Közel egy éves csúszással, a húsvét előtti hétvégén nyitotta meg kapuit az egri parkolóház. Mivel április 28-ig ingyen tesztelhették az autósok az új létesítményt, sokan kíváncsiságból is kipróbálják. A belvárosi rehabilitáció egyik legvitatottabb épületkomplexuma körül viszonylag csend van az átlagos hétköznap reggelén. A vásárolni igyekvő gyalogosok meg-megállnak a parkolóház bejárata előtt. Kíváncsian bekukucskálnak, meg-megcsóválják a fejüket, aztán sietősen továbbhaladnak.
Kis méretű autóval nem okozott gondot a parkolás
Megvárunk néhány autóst, hogy megtudakoljuk, milyen érzés használatba venni az elhíresült létesítményt. dr. Estók Bertalan először parkol itt. A földszinten állítja le autóját. Miután bezárja az ajtókat, szívesen beszámol tapasztalatairól.
– Az én autóm viszonylag kis méretű, így nem okozott gondot a parkolás, a felvezető rámpákat viszont elég szűknek találom. Egy kevésbé rutinos vezetőnek feladhatják a leckét. Az bizonyos, nagyon óvatosan, körültekintően kell hajtani, hogy ne legyen gond. Nagyobb autókkal még nagyobb figyelemre van szükség – foglalja össze a véleményét.
Bozáné Novák Ibolya másodjára parkol itt. Mondja, ő mindenképpen kihasználja az ingyenes tesztidőszakot, mert így biztonságban tudhatja a kocsit és innen viszonylag gyorsan a munkahelyére ér gyalog is. Eddigi tapasztalatai szerint a parkolóház kényelmes, a használata nem okoz különösebb nehézséget. A kérdés csupán az, mennyibe fog kerülni az egy órás várakozás, ha élesben üzemeltetik majd. A mellettünk elhaladók megjegyzik: 120 forintot rebesgetnek a városban, bár ezt hivatalosan egyelőre senki nem erősítette meg.
Ekkor egy középkorú férfi gördül be a házba. Mondja, hogy egy közeli kis városból érkezett. Az édesanyját látogatja meg a kórházban, ezért örül, hogy ingyen veheti igénybe a parkolóházat. Tapasztalatait örömmel megosztja velünk. Meséli, kényelmesen elfért az autójával. Úgy véli, kell némi vezetői rutin az épület használatához, de nem túl bonyolult feladat. Szerinte azon lehet vitatkozni, hogy szép vagy sem a komplexum, de véleménye szerint nem különösebben rí ki a városképből. Hozzáteszi azt is, gyakran utazik külföldre, így van némi viszonyítási alapja a parkolási gondokról. Úgy gondolja, Egerre nagyon ráfért egy ilyen létesítmény, de akit zavar, az ne vegye igénybe.
– Ebben az országban most fura helyzet van. Az emberek szeretnek fanyalogni, én mégis úgy vélem, próbáljanak meg örülni annak az egriek, hogy 153 kulturált parkolóhellyel gazdagodott a város – közli a véleményét.
A tarifáról még nem tudni
A tarifáról megkérdezzük a parkolóház alkalmazottait is, de ők sem tudnak biztosat. Mondják, még mindig folynak az egyeztetések, így erről egyelőre nincs információjuk. Azt is megtudjuk tőlük, hogy a nyitás óta naponta átlagosan 200-250 ember tesztelte az épület adottságait. A vélemények megoszlanak. Általában tízből öt ember elégedett, a maradék öt pedig szidja a létesítményt.
Az épület melletti piacon az árusok már rég kipakolták portékáikat. Azok az őstermelők, akik éveken át hajnalban, vidékről érkeznek árujukkal, hónapokig szentségeltek a közeli parkolóhelyek hiánya miatt. Nem egyszer elpanaszolták, hogy milyen bosszúság kiskocsival tologatni a portékát a feltúrt, feltört mellékutcákon. Közülük is megszólítunk néhányat, ám ők csak akkor elegyednek szóba velünk, ha nem kérdezzük a nevüket. A véleményük megegyezik: nem örülnek a „monstrumnak”, különösen az elmúlt egy év forgalomcsökkenésének.
Rali-versenyzővel merészkedünk be az építménybe
Autókkal is kipróbáljuk a vadonatúj parkolóházat. Elsőként hivatásos sofőrrel, s rali-versenyzővel merészkedünk be az építménybe. A 4,75 méteres kombival nem egyszerű mutatvány föl-, majd lejutni, Él István azonban nem hiába vezet nyolc éves kora óta, a padka mellett mindig marad egy-két centi hely. Azért látjuk, többen nem ennyire szerencsések, s a kocsik eleje már horzsolta a falakat.
