kevesebbet fogyaszt az autó. A kocsi leejéről, oldaláról és belső teréből egyaránt kezdenek eltűnni a csillogó-ragyogó, csak a szemnek tetsző (már akinek), ám semmire nem jó, sőt a korrózió láncreakcióját keltő (és éppen ezért később roppant javításigényes) rácsok, lécek és egyéb díszítőelemek. Helyüket matt-sötét színezésű, energiaelnyelő tulajdonsággal is rendelkező külső és belső karosszériatartozékok foglalják el. Olyanok, amelyek valamilyen funkciót töltenek be, és így nemes egyszerűségükben is szerves részeivé válnak az autónak. És érdekes: az ilyen felfogásban előállított autó sem „csúnyább”, mint elődje volt. Sőt! Ugyanakkor megtalálható benne mindaz, ami az autó eredeti rendeltetéséhez szükséges. A kényelmet, a gyors célhoz érést, alapvetően a biztonságos utazást szolgálja tehát a napjaink autója.

De milyen az ember? (tisztelet a kivételnek, persze!). Nem tudja elviselni, hogy az ő autója csak jó és biztonságos. És kiváltképpen: az ő autója is éppen olyan, mint a szomszédé, és még sok ezer gépjármű-tulajdonosé szerte az országban. Megpróbál tehát valamit változtatni, valamivel „kitűnni”, hogy az övé – csakis az övé – azért mégse legyen olyan…

Talán ezzel is magyarázható, hogy éppen napjainkban szinte gomba módra kezdenek elszaporodni az autókon kívüli és belül alkalmazott – felfestett, ráragasztott, beszerelt, átalakított – díszítések, úgymond: a kényelmet és a biztonságot szolgáló kiegészítő kellékek. Ezeket látva a márkatárs olykor valóban irigykedik, a csecsebecsék többsége azonban olyan, hogy mosolyt fakaszt vagy egyszerűen bármilyen okból zavaró, és éppen ezért bosszúságra (mások bosszúságára) adhat alkalmat. Az utánpótlásról persze az ugyancsak szaporodó autós hobbiboltok is (itt ugyancsak tisztelet a kivételnek!) gondoskodnak.

Izgalmas kérdés: vajon hol a határ? Az, amikor a díszítőszenvedély kiélése még magánügy, másnak nem ártó, és éppen ezért senkinek semmi köze mindehhez…. És mikor marasztalhatnak el okkal és esetleg joggal is valakit csupán azért, mert olyan kiegészítő kellékeket, díszítőelemeket, vagy éppen átalakítást alkalmazott az autóján, ami közízlést sért, esetleg kedvezőtlenül befolyásolhatja a vezetés és egyáltalán a közlekedés biztonságát? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ, pontosabban ilyen témákról beszélgettünk az illetékesekkel. Véleményük, álláspontjuk erről a témáról, és egyáltalán arról, hogy mennyiben tekinthető „magánterületnek” az autó, a következő volt.

Czégény Julianna r. őrnagy, a BRFK szabálysértése és bírságoló osztályának a vezetője:
* A jelenlegi hatályos rendelkezés alapvetően a jármű külső esztétikai megjelenésére, forgalombiztonsági követelményeire vonatkozik. Ezt éppen egy 23/1975-ös KPM-rendelet szabályozza, s tételesen felsorolja, hogy mit nem szabad a járművön kívül elhelyezni. A jármű belső terére vonatkozóan ez idő szerint még nincs ilyen konkrét szabályozás. Az természetesen így is mértékadó: a járművel a forgalomban csak úgy szabad részt venni, hogy másokat ne veszélyeztessünk, s a vezetőt a szabad kilátásban ne korlátozza semmi. Nos, ebből következik, hogy a kocsit – kívül és belül egyaránt – nem szabad ötletszerűen és mértéktelenül telepakolni, a szélvédőt elöl és hátul különböző díszekkel, kellékekkel „leárnyékolni”.
Széles körben elterjedt divat, hogy a belső visszapillantó tükörre különböző „kedves” dísztárgyakat, gyermekcipőt, babát, rókafarkat…. akasztanak. Ezek himbálózás közben valójában a szélvédőüvegen átlátható mindig fontos területet takarnak, ugyanakkor elvonhatják a vezető figyelmét is. Volt már rá példa, hogy a tükörről csüngő rókafarkat a légáram éppen egy kritikus manőverezés közben a vezető szemébe csapta, s a töredék másodpercekben kifejezhető figyelemkiesés, figyelemelvonás következménye súlyos karambol lett.

