Erről a BMW prototípusról két képet még az elmúlt év vége felé bemutattunk, de csak most került sor arra, hogy szerkezeti részleteiről is szóljunk. Címlapon ugyancsak szerepelt ez a szárnyas ajtójú kocsi (AM 1972. XII. 6.), amelyet a BMW, vagyis a Bayerische Motoren-Werke szóvivői szerint nem fognak sorozatban gyártani. Kísérleti célokra készítették, elsősorban a konstrukció biztonsági elemeinek kipróbálására, egy új stílus vizsgálatára. A gyár saját próbaútjain futtatják, és a tapasztalatok, valamint a mért eredmények alapján igyekeznek az itt alkalmazott újdonságokat átültetni a szériakocsikba.
A hangsúly egyelőre a karosszérián van, amelyre nemcsak az ék alakú forma, hanem a frontális ütközéseknél oly fontos szerepű, rugalmas betét is jellemző. Ennél a modellnél elöl és hátul egyaránt habgumival, habszivacs-szerű anyaggal töltik ki az energiaelnyelő ütközési zónákat, de a kocsi oldalfalai sem hagyományosak. A rajzok tanulmányozása után világosan kitűnik a tervezői elgondolás, no meg az is, hogy a két ülés – tehát a két utas – jóval közelebb kerül a védettebb középvonalhoz, mint a sérülésektől nehezebben védhető ajtókhoz.
Ezt az építési módot „őszibarack-elvnek” szokták nevezni, utalva a védendő belső magra, amelyet rugalmas anyag vesz körül. Itt az első és hátsó horpadási zónák gumiszerű anyaga a kisebb ütközéseknél csak addig torzul el, amíg az erőhatás meg nem szűnik. Utána képes visszaugrani eredeti formájára. Ez a különleges, fényezhető anyag öleli körül azokat a vázrészeket, amelyekre az első és hátsó lámpákat erősítették, míg a süllyeszthető fényszórókat az ütközési vonal mögé szerelték.
A 4155 mm hosszú, 1880 mm széles és 1100 mm magas kupéba persze csak úgy lehet beülni, ha felfelé nyitjuk az ajtókat, amelyeknek csuklópántjait a biztonsági keretként kiképzett tetőmerevítőkhöz rögzítették. Az ilyen rendkívül alacsony kocsiknál már régóta találkozhatunk felfelé nyíló ajtókkal. Emlékeztetünk az 1951-es Mercedes 300 SL Coupé és több olasz speciálkarosszériára hasonló szisztémájára, de meglepő volt a BMW-Turbo típust ismertető egyik nyugatnémet újság, a Lübecker Nachrichten ezzel kapcsolatos megjegyzésére. A cikk írója szerint ugyanis ez a megoldás egy 1938-as szabadalomból ered…
Érdekes megállapítás, amelyről tudomásunk szerint angol források eddig még nem tettek említést. Ettől függetlenül a tetővonalból nyíló ajtók alatt is sok különlegesség húzódik meg. A Turbo utasfülkéjében például egy fénysugár jelzi a mindenkori sebességet, a 280 km/órára kalibrált skálán. Az ülések mögött keresztben elhelyezett négyhengeres, vízhűtéses 2 literes motorral ugyan még csak 240 a kocsi végsebessége, de részben a kipufogógázos Turbo-kompresszor és még több más fejleszthető berendezés segítségével ez is fokozható. A bal oldali ajtóoszlop közelében levő külön műszertábla a fékbetétek kopását, a fékfolyadék mennyiségét, nyomását és más üzembiztonsági pontokat képes jelezni. Szem előtt levő magasságban pedig egy külön műszer még a kanyarvételnél kritikus gyorsulásra is figyelmezteti a vezetőt.
Talán az eddigiekből is kitűnik, hogy az izgalmasabb dolgok itt a külső formára, no meg a belső berendezésre, az utastérre szűkülnek. Szerkezetileg újnak nem tekinthető elemekre építették ezt a jövő kutatására szánt autót. Maga a turbófeltöltés nem újdonság, sőt nagyon is régi dolog, mint ahogy a négyhengeres motor tüntetően szolid, mindössze 6,8:1 arányú kompressziója is inkább a tegnapra, mintsem a mára emlékeztet. De jelezheti a jövőt is… A futóműnél sem produkáltak szokatlan dolgokat, mint ahogy az erőátvitelnél is megelégelték a tárcsás tengelykapcsolóval és hagyományos négyfokozatú váltóval. Józan törekvés, ha a tekintélyes gyorsaságra képes Turbo modellnél kipróbálható biztonsági elemeket, valamint a légszennyeződést csökkentő módszereket – például a nagy teljesítményű, de alacsony sűrítésű motort – értékesítik a hétköznapi gyártmányoknál.
L.Gy.
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!