Az első forgalomirányító lámpa 1868-ban működött Londonban a Westminster palota előtt, a december 10-én átadott gázlámpákkal üzemeltetett berendezés január másodikán felrobbant, megölve az ott szolgálatot teljesítő (a berendezést kezelő) rendőrt.

A közúti forgalom azonban robbanásszerűen bővült a nagyvárosokban, még úgy is, hogy nem annyira az autók, hanem a lovaskocsik számának növekedését jelentette. Az Egyesült Államokban úgy próbáltak úrrá lenni a káoszon, hogy 1908-ban bevezették az egységes bal oldalra szerelt kormánykereket, 1911-től elkezdték felfesteni a menetirányokat elválasztó vonalat. 1912-ben a Salt Lake City-ben szolgáló Lester Wire nevű rendőr házilag készített fadobozba szerelt piros és zöld fényt kibocsájtó lámpákat, amelynek áramellátást úgy oldották meg, hogy egyszerűen rákötötték a légkábelre – legyen szó lakossági áramvezetékről, vagy épp a trolik felsővezetékéről. Mégis, James Hoge két évvel később elkészített, Cleveland városában 1914 augusztus 5-én üzembe helyezett forgalomirányító berendezését tekintik az első igazi villanyrendőrnek.

A jelzőlámpás kereszteződés szabadalmi rajza

Négy pár piros-zöld lámpát helyeztek el a Keleti 105-ös utca és a Euclid sugárút kereszteződésének sarkain, majd egy ember vezérelte, mikor melyik irány kapott szabad jelzést – az elektromos csatlakozások kialakításával megakadályozták az egymásnak ellentmondó jelzések lehetőségét. Délután öt órakor, ünnepélyes keretek között helyezték üzembe a jelzőlámpás forgalomirányítást, ami bizony komoly odafigyelést követelt meg a sofőröktől-lovaskocsit hajtóktól. A balra kanyarodást például úgy kellett elvégezni, hogy a járművel lehúzódtak a jobb oldalra, és ott megálltak. Amikor az egyenesen haladást leállította a berendezés irányítója, akkor a több, álló autó előtt keresztbe fordulva hajthatták végre manőverüket a járművezetők. Jobbra fordulni mindig lehetett, csak nem a jobb külső sávból, hiszen ott a balra fordulni akarók várakoztak… A The American Traffic Signal Co. cég korábban beadott szabadalmi kérelmét végül 1918-ban fogadták el, 1,251,666 számon „városi közlekedésszabályozási rendszer” néven.

Az első, háromszínű jelzőlámpánál a zöld volt a veszélyjelzés, fehér a szabad. Gyorsan kialakították a máig használt skálát, amelyet a kínai kulturális forradalom se változtatott meg. Pedig próbálkoztak…

Az első, három színnel működő közlekedési jelzőlámpát Detroit városában helyezték üzembe 1920-ban, a piros tilos, a zöld a veszélyre figyelmeztetett, fehér volt a szabad jelzés – ezt az akkoriban megszokott vasúti jelzésekből vették át. Azonban ha betört a piros vagy a zöld üveg, akkor mindegyik lámpa fehér fénnyel világított, ezért alakult ki végül a máig használt, piros-sárga-zöld színkombináció. Magyarországon 1926-ban helyezték üzembe az első villanyrendőrt Budapesten, a Nagykörút és a Rákóczi út kereszteződésében, a Corvin áruház mellett.

Izzók helyett LED-ek világítanak a legújabb lámpákban, de a technika a régi. A vezérlés az, ami rohamosan fejlődik

Noha általánosan elfogadott, hogy a piros a megállást jelenti, a hatvanas évek kínai kulturális forradalma során néhány nagyon elvakult forradalmár megpróbálkozott azzal, hogy felcseréli a színeket. Az nem lehet, hogy a vörös a megtorpanást, és nem az előrehaladást jelenti! Néhány kereszteződésben arra kényszerítették az autókat, hogy zöldre álljanak meg, és pirosra induljanak el, de szerencsére hamar eljutott ennek a híre a pártvezetéshez, ahol azonnali hatállyal leállították ezt az akciót – Mao Ce-Tung kormányának kezét ekkor már nemzetközi egyezmények kötötték, amelyek meghatározták a közlekedési jelzőlámpákon használt színek jelentéseit.

Fontos volt a forgalomirányító bódé: az autósok közvetlenül a forgalomirányító rendőrjöz fordulhattak kérdéseikkel

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!