Gyakran találkozunk olyan esetekkel, amikor a szülő (a szabállyal ellentétben) tíz éven aluli gyermekének azzal akar „kedveskedni”, hogy a legveszélyesebb, a vezető melletti ülésen, elöl utaztatja. Nem ritka az sem, hogy a külső eseményekre olykor a legváratlanabbul, s esetleg nagyon balesetveszélyesen reagáló kutya ül itt. Elvonhatja a vezető figyelmét az útról az is, hogy a pici gyermek őrizetlenül matat, nyüzsög a hátsó ülésen. Pedig már kapható gyermek részére is a hátsó ülésre is felszerelhető biztonsági öv! Ugyanígy jogos megbotránkozást – adott esetben elmarasztalást – válthat ki az is, ha a vezető (vezetés közben) szíve választottjával van részben elfoglalva. A mi gyakorlatunkban sajnos nagyon sok rosszul végződött ilyen autózásra adódott már példa. Legutóbb pedig (vidéki úton), másoknak is súlyos sérüléseket okozva, egy fiatalember ugyanilyen okból adódó figyelemkiesés miatt sodródott ki egy éles kanyarban az útról, és ezért halt meg. Úgy vélem tehát, hogy az ilyen és ehhez hasonló eseteket, lehetőségeket is mérlegelnünk kell, amikor választ keresünk arra: meddig tekinthető magánterületnek az autó belső tere. Márcsak azért is, mivel veszélyes üzemről van szó!

Vid András, a KPM Autófelügyelet főmunkatársa:
* Az autós számára nélkülözhetetlen, hogy a szabad kilátásban semmiképpen ne legyem korlátozva. Ilyen megfontolásból nem szabad az első szélvédőre matricákat ragasztani. Persze, éppen így zavaró a tükörre felaggatott csörgő, csontváz és más „kabala”. A szabad kilátást zavarja az is, ha a műszerfal tetejét szilikonspray-vel fújják tükörfényesre, vagy arra csillogó felületű matrciákat ragasztanak. „Szellemképük” ugyanis a vezető látóterét állandóan zavarva, visszatükröződik. Téma lehet az is, ha a különböző kezelőelemeket, kapcsolókat, a sebességváltót könnyen sérülést okozható fogantyúkkal látják el. A kerek nélküli belső, úgynevezett „panoráma” visszapillantó tükrök ütközéskor – sőt, még lendületesebb beszálláskor is – csúnya sérülést tudnak okozni. Sajnos, itt-ott még mindig lehet őket kapni. A 23/1975. (XII. 31.) KPM sz. rendelet szabályozza a különböző lámpák működését visszajelző fényforrások színét. Éppen ezért, az egyénileg, ötletszerűen utólag beszerelt – a megengedettől eltérő színű – jelzőfények kifogásolhatók. Néhol még ma is kínálják a gyanútlan autósnak a vakítás ellen védelmül meghirdetett lila fényű lámpát. Mivel ez is a megengedettől eltérő fényt bocsát ki (kívülről is látszik), joggal kifogásolható.

Sokan szeretnék kis kormánnyal, kifordított keréktárcsával, védőcsövek beszerelésével „sportosítani” kocsijukat. Nos, nagyon sok alapvetően fontos szempontot kell az ilyen törekvések valóra váltásakor is figyelembe venni. Éppen ezért, az érdekeltek figyelmébe ajánlom az AM korábbi számaiban Hát szabad ilyet csinálni? Cím alatt közölt cikksorozatot. És ettől függetlenül is, nem célszerű az eredeti (a típusbizonyítványban rögzített) gyári kivitelt öncélúan megváltoztatni. Egy másutt bekapcsolható világítótest, a másképpen kezelhető váltókar (különösen, ha a kocsit más is vezeti) zavart, figyelemelvonást okozhat. Sokan, a benzinárak emelkedése miatt, különleges üzemanyag-fogyasztásmérőket szerelnek be autójukba. Ha emiatt a benzincsövet is be kell vezetni az utastérbe, akkor ez a megoldás ellentétes a jogszabállyal és balesetveszélyes is. Mindent összevetve, úgy vélem: mindaz, ami a vezetést ergonómiailag zavarja, nem ajánlatos. Ez a kocsi belső terében tervezett mindenféle díszítésre, felszerelésre, átalakításra vonatkozik. Veszélyesnek tartom az oldalablakra felcsatolható, oldalra messze kilengő rádióantennákat. És azt is, ha valaki a kocsiban dohányzik, magnózik. Nemcsak a füst és a zaj miatt, hanem azért is, mivel esetleg túl messze van a hamutartó, s a kazettacsere is (különösen éjszaka!) a körülményekhez képest túl sokáig lefoglalja a vezetőt, az útról veszélyesen elvonja a figyelmét. De nem káros (sőt, dicsérendő), ha valaki a szélvédőüvegek jobb párátlanítása érdekében hatásosabb berendezést szerel be, fokozza a hűtés-fűtés hatékonyságát, a belső, élesebb részeket jobban kipárnázza, előre és hátulra (ha erre van lehetőség, és gyárilag nem szereltek) automata biztonsági öveket épít be, és más egyébbel is ilyen szellemben gazdagítja az autó belső terét.

*

Az eddig elmondottakból is lemérhető tehát, a díszítőszenvedély soha, semmiképpen nem meget a közlekedésbiztonság rovására!

A.T.