– Ha bent állnak az autók, nem lehet egyből ráfordulni a következő rámpára, nagyon szűk a hely, sokkal szűkebb, mint bármely parkolóházban, ahol eddig jártam – konstatálja Él István, miközben gurulunk fölfelé. – Teljesen ki kell engedni a kocsit, ha nem teszem, s bele kell korrigálni, akkor már nem fér el, tolatni kell. A kevésbé gyakorlott vezetőknek lesznek gondjaik. Aki nem figyel oda kellőképpen, meg fogja húzni az autó oldalát, megpadkázza a kereket és sokan lehetnek ilyenek – ezt már a második kör megtételekor jegyzi meg a versenyző. Megyünk még egy kört, akkor már lefelé találkozunk olyan autóval is, amely fölfelé igyekszik. Tükrök ugyan vannak, meg stoptáblák is, de nehéz észrevenni azokat. A két jármű útvonala pedig keresztezi egymást.
– Néhányaknak használható ugyan, de nem kényelmes a parkolóház, nem tetszik. Nagyon ki kell centizni, olyan, mint valami gyakorlópálya. Ráadásul a végén csak jobbra lehet kanyarodni, így vagy meg kell tenni egy kört a kórház körül, vagy meg kell fordulni a Tábornokháznál – sommázza tapasztalatait Él István.
Az újságíró kalandjai
Aztán visszamegyek magam is, a saját autómmal, a hét éves jogosítvánnyal, s nem csak vasárnapi vezetői gyakorlattal. A kocsinak csak használati értéke van, de ha baja esik, az nem jönne jól. A 4,4 méter hosszú jármű közepesnek mondható, nem is túl széles, de szervókormány nincs benne. Az első akadályon túl bejutok, majd föl az első szintre, igaz, egyesbe kell kapcsolni. Az emeleten állnak, szűk forduló következik. Az eleje nem ér a falhoz, ennek nagyon örülök, majd mennék tovább és akad a kocsi. Igen, a tábla, amit fémszalaggal rögzítettek az oszlopra.
Él István az előbb mondta, úgy tudja, hogy följebb teszik majd ezeket. Szerintem inkább levenni kéne és a jeleket az oszlopra festeni, vagy matricázni. Nagyon jó, tolatok, legalább visszafele is horzsol. A tábla elgörbült, sebaj. Aztán később kiderül, a jobb hátsó ajtómon három nagy horpadás van. A parkolóház tetejéig még egyszer padkázni is sikerül, pedig már óvatos vagyok és az autók helyére egy méterre beengedem a kocsit, hogy kijöjjön az ív. Aztán fönt, a tök üres placcon kiderül, elég szűkre szabták a parkolóhelyeket, kettőből sem sikerül tökéletesen beállni. Visszafelé már balról megyek lefelé, a bal hátsó fölkap. Óvatos vagyok, de az első emeleten állnak, megint nem jön ki az ív, a rámpánál a padkára fölakadok. Másodjára nagy gázzal lejön és az elejét sem ütöttem oda (csak a jobb tükröt). Aztán végre kint vagyok. Nem tudom, ezt mekkora tudásra és autókra méretezték…
Az egriek bosszankodva, értetlenül álltak a „parkolóház-szindróma” előtt. Hetekig ment a szóbeszéd az elfuserált tervezésről, kivitelezésről, s arról, vajon megtérül-e egyszer a beruházás. Arra is kíváncsi mindenki, ki az igazi felelős a közel egy éves csúszásért. Kétségtelen: a belvárosi rekonstrukció miatt nagy a zavar mind az autós, mind a gyalogos közlekedésben. Az elmúlt hónapokban sok autós feladta a küzdelmet, s ha a belvárosban van dolguk, inkább tömegközlekedési eszközzel, vagy gyalog próbálják megközelíteni céljukat. Nem titok az sem, hogy sokan élesen kritizálták a beruházást. Cikkek, riportok sora jelent meg, sőt, március közepén rendkívüli városi közgyűlést is összehívtak, hogy tisztázzák az építés, illetve az üzemeltetés körülményeit.
Szűk a hely, drága lesz a tarifa
A piacon áruló őstermelők szerint nem sok kellett ahhoz, hogy más helyre vigyék el az eladandó portékájukat. Szerintük az a közel másfél éves huzavona, ami a parkolóház körül zajlott, nem tett jót senkinek, se a törmeléken bukdácsoló vevőknek, se az árusoknak. Ez a piac forgalmán is jól lemérhető. Sok vásárló elpártolt innen, s inkább a nagyobb bevásárló centrumokat keresik fel, ahol kényelmesen parkolhatnak. Arra kérdésre, hogy mostantól számítanak-e a forgalom élénkülésére, csak ingatják a fejüket: elég szűk a hely, drága lesz a parkolás. A pénzes turistáknak lehet, hogy jó lesz, ám az átlag egri nem sűrűn fogja használni.
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!