Az asztalra kirakott alkatrészek hűen tükrözik az Autóalkatrészgyár fejlődését. Amíg 1953-ban legfeljebb csapszegre tellett a gyár műszaki felkészültségéből, addig most a legkomplikáltabb szinkron sebességváltó fogaskerekeket is gyártják Amikor gyárlátogatással egybekötött vitadélelőttre utaztunk Cinkotára, az Autóalkatrészgyárba, útközben arról beszélgettünk az AM felelős szerkesztőjével, hogy nem sok öröme lesz olvasóinknak ebből a beszámolóból. Ugyanis a meghívó szerint a felhasználó vállalatok megbízottai is jelen lesznek, és miként a meghívó ígérte: ez alkalommal panaszaikat és kívánságaikat is közölhetik a nagy nyilvánosság előtt.
Évek óta égető probléma az alkatrész. Az arról szóló cikkeink áradata is ezt bizonyítja. Csak úgy emlékeztetőül engedjék meg, hogy az egyikből idézzünk (1953. okt. 1.). „A húsz új és a tíz felújított esztergapad, valamint a néhány kisegítő munkagéphez mindössze 5-6 tolómércénk volt” – emlékezett vissza a kezdet kezdetére Windepp István, aki a gyár „bölcsőjét” ringatta. Aztán ezt olvasható tovább. „Az OLB és az OT közös bizottságot küldött ki a gyárba. Hosszas vizsgálat után 60 fős hiányt elismertek, és az OLB engedélyezett is … 20 főt.” Majd arrébb. „Éppen a közelmúltban kaptunk egy sorozat RD-47-es nagy teljesítményű revolver-esztergapadot, de késtartó és patronok nélkül.” Eddig a négy évvel ezelőtt megjelent cikk.
Azóta sokszor jártunk Cinkotán, ahol ugyan mindannyiszor fejlődést tapasztaltunk, de a fogyasztók jogos panaszát, az alkatrészhiányt csak nem tudták orvosolni. Az utóbbi időben a mennyiség kívánalmat már-már kezdték kielégíteni, de a minőségit sehogy.
Többek között erre a ferdefogú kúpkerékgyalura büszke Török elvtárs. A tizenhat új munkagép közül ez az egyik Szóval ilyen hangulatban ültünk le a fehérabroszos asztalok egyikéhez. Már az első pillanatban láttuk, hogy itt van mindenki, aki ebben a szakmában számít. A III. Autójavítót kivéve, az ország összes autójavító vállalata elküldte képviseletében legjobb szakembereit. Itt voltak még a minisztérium, a tröszt, a párt, a szakszervezet és a kereskedelem küldöttei is. A várt viharból – egyelőre – nem lett semmi, mert a meghívottak több csoportra osztva végigvezették a gyár összes üzemein.
Hogy a vidékieket elszédítette mindaz, amit itt láttak, azon nem csodálkozunk, hiszen még mi magunk is elámultunk a látottakon, noha az év elején jártunk itt. Nagyon óvatosan nyitjuk meg elragadtatásunk szelepeit és inkább szűkmarkúan bánunk a jelzőkkel, mintsem azt könnyelműen szétszórnánk. Rend, tisztaság mindenhol. Pompás új munkagépek és ugyancsak új, majdnem emberi agyvelővel gondolkozó, mikron pontosságú műszerek ármádiája vigyázza a munka minőségét. Egyszóval: műszaki kultúra.
A világos forgácsolóüzem büszkesége a közelmúltban érkezett két lyukasztókártyás, programvezérlésű magdeburgi másolóeszterga. Negyedidő alatt készíti, vagy inkább kopírozza a pontos minta után a legkomplikáltabb alkatrészeket. Erre mondják, hogy gondolkodó gép. Egy másik teremben hatalmas zöld testével két új bordaköszörű hivalkodik. A fogaskeréküzem vezetője, Török elvtárs úgy mutatja ugyancsak új ferdefogú kúpkerekek gyaluit, meg a homlok fogaskerék gyaluit, meg a csigavágót és bordamarót, mintha azok családjának legkedvesebb tagjai lennének.
– Ezeket itt mind most kaptuk. Kit a múlt hónapban, kit fél éve – mondja némi büszkeséggel. – Német gépek. Az NDK-ból érkeztek.
Hát az edzőműhely, az acélalkatrészek tartósításának szülőhelye? Erről úgy beszélnek a cinkotaiak, mint a szemük fényéről. Őszintén szólva nem értek az edzés szélesskálájú tudományához, de amint a tröszt osztályvezetője, Walter Medárd elmagyarázza, ebben a gyárban a létező összes korszerű edzési módszerekkel dolgoznak. Az egészséget rontó gázoknak és párolgó savaknak még nyoma sem érződik. Tudom, hogy ismétlem önmagam, mégis le kell írni: rend és tisztaság a legszembetűnőbb. Most éppen a lengyelországi export előmelegített Škoda csoportkerekeit rakják az apró lángnyelveket köpködő, tüzes sósfürdőbe.
