Nem akarunk senkit félrevezetni, ezért előrebocsátjuk, hogy nem a világhírű Abarth műhely vette fel szolgáltatásai közé a Trabantok Abarthosítását, hanem egy olvasónk látott neki, hogy Trabantjából ízlésével és igényeivel találkozó autót építsen.

A történet nem ma kezdődött, Pesz János most talán neki sem állna ekkora, szinte minden szabadidejét kitöltő munkának. Amikor előszö9r szóba került, hogy talán lehetne kisipari módszerekkel is Trabantokba négyütemű motort építeni, gondolt rá, ő is nekilát, de olyan autót épít, ami nemcsak egyszerűen négyütemű, hanem más is, mint a többi. Belül. Kívül gondosan ügyelt arra, hogy a Trabi a lehető legnagyobb mértékben őrizze meg eredeti formáját, ne legyen megkülönböztethető az átlagostól.

Természetesen, bizonyos átalakításokat nem lehetett elrejteni, ilyen például a csomagtartóba beépített Dacia üzemanyagtartály betöltő nyílása, ami a hátsó lemezen kapott helyet. Hasonló eset a kicserélt motorháztető. A régi alatt ugyanis egyszerűen nem fért el az új, a magasabb motor. Feltűnőek a kerekek is, amelyek amellett, hogy szebbek, mint a szériatárcsák, javítják az autó menettulajdonságait is. Mindössze ennyi, ami kívülről is látható.

A belső, szerkezeti változtatások sora jóval hosszabb, ezek megvalósítása több százezer forintba és összesen több mint kétezer munkaórába került. Az átalakított kocsinak a külsején kívül a gyári Trabantokhoz nem sok köze van. Nem azonos a motor, módosított a motort, a váltót és az első futóművet magába foglaló bölcső, mások a fékek, de a futómű, sőt, az elektromos hálózat sem maradt az eredeti. Az átalakítások műszaki dokumentációja egy jó vastag dossziét tölt meg. Erre volt szükség ahhoz, hogy a kocsin minden változtatást engedélyezzenek.

Kezdjük talán a motorral, ami az olasz Autobianchitól származik, azzal a különbséggel, hogy több Abarth-kiegészítővel is felszerelték. Eltérés a gyáritól a fogasszíjas vezérműtengely-hajtás, a duplatorkú, esőáramú Weber karburátor, az olajhűtő és a Marelli gyártmányú, megszakító nélküli elektronikus gyújtóberendezés alkalmazása. A sebességváltó a Trabanté, de az 1974 előtt gyártottak negyedik fokozati áttételével és a szabadonfutó kiiktatásával átalakították. A motor és a váltómű között ugyanazt a közdarabot találhatjuk, mint a legtöbb, négyüteműsített Trabantban.

Az erősebb motorhoz meg kellett erősíteni a bölcsőt, amit az 1.1-esekhez hasonlóan elöl is rögzítettek, a fékeket – elöl Wartburg-munkahengerek Škoda-féktárcsákkal, hátul a legújabb Wartburg-dobfékek –, valamint a futóművet is. A futómű geometriáját is megváltoztatták a rugók méretének módosításával. A rugókat nemcsak a geometria megváltoztatása érdekében alakították át, hanem egyben meg is ültették az autót, elöl 50 mm-rel, hátul 35 mm-rel lett alacsonyabb, mint a gyári. (Az új adatok egyébként megegyeznek a gyári sporttípus adataival.)

Az egyik legnehezebb munka az elektromos rendszer átalakítása volt. Az új hálózathoz alig lehetett felhasználni az eredetit, hiszen a műszerfal is teljesen megváltozott, az egyetlen sebességmérő-órát hat műszerből álló műszercsoport váltotta fel. A sebesség- és fordulatszámmérő mellett olajnyomás-, olajhőmérséklet-, benzinszint- és hőfokmérő műszer tájékoztat a fontosabb adatokról.

G.M.

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!