Nem kétséges, hogy az idei Genfi Autószalon legfeltűnőbb kocsija, prototípusa két olasz mester közös munkája. Éppen ezért most minden mást háttérbe szorítva, kizárólag erről az alkotásról írunk, ezt mutatjuk be. A többiekre más alkalommal kerül sor, de különben is azok jóval kevesebb érdekességet, eredetiséget tartalmaznak… És máris visszatérünk a bevezetőben említett itáliai csodára, az új Bertone-karosszériával ékesített új Lamborghini-vázra, amely így együtt mint „Marzal” nevű modell mutatkozott be Genfben.
Óriási feltűnést és nem kisebb sikert aratott. A világ összegyűlt neves autókonstruktőrei, a legismertebb autóipari vezetők megjegyzéseiből, sugdolózásaiból azt a véleményt lehetett kihallani, hogy merész ötleteivel, praktikus részletmegoldásaival Bertone ma elhagyta nagy konkurenseit, Farinát és Ghiát. A Lamborghini-motorok pedig, amelyek nem több mint 3 éve kezdtek tekintélyt szerezni a Ferrarik és Maseratik között, úgy tűnik, szintén célba érnek. Tény, hogy egy ilyen futurista karosszéria, egy ilyen különleges stílus ügyesen kombinálva, a kétliteres motorral, amely 175 DIN lóerőt képes nyújtani, joggal számít szenzációnak. Nemcsak a széria-gyártmányok, hanem más, a különleges kategóriába sorolható kocsik között is.
Ami pedig mindezeken kívül említést érdemel, az többnyire látszik a képeken. Megjegyzés csupán annyi, hogy a megszokott csillogó ütközőléc helyett itt elöl és hátul fénytelen, jól formázott gumiütközők találhatók. És lehet, hogy ezt a célszerű megoldást hamarosan más autóknál is kipróbálják, hiszen ilyen jellegű törekvésekkel – gumi ütközőbetétek alkalmazásával – már eddig is találkoztunk.
Arról, hogy a „Marzal” tervezőinek többi ötlete milyen formában kerülhet át a szabványos autókba, ugyancsak sokat beszélnek a technikusok, de ez még a jövő zenéje. Máig annyi történt, hogy Bertone, aki már a Genfi Szalont megelőzően publikálta a címszöveg mellett látható famodell képét – de annál semmi többet –, a kiállítás megnyitására kétségtelenül újat adott.
A „Marzal” láttán olyan új stílussal találjuk magunkat szemben, amely mély nyomokat hagyhat a modern autótörténetben. Itt van például egy olyan utastér, amely a kétüléses sportautókra emlékeztet, és Bertone előtt még senki sem próbálkozott azzal, hogy négy szeméy részére alakítson ki ilyen jellegű kabint. A felfelé nyíló, madárszárny-szerű ajtók, amelyek teljesen szabaddá teszik a jókora utasfülkét, épp olyan érdekesek, mint a hátsó ablakot ernyőző lamellák, amelyek csak horizontális kilátást biztosítanak. Vagyis a kocsiban ülők jól hátraláthatnak, de kívülről bepillantani nem könnyű a mindössze 110 cm magas kocsiba.
A középmotorként elhelyezett – erről az építési módról „A leggyorsabbak technikája” címen napunk március 6-i számában írtunk –, különleges vezérlésű, hathengeres, 1997 cm3-es (furat 82, löket 62 mm), 9,2:1 sűrítésű erőforrás, amely 6800 f/p-nél adja a legnagyobb teljesítményt, szoros egységet képez a komplett hajtóművel. Egy normál, tárcsás tengelykapcsolón keresztül hajtják meg a 6,50X14-es méretű két hátsókerekeket. Szólunk még a három darab Weber-porlasztóról, a kocsi orrába süllyesztett 80 literes benzintankról és az ugyancsak előre helyezett 12 voltos akkuról. A műszerfalról, ahol a hatszögforma dominál, nincs mit mondani.
(liener)
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
