A Toyota újdonsága nem csak a konzervatív márkatársakhoz képest merész, a közvetlen vetélytársaknál is bevállalósabb formájú autó. Igazából sorozatérett állapotában is olyan, mintha egy tanulmány lenne, ez pedig finoman szólva sem volt jellemző a márkára az elmúlt években. Mintha eddig szándékosan kerülték volna a kockázatot, most meg hirtelen a formatervvel robbantanak nagyot, amivel a cél nem is lehet más, mint nyitni a fiatal korcsoport felé. Hasonló folyamatot már láttunk, pár év alatt az álmosító formájú Lexusokból mérges arcú, karakteres modellek váltak.
A TNGA-C építőkészleten nyugvó, törökországi gyártású modell többek között a Nissan Juke és az Opel Mokka X ellenfele, de 4,36 méteres hosszával már inkább átlóg a Nissan Qashqai és társai felségterületére. Noha a magasra helyezett hátsó kilincs korántsem praktikus (kisgyerekek ki sem tudják nyitni), a lábtérre nem lehet panasz, egyedül az a furcsa, hogy szabadidő-autó létére a fejtér szűkös. Ebben az is szerepet játszik, hogy az első két ülés a legalsó pozícióban is magasan van, én nem tudtam annyira leengedni, hogy ideális lett volna. A másik, ami kicsit ellentétes a szabadidő-autós jelleggel, az a korlátozott kilátás. Az, hogy a hátsó ablakfelületek parányiak és hogy a farkialakítás miatt tolatásnál szinte csak a kamera képéről tájékozódhatunk, még valamennyire elfogadható, de a vezetőülésből nézve a szélvédő és az oldalablakok is kicsik. Ha viszont meg tudunk barátkozni ezzel, kellemes csalódás ér minket: az első két ülés annyira jól formázott és kényelmes, hogy e tekintetben magasabb kategóriájú autók mellé állítva sincs szégyenkeznivalója.
A belső kialakításnál ellenben nem tudták vagy nem akarták megismételni a külső formai bravúrt. Egy Aurishoz képest lehet, hogy több benne a fantázia, de nincs olyan részlete, ami kiverné a biztosítékot. Egyszerű rajzolatú órák és egy jól tagolt, kissé a vezető felé fordított középkonzol jellemzik, no meg a középkonzol tetején lévő, kiálló érintőképernyő. A telefon párosítása ugyan nem ment egyszerűen, funkcionálisan nagyon rendben van a rendszer. A Toyota Touch 2-es multimédia-rendszer az alapverziót leszámítva mindegyik C-HR-nél széria, de a navigáció csak csomagban rendelhető a JBL hangrendszerrel együtt, 540 000 Ft-ért. A csomagtér tekintetében is a kis- és kompaktkategória között helyezkedik el a C-HR. 377 literes befogadóképességével családi használatban is elfogadható méretű, s mivel egyenesek az oldalfalak, jól kihasználható. Kár, hogy annak ellenére magasra kell emelni a holmit, hogy a perem egészen minimális.
Ami a motorkínálatot illeti, a bőség zavara semmiképp sem jellemző a C-HR-re, hiszen hibridként, illetve az 1,2 literes, benzines turbómotorral rendelhető. Míg a vegyes hajtású változat kizárólag fronthajtással létezik, a turbós verzió 4×4-esként is konfigurálható, igaz, ekkor be kell ikszelni az 550 000 Ft-os CVT-váltót is a 730 000 Ft-os 4WD-hajtás mellé. Hogy szükség van-e az összkerékhajtásra, nyilvánvalóan felhasználási terület és életmód kérdése, mindenesetre a „nyúlós”, fokozatmentes automata, a kis motor és a 4WD-rendszer nincs jó hatással a menetdinamikára. Érdekes, hogy kis gázadásra is viszonylag jól reagál a motor, utána viszont rájövünk, hogy nincs túl sok tartalék a lábunk alatt. Városba elegendő az ereje, ám amint elkezdünk sietni vagy előzni, bosszantó, hogy magas fordulaton üvölt a motor – a CVT kényelmes, nyugodt autózáshoz való. A 7,7 literes tesztátlag sem különösebben kedvező, szóval még eggyel több indok, ami a hibrid felé terelheti a vásárlókat. Egyébként meg a felbőgő motor miatt is feltűnik, hogy a hangszigetelés nem tökéletes, a kerékjáratok felől a kelleténél több zaj szűrődik be. A kormányzás és a futómű terén már nehéz fogást találni a C-HR-en, a volán közvetlen áttételezésű, a komfort pedig úgy is jó, hogy szó sincs dülöngélő karosszériáról. A modell a Toyota új fejlesztésű MacPherson rugóstagjait használja, hátul pedig – néhány módosítással – a Prius kettős keresztlengőkaros felfüggesztését találjuk.
