A szolgáltatást nyújtók ősidők óta elvárják szolgálataik külön honorálását, magyarán szólva a borravalót. Nem, nem a borravaló ellen kívánunk szólni, hiszen – jól tudjuk mi is – szélmalomharc lenne, ha erre vállalkoznánk, hiszen szavunk elröpülne, a borravaló pedig maradna. Ami ellen szólni kívánunk az a hálapénz elvárása, amelynek összege valójában már nem is fedi a „borravaló” szót, mivel annak összege sokszorosa az egykoron borra, fröccsre való összegének. Az elvárások körüli túlkapások ellen, több százezer autós érdekében viszont szólni kívánunk. Szólni azokért, akik nem rázzák ki zsebükből oly könnyen a szervizekben a hálapénzt, mint néhányan teszik, mert tehetik. Nem a borravaló ellen, hanem az akörüli visszás helyzetekről nyújt bizonyságot a szerkesztőségünkhöz érkezett levelek közül az alábbi:

„Tisztelt Szerkesztőség!
Nagyon sok érdekes és hasznos cikket olvastam eddig lapjukban. Nem olvastam azonban olyasmiről, ami arra figyelmeztetett volna, hogy hogyan kell viselkedni a javítóműhelyben. Ne értsenek félre. Nem arra vagyok kíváncsi, hogy ott mit szabad és mit nem, ezt tudom magam is. De nem olvastam arról, hogy vajon köteles vagyok-e borravalót adni? És ha igen, akkor kinek, mikor és mennyit? Őszintén megvallom, nem tudom, kell-e és ha kell vagy illik adni, mekkora az az összeg, amivel nem értem meg a dolgozót. (?!) Én olyan munkaterületen dolgozom, ahol nincs mód mellékesre. Nehezen értem meg, miért kellene borravalót adnom olyan munkáért, amit tisztességesen megfizettetnek velem, és amit a javítóműhely dolgozójának kötelessége elvégezni.
Leszögezem, nem vagyok irigy, sem zsugori, én is kinyitom a pénztárcámat, ha pluszmunkát kapok. Csakhogy ez nem minden esetben van így. Ugyanis a javítóműhelyben végzett pluszmunkáért, valaki károsodik! Régóta járok javítóműhelyekbe – legalábbis ahová be lehet menni -, így módomban állt megfigyelni a borravaló „fejlődését”, amely ma már bizony a szó eredeti értelmében már nem az. Egy liter bor árával azonos összeg zsebbe dugdosásával nem a jutalmazott háláját, hanem annak haragját válthatjuk ki. Ezért írtam, és kérem tanácsukat, hogy most, amikor a százasok csak úgy vándorolnak a zsebekbe, én, a vékonyabb pénztárcájú autós mihez tartsam magam?
Ugyanis nem tudok versenyezni a nagy borravalójú ügyfelekkel, ám azt sem szeretném, hogy szerényebb adakozásom miatt hátrányba kerüljek! Tudom, levelemmel nem váltom meg a világot, és nem várhatok gyökeres fordulatot. De ennek a >>kártékony szokásnak<< valahogy gátat kellene vetni.”

Tisztelettel:
Teljes név és cím

Valamit tenni kellene

Való igaz, mi eddig sem, ezután sem fogunk adni tippeket, hogy hol, mi a szokás, kiváltképp ami a hálapénzt illeti. Sem megtiltani, sem pedig ösztönözni nincs szándékunk, hogy az autós a zsebébe nyúljon. Se azért már mi is szót emelünk, hogy az a többség, amely nem tud „lépést” tartani ezzel az egészségtelen versengéssel, ne károsodjék!
Jogosan vetődött fel a gondolat a levél írójában – és bizonyára másokban is -, hogy vajon hol van a határ, amin innen még borravaló a borravaló, ám azon túl már megvesztegetés. Sietve hozzátesszük, hogy az éremnek itt is két oldala van. Azok az autósok, akik a túlzott összegeket adják, legalább annyira hibásak, mint azok, akik azt elfogadják.
Hogy valami érdemlegesen történjen borravalózás ügyében, ahhoz még sok időre lesz szükség. Tudjuk jól, hogy a borravalózásnak összetett társadalmi okai vannak, de azt is tudjuk, hogy a vállalatok is sokat tehetnének ennek visszafogásáért. E jövedelemforrás megszűnése ellen sokan tiltakoznának kézzel-lábbal és igyekeznének az ellen mindent latba vetni.
Kíváncsiak voltunk egy olyan véleményre, amely hű képet ad a jelenlegi állapotokról.

– Most mit tegyek? – teszi fel a kérdést magában az ügyfél, akinek még közölnivalója lenne a szerelővel. A tábla az üzemet védi. Hogy miért? Ha valaki „elcsúszik”, legyen mire hivatkozni: kérem, mi a magunk részéről mindent megtettünk…

Mit mind a tröszt?

