Az Engstler Motorsport egy kis magánistálló, ahol a tulajdonos maga a névadó. Az újautó-kereskedelemmel, különleges autókkal, autótuninggal és versenyautó-építéssel foglalkozó Franz Engstler maga a csapat egyik pilótája, fiatalabb társa Pasquale di Sabatino.
A két pilóta a TC2 kategóriában versenyzők számára kiírt Yokohama Trophy-ban szerepel, történetesen a Hungaroringen el is vitték a győztesnek járó kupát. Amúgy a verseny alatt a mezőny hátsó harmadában kergették egymást, az ok egyszerű, tavalyi TC2-es autóik gyengébbek a TC1-es gyári masináknál. Az Engstler Motorsportnak van egy másik szekciója is, a gokart szakágban képzik az utánpótlást.
A csapat marketingesének egyik fogása, hogy minden versenyen egy helyi autós szaklap számára felajánlják, hogy delegálhasson valakit a csapathoz. A vendég nem csak nézelődik, igyekeznek bevonni a csapatmunkába, s bár nem ő fogja leszerelni a szívócsöveket, de egyszerűbb feladatokkal mégis bevonják őt a versenyhangulatba.
Az Autó-Motornak felajánlott lehetőséget mi olvasóinknak „passzoltuk” tovább, akik közül Kovács Krisztián nyerte el a jóízű feladatot. A Kunmadarasról érkezett Krisztián igazi autósport-rajongó, és rengeteget tud a WTCC-ről. Teljesen jó volt vele lógni az esősnek induló vasárnapon, mintha kaptam volna egy idegenvezetőt a versenyhez! Egyébként Krisztián az egész baráti társaságával leköltözött a Hungaroring mellé, végigélvezték a verseny minden napját.
Alkalmi munka, de tényleg örök élmény
Szombaton még nem kapott feladatot Krisztián, amolyan akklimatizálódási szakasz volt ez. Vasárnap nyílt a lehetőségek sora, így a szabad belépő a csapat utazókamionjába, ami fűtött is volt és ellátmánnyal feltöltött, a szemben lévő Engstler VIP-sátorba, ahol szárazon is lehetett követni a pályán zajló eseményeket és ment a „tápolás”. Persze a lényeg nem ez, hanem a boxajtó mögötti világ.
Egy baseballsapka és egy emblémás dzseki tette Krisztiánt csapatszerelővé, alkalmi főnöke a gumiszekció vezetője, Tom Winkler lett. Tehát a csapat a vendégmunkást a felni-gumi szakágban látta érettnek a feladat végrehajtására. Persze mást is tehetett, nem zavarták el sehonnan, a csapat szerelői rutinnal tűrték a bámészkodást. Minthogy Krisztián jó pár évet lehúzott benzinkútnál, így túl nagy feladatot nem jelentett neki, hogy végigmérje az abroncsnyomást a felkészülés alatt.
Utána beszállt egy kis szélvédőmosásba, végül jött a kalandosabb rész, a felnikocsi kitolása a rajtprocedúrához. Ez egy jópofa előverseny a szerelőknek, mindenki szedi a lábát és tolja a kis kocsiját kompresszorral, szerszámokkal, felnikkel megrakva. Itt már Krisztiánon is fülhallgató volt és rádiókapcsolat állt a rendelkezésére, hogy pontosan időben tehesse fel a szelepsapkákat a kerekekre. Kis pózolás a hoszteszekkel, majd a rajt előtt lerohanás a pályáról kocsistul, mindenestül. Ezt természetesen mindkét futam előtt végigjátszották.
Közben lehetett a csapattal izgulni és élvezni a boxutcából a közönség tombolását, kiknek a lelkesedése előtt a német csapat is fejet hajtott: ritka az ilyen jó közönség! S ritka az olyan jó vendég, mint Krisztián, aki ajándékot is hozott a versenyzőknek, mégpedig két szép nagy Miska- kancsó formájában! A jól eltalált gesztussal meg is lepte őket, a dobogóról éppen a lakóautójához érkező Franz Engstler a pezsgőszagú győztes sapkáját Krisztián kezébe nyomta. De meg is érdemelték, mert a jó futam mellett jó ötlet volt civilt bevonni a csapatmunkába, aki így végre nem a lelátóról, hanem belülről is végigélhette a versenynapot, és igazán élvezte. Elhihetik, Krisztián mondta!
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!