Nemcsak formáját tekintve hoz újat a szegmensbe a C-HR, hanem a szériafelszereltséget illetően is. A Toyota alapáron adja a Safety Sense csomagot, melybe ütközésmegelőző (gyalogosvédelemmel), sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, táblafelismerő, adaptív tempomat és automata reflektorkezelés tartozik. Így már jobban emészthető az 5 995 000 Ft-os alapár, de ettől függetlenül, a tesztelt 4×4-es, CVT-váltós modellre (8 945 000 Ft) már nem lehet azt mondani, hogy racionális vétel lenne.
Tetszett
• bevállalós forma
• kényelmes ülések
• futóműhangolás
• gazdag biztonsági felszereltség
Nem tetszett
• „nyúlós” CVT-váltó
• rossz körkilátás
• jól felszerelve magas ár
• szűk motorpaletta
Összegzés
Ízlés dolga, hogy miként ítéljük meg a C-HR külsejét, de biztosan új színt hoz a Toyota kínálatába. A CVT-váltó és a turbómotor párosítása felejthető, ráadásul ebben az összeállításban már borsos az ára. A kényelem terén a szegmens élmezőnyébe tartozik.
Toyota C-HR 1.2 Turbo 4WD Multidrive S
Összlökettérfogat: 1197 cm3
Hengerek/szelepek: S4/16 turbó
Max. teljesítmény: 85 kW (116 LE) 5200-5600/perc
Max. forgatónyomaték: 185 Nm 1500-4000/perc
Hossz./szél./mag.: 4360/1795/1565 mm
Tengelytáv: 2640 mm
Nyomtáv elöl/hátul: 1550/1560 mm
Fordulókör: 10,4 m
Saját tömeg/teherbírás: 1460/470 kg
Csomagtér: 377-1112 l
Üzemanyagtank: 50 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 11,4 s
Max. sebesség: 180 km/h
Város/országút/vegyes: 7,6/5,6/6,3 l/100 km
Tesztfogyasztás: 7,7 l/100 km
CO2-kibocsátás: 143 g/km
A modell alapára: 5 995 000 Ft (1.2 Turbo, 116 E)
A tesztelt verzió ára: 8 945 000 Ft
Papírforma szerint – Toyota C-HR Hybrid teszt
Dízeleket megszégyenítően takarékos az aktuális Prius hajtásláncát használó hibrid.
7,7 literes tesztfogyasztásával nem számít különösebben szomjas motornak a Toyota 1,2-es turbósa, de ha valaki igazán takarékos C-HR-re vágyik, annak a Hybrid lehet ideális. Az 1,8-as benzines és a villanymotor 122 lóerős rendszerteljesítménye ugyan nem teszi dinamikussá az autót, városi forgalomban könnyedebbnek érződik, mert a villanymotor hatékonyan támogatja a benzinest. Mivel nem plug-in hibridről van szó, az elektromos üzemmódban megtett távolság pár kilométer lehet, finom gázpedálkezeléssel pedig kicsivel 50 km/órás sebesség fölé gyorsíthatunk. A többi hibrid Toyotához hasonlóan harmonikus a rendszer működése, az indítás-leállítás folyamata semmilyen rezgéssel nem jár.
Padlógázra itt is felbőg a motor, tehát ezzel sem jó érzés sietni, inkább a városi közlekedésben remekel. Olyannyira, hogy sűrű forgalomban is megelégszik 4,7 liter benzinnel – a tesztátlagot az autópályás szakaszok vitték fel 5,0 literre. Így annak ellenére nagyobb a hatótávolsága a hibridnek, hogy 7 literrel kisebb, 43 literes az üzemanyagtankja. Érdekes, hogy az 1,2-esnél is finomabban rugózik a hibrid, egyébként minimális a differencia a két modell között. A legolcsóbb hibrid C-HR 7 925 000 Ft-tól vihető haza, Executive csúcsváltozatban pedig 8 795 000 Ft-ot kérnek érte, vagyis azonos felszereltség esetén körülbelül 600 000 Ft-tal drágább 1,2-es turbós, CVT-váltós (fronthajtású) testvérénél.
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
