– Olvastam az Új Néplapban, hogy a biztosítóknak milyen jó nyereséget hoz a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás – kezdte történetét Kisnémet Vendel.
– Eszembe jutott, velem hogyan bánt el a biztosítóm. Huszonkét évig dolgoztam ott, illetve tizenkét évig voltam gépjárművezető-szakoktató. Ráadásul ötven éve vezetek. Eközben soha, még egy kutyát sem ütöttem el! Mármost tavasszal egy hölgy belém jött a Százados úton, a kocsim bal első ajtaját találta telibe – emlékezett vissza.

– Azon melegében elismerte a felelősségét, hiszen én megálltam, hogy elengedjem a nem belátható kereszteződésben. Ide is adta a betétlapot, beadtam a biztosítónak, de az elutasított azzal, hogy a KRESZ szerint a védett útvonal teljes szélességében elsőbbsége van az ott közlekedőnek. Mármost nekem ezt nem kell magyarázni, én tanítottam! Nem nyugodtam bele a döntésbe, ügyvédhez fordultam. Ő levelet írt a biztosítónak, ami immár nem azt válaszolta, hogy nem adtam elsőbbséget, hanem azt, hogy a fényképfelvételek alapján az látszik, az én járművem már mozgásban volt. Ez a kétféle indoklás nagyon felidegesített. Közben az ügyvédem is azt mondta, tapasztalata, hogy az a gyakorlat, miszerint kevés ügyfél perel a döntés ellen, inkább hagyják az egészet…

Így Vendel sem perelt már tovább, mert elmondása szerint nincs neki erre kétszázezer forintja, s bizony igencsak kétséges lett volna számára a per kimenetele.
– Így aztán azt mondtam, több is veszett Mohácsnál, mint kétszázhatvanezer forint, merthogy ennyi volt a károm. Így aztán saját költségemen javíttattam az autót – mondta indulattal a hangjában.
– Persze nem akartam én előnyt élvezni ezért, csak becsületesen a káromat akartam megtéríttetni. Korábban úgy volt ez, hogy a károkozó elismerte a felelősséget, a biztosító megszemlézte, és a károkozó felelősségbiztosítása alapján megtérítette a károsult kárát. De ma már a biztosítási csalások miatt a biztosító jogosult felülvizsgálni a nyilatkozatot, hogy valóban úgy történt-e. Ráadásul a károkozó is ugyanannál a biztosítónál volt szerződve. Így aztán a biztosító nagyon jól járt velünk, mert senkinek sem kellett pénzt adnia.
De mit tehet az egyszeri autós, hogy ne járjon ugyanígy? A kárrendezés mindig érzékeny terület.
– Megértem a kárt szenvedett autóst, mert magánemberként magam is bosszankodtam egy késedelmes kártérítés miatt – mondta Juhász József fuvarozási szakember, egyben egy biztosító megyei képviselője.
– Sok múlik azon, hogy a károsult megtesz-e mindent a saját érdekében, például megfelelő módon bejelenti-e az okozó biztosítójánál a keletkezett kárt, továbbá indokolt esetben hív-e rendőrt a baleseti helyszínre! A biztosítók az utóbbi öt–hat évben irdatlan árversenyben nyomták le az árakat, így aztán most talán nem véletlen, ha esetleg díjat emelnek.
– Ugyanakkor nem ettől függ a kárügyintézés, hisz a biztosítók erre profi szakapparátust alkalmaznak, továbbá független kárszakértőket, akik a helyszínre utazva megvizsgálják az autót. Nem az árversenytől függ a kárkifizetés sem, hisz a biztosítót jogszabályi előírások kötelezik a keletkezett károk tartalékainak képzésére és viszontbiztosítók is garantálják a pénzügyi rendezés feltételeit, így kárfedezet nélkül nem maradhat biztosító. Ezt rendszeresen és szigorúan ellenőrzi a felügyelet! Úgy vélem, és tapasztalom is, hogy a biztosítóknál a kárrendezés kardinális kérdés. Viszont a biztosítóknak arra is oda kell figyelni, nehogy visszaélések legyenek. Ez a biztosítottak érdekeit is szolgálja – húzta alá a szakember.

Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!