Fotó: Fortepan/Erky-Nagy Tibor

A hetvenes években történt, talán úgy 38 éve, amikor még naponta ingáztam Jászkisér és a megyeszékhely között. A rettenetes melegben délután hazafelé indultam. A pályaudvaron az aluljáróban rengeteg ember szorongott, ami nagyon meglepő volt, hiszen ilyenkor már mindenki a szerelvényben pihegett vagy a padokon próbálta elviselni a kánikulát. Falumbeli vasutas ismerősöm – akivel mindennap együtt utaztunk – éppen elviharzott mellettem, és mint később elmondta, nemcsak a melegtől gyöngyözött a homloka.

– Mi történt itt, Péter bácsi? – próbáltam érdeklődni tőle.
– Majd elmondom holnap a vonaton, de addigra már úgyis megtudod! – válaszolta és rohant tovább.
A választ meg is tudtam rövidesen, méghozzá az egymás mellett álló utasok beszélgetéséből.
– Megint utazik az „Öreg”.
– Brezsnyev rendelte magához?
Azután egy vasutas egyenruhás megmondta:
– Utazik Kádár, és most minden vasúti forgalom le van állítva! Később kalauzunk lejött és mondta: „Fel lehet szállni a vonatba, de egyelőre nem indulunk!” Felszálltunk hát a kocsikba.

A „Jaszi” akkor a legutolsó vágányról indult, úgyhogy nem igazán zavarta a kormányvonat biztonságát. Akkor már sejtettük, hogy valami nagy ember utazik át a szolnoki pályaudvaron. Fél óra múlva láttuk, hogy egy ezüstösen csillogó motorvonat robog át az első síneken. Jó tíz perc múlva pedig egy hosszabb szerelvény. A pályaudvar ismét megélénkült: rendőrök, vasutasok indultak meg a kijáratok felé, meg egy csomó öltönyös úriember, akiről útitársaim rögtön mondták, ezek „civil nyomozók”. Végül sikerült hazaérnem legalább négyórás késéssel, de egész életemben emlegetem azt a nyári napot.

Kádár János utált repülni, ebben az is szerepet játszhatott, hogy 1956 sorsfordító napjaiban a „szovjet elvtársak” repülőgépen vitték ki Ungvárra vagy Moszkvába. Szívesebben használta a kormányvonatot, amit Ezüst Nyílnak neveztek el. A vonatot 1969-ben készítette a Rába Magyar Vagon és Gépgyár a gépészeti részeit a GANZ MÁVAG szerelte fel. A vonat padlózata, falai, üvegei vastagabbak voltak, mint a személyszállító kocsiké. Biztonsági okból a vonattal megegyezően elkészítettek egy motorkocsit is, ami az előfutó szerepét töltötte be, ez volt hivatva az esetleg aláaknázott részt elhárítani (magyarul ez robbant volna fel először a benne ülőkkel együtt). A Kádár-vonaton volt konyha, társalgó, fürdőszoba, hálófülke. Kádár kérésére egy sakkozásra alkalmas kis szobát is kialakítottak benne. A kocsik berendezése azonban egyszerűbb volt, mint más államfők külön vonatáé. A vonatot jól hangszigetelték, még a légkondicionáló zúgását sem lehetett hallani, mert már az is volt benne.

A különvonat közlekedtetése azonban nem ment problémamentesen. Az indulás és érkezés időpontjai államtitkot képeztek, a vonalon ezzel egy időben más szerelvény nem közlekedhetett. A vasúti átjárókat lezárták, mellettük vasutasok megkülönböztető jelzéssel teljesítettek szolgálatot. Az állomásokon rendőrök, civil ruhásak és egyenruhásak biztosították a szerelvényt. A pályát szabaddá kellett tenni, felborítva ezzel a menetrendet. Így történt ez velem is, meg több ezer útitársammal: a különvonat az egész napomat „megcsúsztatta”.

Még ma is nagyon szép állapotban van az egykor Kádár Jánost szállító motorvonat BEKÜLDÖTT FOTÓ

És még egy adalék az Ezüst Nyílhoz. Szolnok egyik ismert helytörténeti kutatója mesélte nekem, hogy a Kádár-vonatot Szolnokon a Járműjavítóban időnként felülvizsgálták, és az esetleg előbukkant hibákat kijavították. A javítás persze a legnagyobb titokban történt, a vele kapcsolatos dokumentumok is eltűntek. Az mindenesetre érdekes, hogy egy sor, szocialista országokban gyártott alkatrész nem felelt meg a javításhoz, így hát tőkés importból szerezték be. A jelszó az volt „mindegy, mennyibe kerül, csak jó minőségű legyen.”
A rendszerváltás után a különvonat elvesztette jelentőségét, ma már hasonló szerepet tölt be, mint Rákosi egykori autója vagy különvonata: érdekes múzeumi tárgy lett belőle.

Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!