Az előbb mintha hanyatt feküdtem volna az üléstámlán, most meg csak a csípőöv tart vissza attól, hogy előreessek a kormányra. Elég vadul jelölték ki a pályát ezek az olaszok! Agyagos-köves a talaj, sziklák állnak ki belőle, helyenként olyan hepehupás, hogy keljfeljancsiként dülöngélek ide-oda. Hopp, egy szűk forduló, be kell célozni a karók közé, de amúgy sincs több hely a két partoldal között. Sár fröccsen, sok volt mostanában az eső, felhőrongyok akadnak fenn a meredek hegyoldal fenyvesén. A „nagyvárosi dzsungel” meghódítására készült crossoverrel eszébe ne jusson bejönni ide valakinek, mert traktorral kell kihúzni! Például azzal a traktorral, amelyet én vezetek éppen, a Landini 7-215-össel. Mert ez aztán, barátságos motordörmögést hallatva, sztoikus nyugalommal lépked keresztül mindenen.
Luxusfülke: a kezelőszervek jobb kézre esnek, igényes a munkahely
Micsoda számok! 130 év, 130 óra
Vagány társaság a Landini: kitalálták, hogy egyhuzamban, csak a vezetőcserék és a tankolás idejére megállva, 130 órán keresztül hajtják körbe-körbe a 212 lóerős, bő 8 tonnás csúcsmodelljüket egy nagyjából 6 kilométeres pályán, amelyet 600 és 1000 méteres magasság között jelöltek ki az Appenninnek hegyoldalában. Keskeny aszfaltozott utak váltakoztak rajta földes szakaszokkal. Kikötés volt, hogy a motort egész idő alatt egy pillanatra sem szabad leállítani! Kockázati tényezőként pedig bevállalták, hogy a nappali időszakokban a szinte valamennyi európai országból összehívott 75 újságíró vezesse a traktort – köztük olyanok is, akik először ültek ilyen gépen. Hiszen egy nagymértékben automatizált, modern nagy traktornak éppen az az egyik poénja, hogy bárki hamar elboldogul vele!
Aki úrvezetőként csak a szántóföldre átpillantva vagy az országúton szembetalálkozva lát ilyen masztodont, valószínűleg el sem tudja képzelni, hogy milyen lehet a világ a fülkéjéből nézve. Nos, meglepő! Lépcsősoron kell felmászni, de luxuskörnyezet fogad, klímával, rádióval, hűtőládával. A vezetőülés légrugós, a kormányt egy ujjal lehet forgatni, és a 6 csoportban egyenként 4, azaz összesen 24 sebességfokozatot 3 gombon zongorázva lehet kapcsolgatni, természetesen gázelvétel és kuplung nélkül – a bal oldali pedál csak elinduláskor és teljes megálláskor szerepel. A volán alatt irányváltó kar áll ki, tehát előre és hátra is széles skálán játszhatunk. Az 1 bar nyomású, óriási gumikon kissé hintázva jár a masina, elöl független futómű segíti át a terep egyenetlenségein.
Extrém pálya: motorfékkel ballag lefelé a Landini
Természetesen nem engedik el egyedül a zsurnalisztákat, mindig figyel a kényelmetlen kis pótülésről egy gyári pilóta. Szegénynek jócskán igénybe vehették néhányan a tűrőképességét, idegileg és fizikailag is, mert nagy elismeréssel nyugtázza, hogy szépen lelassítok a nagyobb huppanóknál, és egyébként is finoman, de tempósan megyünk. Most jön jól, hogy gyakran próbálok traktorokat! Hamarosan meg is győződhetek róla, hogy nem csak udvariaskodik, mert a kör vége felé megkérdi: Mennél még egyet? Naná! Úgy éreztem, mintha érdemérmet tűztek volna a mellemre…
Jótékony kilométerek az iskolának
A kitűzött idő alatt 171 kört teljesített a Landini traktor, a fáradás legcsekélyebb jele nélkül, 7,6 km/órás átlagsebességgel összesen 992 kilométert hagyva maga mögött. Ennek pedig kettős jelentősége van: egyrészt extrém körülmények között bizonyította a gép megbízhatóságát, másrészt a jubileumi vállalás részeként kilométer-arányos összeget utaltak át a földrengés sújtotta Fabbrico (Reggio Emilia) iskolájának újjáépítésére – a segítség végül megközelítette a 8000 eurót. Úgyhogy nemcsak egy újszerű, érdekes tapasztalatnak örülhettem, hanem annak is, hogy részem lehetett a jótékonysági akcióban.
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
