Ayrton Senna, aki Niki Lauda elmondása szerint minden idők legjobb F1-es autóversenyzője, 1994. május 1-n vesztette életét az imolai versenypályán, a Tamburello-kanyarban. Azóta is zarándokhely az a borzalmas rész, ahol Senna a falnak vágódott, bronzszobrot emeltek a tiszteletére, csokrok pedig mindig vannak körülötte.
Brazíliában, a hazájában pedig, ahol e sorok írója többször is járt, és számos alkalommal csinált interjút, riportot a Senna emlékére rendezett maratonfutásról, valamint az intézetről, egyszerűen szinte kézzel tapintható az autóversenyző, Magic Senna „jelenléte”.
A Morumbi temetőben, ahol eltemették, a halála évfordulóján általában kordont emelnek, mert a látogatók annyi csokrot, koszorút, levelet, ajándékot visznek, hogy a sírhely egy idő után megközelíthetetlen lesz.
Rafael Vergueiro, az Instituto Ayrton Senna intézet kommunikációs igazgatója, telefonon mondott pár szót arról, hogyan emlékeznek meg milliók példaképéről, az alapítvány életre hívójáról, szellemi atyjáról.
„Minden évben itt, az előtérben közvetlenül Ayrton hatalmas portréja mellett van a karácsonyfa. Dolgozik nálunk olyan is, aki még ismerte, de fontos tudni, hogy az alapítványt Senna nővére, Viviane folytatta, amikor Ayrton elhunyt, tehát itt mi mind olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Tudjuk, és soha nem felejtjük el, mit tett Brazíliáért, mit tett a sportért és nekünk az a küldetésünk, hogy ezt életben tartsuk! Az emléke minden brazil szívében benne van, mi is megkönnyezzük az ünnepeket, sokan gondolkodnak, mi lenne, mit csinálna, ha most is közöttünk lehetne”
– mondta el Rafael.
Marcus Vinicius De Vicenzo Vieira Dos Santos, a Senna család régi barátja, és mondhatni, hogy Ayrton jó értelemben vett „megszállottja” pedig úgy döntött, az idén, karácsony előtt újból megnyitja a Senna rajongói klubot.
Korábban ugyanis, amikor e cikk írója ellátogatott a klubba, ugyan kint volt a polcokon Senna képe, de a hely óvodaként működött. Akkor elmondták, hogy Senna életében az volt az egyik irodája, azért is hagyták kint a fotókat, de meghatottság volt a két nevelő hangjában, amikor az autóversenyzőről beszéltek.
„Igen, valóban volt régebben több klub is, közöttük ez is. Aztán szépen lassan megszűntek, de nem azért, mert Senna emléke kopna, épp ellenkezőleg. Mi, brazilok, úgy érezzük, mindenhol ott van, mindenütt jelen van, és ezért nem éreztük fontosnak, hogy klubok legyenek” – magyarázta az egyik „óvóbácsi”.
Marcus Vinicius De Vicenzo azonban úgy vélekedik, hogy annyi eredeti Senna-ereklyéje van, ruhák, sisakok, cipők, egyszóval rengeteg eredeti tárgy Ayrton gyerekkorától felnőttkoráig; olyan hatalmas gyűjteménnyel rendelkezik, amit az embereknek látniuk kell.
„Ő nemcsak autóversenyező volt, ő volt a legcsodálatosabb ember, akit valaha ismertem, és ezt nagyon sokan így gondoljuk”
– kezdte Marcus.
„Gyerekkora óta ismerem, imádott adni, már kisfiúként is akkor ragyogott a szeme, ha annak örültek a szülei, amit saját kezűleg csinált nekik ajándékba. Mindannyian tudtuk, amikor elkezdett gokartozni, hogy egyszer fantasztikus eredményeket fog elérni mint autóversenyző, csak azt nem, hogy 34 évesen belehal a szenvedélyébe”
– mondta elcsukló hangon a család barátja.
„A klubot azért hoztam létre újra, mert szeretném kiállítani azt a rengeteg holmit, amit az évek során összegyűjtöttem. Úgy érzem, Ayrton tárgyai az övéi a mai napig, én pedig megmutathatom őket az embereknek, akiknek a szívében örökké él, ahogyan az enyémben, mindannyiunkéban.”
– tette hozzá.