Az Autófenntartó Ipari Tröszt ügyfélszolgálati főosztályvezetője, Virágh Iván, a következőket mondta a hálapénzről:
– Teljes mértékben elítéljük a borravaló, vagy másként a hálapénz körüli túlkapásokat. Sajnos, valóban az a helyzet, hogy a szolgáltatás területén a gyeplő meglazult.
A taxisofőr, a tehergépkocsi-vezető, a benzinkutas, a pincér, a kereskedelmi eladó, és folytathatnám még a sort, de az autóiparban foglalkoztatott dolgozók is számolnak a hálapénzzel. Az Afit üzemeinél azonban szigorúan tiltjuk, hogy a munka elvállalását hálapénzhez kössék. De ellene vagyunk a munka megkezdése előtti borravalózásnak is. Amennyiben ilyen eset a tudomásunkra jut, a vétkessel szemben fegyelmi eljárást indítunk.
Az utólag adott hálapénz sem kívánatos dolog, de mint a szolgáltatásban általában, az Afit műhelyeiben is megtűrt jelenség az, ha fizikai állományú dolgozó kapja. Az Afit-üzemekben vezető állást betöltő dolgozók (művezetők, műszakvezetők, minőségellenőrök, stb.) borravalót – fegyelmi büntetés terhe mellett – nem fogadhatnak el!
Amennyiben az autótulajdonost sérelem éri olyan ügyben, hogy nem nyúlt elég mélyen a zsebébe, keresse meg az üzem vezetőjét, aki panaszát orvosolni fogja.

A nyilatkozatból világosan kitűnik az az állásfoglalás, hogy a borravaló nem megszokott, csupán megtűrt jelenség az autójavító szakmában. De azt nem rejtik véka alá az illetékesek, hogy a borravalózás elleni küzdelem vége még messze van. Már az is pozitívumnak mondható, hogy eleve kizárják az adományból mindazokat, akik semmit, vagy keveset tettek az ügyfélért. Aki fizikai munkát végezve gyorsan és jól „hajt”, s az ügyfél is elégedett a végzett munkával, az megérdemli a honorálást. A valóságban azonban ez nem mindig ilyen egyszerű. Aki ismeri a műhelyek körülményeit az jól tudja, mennyi nehézséggel kell számolni. És ez az, amit ki lehet játszani! A soronkívüliség, a kurrens alkatrész „véletlen” megléte és még sorolhatnánk tovább azokat a jelenségeket, amelyek megnyittatják az ügyfél pénztárcáját.

Mit mond a művezető?

Most egy művezető szavait idézzük, amelyek sok mindenre fényt vetnek. Szavai mögött sok olyasmi feltárul, ami negatívan hat az autójavító iparra.

– Nem szívesen beszélek a hálapénzről. Ugyanis hiába tiltanám el attól beosztottjaimat, az ügyfelek megtalálnák az átadás módját. Szigorú intézkedés van érvényben: az ügyfél a műhelyben nem tartózkodhat. Ennek a hálátlan feladatnak igyekszünk érvényt szerezni. Csakhogy ha az ügyfél nem mehet be az üzembe, közvetett úton továbbítja a szerelőnek szánt pénzt, amely amíg elérkezik a címzetthez, bizony alaposan megcsappan. Ez így nem jó. Ha viszont bemegy az üzembe és ott lábatlankodik, akkor dolgozóinkat zavarja, de tudja, látja, hogy ki mit érdemel. És itt érkeztünk el az ügy morális oldalához. Ma már lassan oda jutunk, hogy azok is számítanak borravalóra, akik csupán azt teszik, ami amúgy is kötelességük. A túlzott hálapénztől pedig egyesek vérszemet kapva egyre hátrább sorolják, vagy hanyag munkával büntetik a nem „adózókat”. Ez pedig már fegyelmi vétség, amely szigorú büntetést érdemel. De ugyanúgy kellene eljárni azzal az autóssal is, aki ilyen eszközökkel igyekszik a másik elé kerülni, azt hátrányos helyzetbe hozni. Sajnos nem lehetünk mindenütt jelen, nem juthat el minden a fülünkhöz. Ehhez az is szükséges, hogy a vezető beosztású munkatársaimtól is megfelelő támogatást kapjak. Mi még a csirájában igyekszünk elfojtani minden olyan kísérletet, amely hátrányosan érintené a nem adakozókat. És ezért minden erőnket, tekintélyünket latba is vetjük.
A művezető kérését: maradjon névtelen, tiszteletben tartottuk. Nem árulunk el viszont titkot, hogy nemcsak őt kérdeztük meg „borravaló-ügyben”. Valamennyi megkérdezett művezető hasonló nézeteket vallott. És ez nagyon pozitív dolog.

Gyönyörű és korszerű a győri autójavító ügyfélvárója. Igaz, nem is látni illetéktelen egyéneket a műhely területén. Az is igaz, hogy az üzem vezetőin sok múlik, hogy mennyire képesek fegyelmezni a megtévedteket…

A kör itt bezárult. Szélmalomharc volt vajon?Lehet… Hogy mi lenne a kiút, nehezen mondható meg. Az ügy jelenlegi állása leginkább egy képzeletbeli futballmérkőzéshez hasonlítható. A pálya egyik felén az autósok, a második a szakemberek vívják ádáz küzdelmüket. És hogy ki lesz e mérkőzés győztese, a focimeccsel ellentétben itt a bírón is múlik…

Lovász Károly

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!