Régi szakemberek őszinte csodálata övezi a műszerek műszerét, a világ 16 evolvens vizsgáló készüléke közül az egyiket, amelyik az Autóalkatrészgyár tulajdonát képezi Nincs helyünk, hogy minden üzemről külön-külön írjunk. Ezért csupán az üzem területén levő műszerekkel gazdagon ellátott mérőszobáról csak annyit, hogy a gyár talajlengéseit kiküszöbölő függetlenített talapzattal rendelkezik. És, hogy itt állították fel a közelmúltban érkezett „műszerek műszerét”, a 260 000 devizaforintért vásárolt evolvens- és fogferdeséget vizsgáló gépet. Úgy tudják, hogy ebből mindössze 16 darab létezik az egész világon. Mire képes ez a csodagép? Mindenre, ami a fogaskerék ellenőrzéséhez szükséges. Csalhatatlan véleményét 1/1000 pontossággal „leírja”. Így derül ki, hogy például a cinkotai Opel csoportkerék pontosabb volt, mint az eredeti rüsselsheimi mintadarab.
Csoda csodát ért. Itt láttam még az ugyancsak nemrég érkezett Zeiss-gyártmányú hosszezredmérőt, a fogaskerék osztását, ütését és fogvastagságát megállapító Zeiss-műszert, a felületfinomságot megállapító készülékeket.
Az alaktalan, fehéren izzó acélból a kovácsológép súlyos kalapácsának egyetlen csapása nyomán kész a sajtolt alkatrész Jártunk az igazgatóság épületében levő laboratóriumban is, ahol főleg a bejövő nyersanyagokat vizsgálják a legrafináltabb műszerekkel (jövő év első negyedében kapnak még egy nagy mérőmikroszkópot a Zeisséktől). Ezenkívül még van egy kisebb kémiai laboratóriumuk is. Sajnos, minderre nagy szükségük van, mert a kohászati anyagokkal még súlyos bajok vannak. Sok, majdnem kész alkatrészt mutattak, amelyeket végül is selejtezni kellett anyaghiba miatt. A gyár összes munkájának egy százaléka anyagselejt miatt vész semmibe.
Szinte nevetségesnek hangzik, pedig így igaz: a kohászat csak 5%-os méretráhagyással hajlandó szállítani. Azaz, ez azt jelenti, hogy a gyár által rendelt anyag a szükségesnél vastagabb lehet. (Mennyivel rontja ez a termelékenységet?) Minden beérkezett anyagból itt vesznek próbát, de úgy, hogy a szálas anyagnak a közepéből is kiszelnek, mert általában az nem homogén.
Íme a bizonyság. A kohászat által szállított öntecsek repedten érkeznek. Kár a szállítási költségért A hasznos és tanulságos séta után újra összegyűltünk a tárgyalóteremben. Mellettünk a gyár értékesítési osztályának vezetője, Béres András ült. Mondtuk is neki, jobb lesz, ha az ajtó közelében foglal helyet, onnan könnyebben menekülhetne az elégedetlen vevők panaszostroma elől. De ő csak hamiskásan mosolygott. Lassan, vontatottan indult meg a vita. Helyesebben mondva, nem is volt vita. A várt minőségi panaszokból úgyszólván nem is lett semmi. A felszólalók nemhogy panaszkodtak volna a minőségre, hanem éppen dicsérték azt – arányítva a múlthoz. Itt tudtuk meg, hogy a lengyelek által beküldött eredeti Škoda-dokumentáció alapján készített alkatrészek finomabb kidolgozásúak és pontosabbak, mint a csehszlovák alkatrészek. A felszólalások nyomán kialakult képből megtudtuk, hogy baj van a kohászati anyagokkal, bizonyos munkamódszerek szervezésével, amely miatt egyes munkások „rabolhatják” a munkát. A felszólalásokból az is kiderült, hogy a gyár és a fogyasztók között követendő megértés és együttműködés uralkodik. Az is kiderült, hogy a cinkotai rekonstrukciót a gyári kollektíva maga tervezte és kivitelezte. Dicséretes.
Úgy fest ez a kép, hogy a nem is olyan régen még rettegett alkatrészprobléma a legjobb úton halad a kibontakozás felé. Államunk jó helyre fektette be Cinkotán a nép pénzét, amely rövidesen kamatos kamattal térül vissza.
Négytized milligramm pontossággal dolgozik ez az üvegszekrényben álló analitikai mérleg. Ki hitte volna, hogy a tökéletes alkatrész gyártásához ere is szükség van Rózsa György felvételei
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
