Édesapám annak idején sportújságíróként dolgozott és számos rendezvényre elvitt magával. Azt azért nem állítanám, hogy régen minden jobb volt, de annyi szent, hogy bizonyos dolgok sokkal lazábban működtek. Például tizenéves gyerekként nem csak gond nélkül „becsempészett” magával a vasfüggöny mögött tartott első Formula–1-es versenyre, de később olyan fénykép is készült rólam, ahogy a legendás Ayrton Senna és Alain Prost versenyautójában ülök – ma ez már elképzelhetetlen. 1988-ban pedig a Hungaroringen rendezett első kamionversenyre is kilátogattunk, és abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy beülhettem Krasznai János mellé a Mercedes-Benz versenykamionba és körbevitt a pályán. A korabeli képek alapján Csepregi Éva énekesnő még vezethette is a nagyvasat, majd azután a dobogón parádézott. A költözések során sajnos jó pár fotó elveszett, s amit megtaláltam, az emlékekkel együtt azok is alaposan kifakultak…

A kamion Európa-bajnokság hungaroringi fordulóján Tóth Anita sajtófőnök és a Just Creative médiaügynökség vezetője, Klein Péter jóvoltából most újra felidézhettem az emlékeket. Persze a történet akkor lenne teljesen kerek, ha ezúttal a kétszeres Európa-bajnok Kiss Norbi mellé, a Mercedes-Benz versenykamionba sikerülne beülni, de a nagy népszerűség okán mások is erre utaznak, a „nagyon VIP” vendégeket pedig előretessékelik a sorban. Türelmesen várok, de idővel rám pirítanak, hogy ha nem akarok lemaradni a programról, akkor fáradjak egy másik kamionhoz. A Team Schwabentruck csapat 27-es rajtszámú fehér-narancssárga Iveco kamionja éppen begördül a boxutcába, s amikor a kolléga kiszáll, az odakészített kis fémlépcsőről felkapaszkodok a szokatlanul tágas vezetőfülkébe. Persze versenytechnikához híven ezt is alaposan kibelezték, becsövezték és telepakolták egy halom kapcsolóval.

Amíg bekötnek, üdvözlöm a pilótámat és próbálom mondani neki, hogy nyomja, ahogy a csövön kifér, de nincs átbeszélő, így nem hallja. Őszintén szólva, csak utólag tudtam meg, hogy a mezőny egyik legtapasztaltabb pilótája, az 54 esztendős Gerd Körber a sofőröm, aki 1991-ben az akkori C-osztályt, majd 2002-ben és 2003-ban a Kamion Európa-kupát is megnyerte. Becsapják az ajtót és intenek, hogy indulhatunk, az 5,3 tonnás Iveco Stralis pedig szép komótosan kigördül a boxutcából. A kamionversenyen azért nincs is állórajt, hogy a maximum 13 literes, lapostányér méretű turbóval lélegeztetett motorok cirka 1100-1150 lóereje és közel 5000 Nm-es forgatónyomatéka ne tépje szét a 16 fokozatú váltót, a féltengelyeket és a többit. Ahogy kiérünk a pályára, Körber becsülettel odalép, s hegyomlás módjára megindul a gép. Miközben hörög és fújtat, bődületesen nagyot lép ez a legalább 2,5 méter magas, emeletes monstrum, majd a célegyenes végéhez érve ízelítőt kapok a combos légfékek erejéből: a vízhűtéses rendszer brutálisan lassítja, papíron a 160 km/órás csúcssebességről 100 méteren belül megállítja a vontatót. Persze korlátozás nélkül tudnának ezek a gigászok 220-al, mások szerint 280-nal (sőt, Kiss Norbi honlapján 302 km/h szerepel) is repeszteni, de nem kell ecsetelni, hogy micsoda pusztítást tudna végezni, ha elszabadulna egy ekkora test és tömeg… Úgyhogy jobb a békesség, és a szabályok szerint egyhuzamban 2,8 másodpercig szabad túllépni a 160-as tempót. Egyébként a célegyenesre fordulva, a kigyorsítás után elég hamar elérjük az elektronikus sebességkorlátot, és furcsa érzés, hogy a tiltás után rendszeresen „visszaránt”.

Viszont van időm átgondolni, hogy oldalablakok hiányában, klíma nélkül is milyen jól átszellőzik a pilótafülke és nem izzadtam csatakosra magam. Persze nem is az egyenes, sokkal inkább a kanyar az igazi élvezeti faktor! Egyrészt az aerodinamikai elemek használata tilos, úgyhogy a versenyzők csak a mechanikai tapadásra hagyatkozhatnak. Másrészt, a szabályok szerint a tekintélyes, 5,3 tonnás tömegből minimum 3150 kg-nak az első tengelyre kell jutnia. Tehát a hátsókerék-hajtású versenykamionok orrnehezek, s így a fenekük könnyen táncba lendül. Hogy az alapvetően orrtolós, alukormányzott viselkedésüket kiküszöböljék, folyamatosan a csúszáshatáron és egy kicsit azon is túl kell autózni ezekkel a gigászokkal. Koránt sincsenek olyan terhelések, mint egy DTM-es túraautóban, de az egész rendkívül szórakoztató, sokkal élvezetesebb, mint amire számítottam. Mivel beszállás után nem volt idő rögzíteni a kamerát, kézből próbáltam felvenni egy kört a Hungaroringen. Talán átjön belőle, hogy egy szakadatlan küzdelem, ember és gép közötti birkózás az egész kamionverseny. Hát még amikor mezőnyben harcolnak ezek a kolosszusok…

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!