A 2012-es modellévre a Harley egy olyan masinát gördített ki a gyárból, ami a túramotorok kényelmét és a cirkálók megjelenését ötvözi. Pontosabban egy olyan motort, amit felszereltek egy méretes szélvédővel és két igencsak praktikus, fényezett oldalkofferrel, de ezeket egy szempillantás alatt levehetjük a gépről, így a Dyna családba tartozó Switchback pár másodperc alatt vagány cirkálóvá „vetkőzhet”.
S hogy melyik formájában vonzóbb? Az igazat megvallva, ha nincsenek rajta a dobozok és a szélvédő, akkor dögösebb, ugyanakkor ha hosszabb útra megyünk, a szélvédő és a dobozok is aranyat érnek. Merthogy a méretes szélvédő még autópálya-tempónál is egészen hatásosan töri meg a menetszelet, a két igencsak szemrevaló koffer miatt pedig nem kell hátizsákban cipelni a cuccokat. A tanktáska amúgy se jöhet szóba, mert a hagyományokhoz hűen oda integrálták a műszereket (pardon, a sebességmérőt és a visszajelző lámpákat) és a fémtömbre emlékeztető gyújtáskapcsolót.
Tiszteletet parancsol, de elsősorban stílusos
De a gyújtáskapcsoló csak egy a sok szemrevaló részlet közül. Tulajdonképpen a Switchback olyan motor, amit hosszan is szívesen nézeget az ember, mert akárhányszor csak rápillantunk, mindig találunk rajta valami újat. Külön érdekesség, hogy megszámlálhatatlanul sok helyen látható rajta a márkalogó: a fényszóró házától kezdve a legapróbb csavar fején át a gumiabroncs oldalfaláig mindenhol ott virít a H–D-embléma, na meg persze az amerikai gyártásra utaló feliratok sokaságából is látszik, mennyire büszke rá a gyártó, hogy ok bizony Amerikában szerelik össze a motorokat, s nem valamelyik fejlődő országban.
Tipikus H–D: méretes krómozott gyújtáskapcsoló és tankba integrált műszerek
Ez a büszkeség hatja át egyébként az egész masinát, ugyanis a Switchback nemcsak stílusos, hanem az utakon is tiszteletet parancsol. A modellbe épített 1690 cm3-es blokk hangjára cipzárként nyílnak meg az álló kocsisorok a Harley előtt, a benzinkútnál vagy a piros lámpánál pedig kíváncsi tekintetek „ostromolják” a gépet. Járó motorral már csak azért is érdekes látvány a Switchback, mert a nagy V2-es szívdobogásra emlékeztető módon mozog a vázban, ami persze nemcsak magát a járművet, hanem a vezetőt is rázza enyhén – még akkor is, ha elengedjük a kormányt. Persze ez is hozzátartozik a Harley-érzéshez…
Mélyen ül a vezető
Menet közben aztán szépen kisimul a V2-es, amely egyébként igazi hagyománytisztelő szerkezet: hűtéséről a menetszél gondoskodik, s alulfekvő vezérműtengelye révén tolórudak mozgatják a szelepeket. A modern időket mindössze az elektronikusan vezérelt üzemanyag-befecskendezés juttatja eszünkbe, na meg a hatfokozatú váltó, melyet extrahosszúra áttételeztek. A körülbelül 80 lóerős teljesítmény (a H–D nem ad meg hivatalos teljesítményadatot) és az alacsonyan ébredő, igencsak combos 136 Nm-es nyomaték könnyedén palástolja ezt. Csak amikor a sebességmérő digitális részébe integrált fordulatszámmérőre nézünk, akkor jövünk rá, hogy bizony 110 km/óránál is alig pörög 2000 felett az erőforrás. Ami az erejét illeti, a több mint hárommázsás súly miatt csodát ne várjunk, de aki úgy skatulyázná be a Switchbacket, hogy ránézésre lomha, az bizony tévedhet, mert erőtartaléka több mint elegendő, s bizony eléggé élénk a gázreakciója.
Egyenesben meggyőző, kanyarban már kevésbé
Ha viszont kanyargósabb, netán rosszabb minőségű útra tévednénk, már nem lesz olyan magabiztos a Switchback pilótája. Bár a motort egyáltalán nem nehéz kanyarodásra bírni, a hatalmas lábtartó trepnik miatt eléggé korlátozott, mondhatni minimális a dönthetőség. Meg hát a harmatos teljesítményű egytárcsás első fék és az úthibákon nyögvenyelősen átlépkedő futómű sem a kanyarvadászat szellemében született… De ha valaki nem akar sietni, akkor élvezetes kilométereket tölthet a H–D nyergében. A vezetőt végtelen nyugalom szállja meg, ha nem túl kanyargós az út, hiszen királyi kényelemben utazhat. A kormány ugyan első látásra magasnak tűnhet, mégis egészen pihentető vezetni a masinát, amiben közrejátszik a szuperkényelmes ülés is. Az pedig már csak hab a tortán, hogy az utasnak is jó dolga van. Itt persze nincs olyan hátsó fotel, mint mondjuk egy Electra Glide-on, de túrázásra így is kiválóan megfelel.
A vízhatlan kofferekbe sok minden elfér, ráadásul könnyedén levehetők
Ami az újdonság árcéduláját illeti, ezúttal sem fogott vékonyan a milwaukee-i ceruza, hiszen 5,4 millió Ft-ért vihető haza a Switchback. Azonban aki egy ilyen motor mellett dönt, az nemcsak egy kényelmes és hosszú évek múlva is feltűnő motort vesz birtokba, hanem az amerikai gyártó által nyújtott különleges életérzést is megvásárolja.
A Dyna család alighanem legkényelmesebb darabja az újdonság
TETSZETT
kisugárzás
gyönyörű részletek
nyomatékos erőforrás
kényelem
NEM TETSZETT
nehezen elérhető oldaltámasz
korlátozott dönthetőség
úthiba-érzékenység
ÖSSZEGZÉS
A Switchbacknek megvannak a maga nyilvánvaló hibái, de ezeket felülírja az egyedülálló kisugárzás, a kényelem és a V2-es dörmögő zenéje. A mai technokrata motorok között üdítő kivétel egy ilyen klasszikus gépezet.
Harley-Davidson Switchback
Lökettérfogat: 1690 cm3
Hengerek/szelepek: V2/4
Maximális teljesítmény: nincs adat
Maximális forgatónyomaték: 136 Nm 3500/min
Sebességváltó: hatfokozatú
Hossz./szél./mag.: 2357/958/1409 mm
Tengelytáv: 1595 mm
Ülésmagasság: 663 mm
Üzemanyagtank: 17,8 l
Fék elöl/hátul: 300/292 mm tárcsa
Gumi elöl/hátul: 130/70 R18 / 160/70 R17
Száraz tömeg: 316 kg
Tesztfogyasztás: 5,6 l
Alapár: 5 395 625 Ft
