Nem autószerelő a végzettsége, autodidakta módon tanulta meg a szakmát Sisa István. Összesen harminc régi motor gazdája, ebből 24 van a házában, nagy részük a ház padlószőnyeges szobájában. Hat moped van máshol, félkész állapotban.
– Már gyerekkoromban érdekeltek a motorok, egy Rigával kezdtem. Ahogy kiértem a faluból, szerelni kellett: vagy megcsináltuk, vagy toltuk – idézte fel a kezdeteket a teveli férfi. – Utána jöttek a Simsonok, melyből jelenleg 18 van a birtokomban. Tizenöt évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni veterán motorok felújításával. Nincs megállás, egy gyűjtőnek mindig az kell, ami nincs – minden évben felújítok egyet. Három-négy motorkerékpárom van, amelyekkel motorszépségversenyekre járok. A KGST retro mopeddel nyertem 2013-ban országos versenyt, ez tíz motorból lett összerakva. A Danuviát ingyen kaptam a kisdorogi Lehman Györgytől, a Simson Sperberből pedig mindössze kettő van Magyarországon, a másik Bikalon található. A tulajdonosával együtt hoztuk be őket Németországból, Zwickauból, ahol minden évben nagyszabású találkozót rendeznek, idén négyezer Simson volt az ottani repülőtéren. Az 1971-es évjáratú Sperber különlegessége, hogy négysebességes, és egy lóerővel (4,6) erősebb mint az összes többi keletnémet csoda. Nem sokat gyártottak belőle, kinn is rendszámköteles volt. A régi mocik menettulajdonság és üzembiztonság terén bármelyik mai motorbiciklivel felveszik a versenyt, bármikor el lehet menni velük Budapestig.
A Simsonok sokáig egyeduralkodónak számítottak nemcsak az egykori Kelet-Németország területén, hanem itthon is. Majd jöttek az MZ-k, és kiütötték őket a nyeregből. A Csepelekről legendákat lehetett hallani, de a német precizitással, üzembiztonsággal nem tudtak versenyre kelni a magyar gyártók.
– Egy igazi gyűjtőtől csak örökölni lehet vagy cserélni, ez szenvedély – teszi hozzá Sisa István, amit az időközben hazaérkező felesége is megerősít. A tárolásukat firtató kérdésemre azt válaszolja, azt nem engedi meg, hogy férje a szobában rúgja be őket, de arra ő is nagyon büszke, amikor hosszú munka eredményeként ismét eredeti állapotukban ragyognak a 40-50 éves járgányok.
– Ezeknek a motoroknak eszmei értékük van. Egy igazi gyűjtő soha nem kérkedik azzal, hogy mennyit érnek, s amíg nem kenyérre kell a pénz, addig nem is adja el őket. A Simson az a motor, amit a dédunokám megörökölhet a megbízhatósága miatt – szögezte le a gyűjtő.
A veteránmotorosok két alapszabályt tartanak szem előtt: érdemes a motort eredeti állapotában megtartani, mert annál értékesebb. Az sem baj, ha a bőr ülésen van egy kis repedés. Ha azonban valaki restaurál, akkor a csavartól az égőkig kötelezően minden eredeti kell legyen rajta, akkor is, ha kicsit kopott. A három kórusban is éneklő férfi szerint az anyagminőség meghatározó ezeknél a mopedeknél, száz évig motorok maradnak.
Madárcsalád
Ugyan Németország nyugati feléből indult a moped máig tartó hódító útjára, de ilyen gépezetek az NDK-ban is készültek. Suhlból hódította meg a piacokat a Simson SR 1-es, csakúgy, mint a madárcsalád első tagja a Spatz (veréb), majd a Star (seregély), a Schwalbe (fecske), a Habicht (héja) és a Kerber (karvaly). A gyűjtő szerint van kereslet a régi mopedekre. A fiatalokat érdeklik ezek a motorok, nem csak azért, mert német és olasz alapokról koppintottak az európai motorgyártók. (A Csepelt a Sachsról másolták). A németek tudtak fejleszteni, és jobb anyagminőséggel dolgoztak. Felesége Yamaha robogóján sok a műanyag, elmondása szerint fél nap egy defektszerelés. A Simsonokban az a jó, hogy nincs bonyolult alkatrészük, a fiatalabbak könnyen megtanulhatják a hibák kiküszöbölését.
Börzézés
Sisa István szerint egyre többen foglalkoznak régi motorokkal, de egyre üresebb a piac. Sok motor végezte MÉH-telepen, az alkatrészeket ott lehetett guberálni. Ma az alkotóelemeket különböző börzéken lehet beszerezni, a legközelebbi Siófokon található, ahol a pécsi vásár nagyságú területen lehet válogatni a rozsdás vasak között. A Simson a megbízhatósága miatt lett népszerű Magyarországon, nem mellékesen lehetett hozzá alkatrészt kapni. 1975-től jelent meg a sportcsalád (50 B), ezeket két személyre gyártották, és Magyarországon is rendszámkötelesek voltak. 1979-ben tűnt fel a segédmotoros (S50 N) egyszemélyes változat. Majd az újabb generációváltásnak köszönhetően ismét a kétszemélyes, dinamikus S51 B típus vált gyorsan népszerűvé a mopeddel közlekedők körében.
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
